+18 ÖRDÖGI ANGYALOK - SZEX TABUK NÉLKÜL

Előre kuncogok magamban, mert tökéletesen tudom mit szeretnék írni; bár arról még fogalmam sincs, hogy fogom megfogalmazni...! Nem aggódom; mert tudom, hogy a "fent és a lent" tökéletes egysége segít abban, amit szeretnék átadni. Hatalmas tudatlanság, és zűrzavar uralkodik a szexualitással kapcsolatban a világban. A jelenlegi helyzet létrejöttéért nagyban felelősek az egyházak; a pornóipar; és az emberi tudatlanság. Írásomban lesznek naturalistább részek, amik csak a földi létezésünkről - a matéria természetéről és ismeretéről szólnak; és természetesen magasabb szemszögből is rá fogunk nézni a témára. A szexualitás témaköre nagyon bonyolult, szövevényes..., sok minden meghatározza - valószínűleg minden részletre nem is fogok kitérni, csak egy általános korképet szeretnék mutatni; mert nagyon keveset beszélünk róla. A szexualitás tabu téma. Kevesen beszélnek róla teljes őszinteséggel, kendőzetlenül. Mennyire paradox; hogy az életet teremtő energiáról; a szeretet szentségéről nem merünk beszélni; pedig a legalapvetőbb, mindent átitató és mozgató energia. A legnépszerűbb "téma"; de csak addig, amíg olvassuk, vagy nézzük...; addig amíg nekünk magunknak nem kell "megjelenjünk", állást foglaljuk, véleményt nyilvánítsunk. A szexualitás - mint téma - vagy átcsap vulgaritásba; vagy titok és rejtély övezi; valami bizarr homály...; mintha egy "kéjgyilkost" rejtegetne az ember... Félünk, mert nem is ismerjük magunkat: se lelki, se fizikai téren; ezért elveszettek vagyunk, úgy érezzük egyedül maradtunk a kérdéseinkkel, és a megoldandó nehézségeinkkel. A szexualitásról kell beszélni; merni kell vállalni önmagunkat. A szexualitás - mint bármely más életterület - nem mentes: a nehézségektől; előítéletektől; félelemektől; és a megoldatlan helyzetektől...

Az első tézis: a szex nem bűn! A vallási ideológia annyira beitta magát a sejtjeinkbe, hogy ettől függetlenítve élni a szexualitást; meghaladni ezt az ősi félelmet; már lassan művészet. A férfiak talán egy picit jobb pozícióból indulnak, mint a nők. Az emancipáció nem nagyon férkőzött be a szexualitás témakörébe... Annyira tabu a női szexualitás, hogy még a nagy harcos amazonok, akik a női egyenjogúságért küzdenek: a szexről, mintha megfeledkeztek volna... A női szexualitás annyira "aknaterület", hogy még a létezéséről sem nagyon beszélünk. A nő csak anya lehet. Az anyaság fogalmát; Szűz Mária szűziessége lengi körül, és határozza meg. Lássuk be, hogy a "szeplőtlen fogantatásra" azért nem sokan képesek... Innentől kezdve az anyák felé irányuló azon elvárás, hogy legyenek "szűziesek"; hát... elég képmutató! Tudom, a gyökerek sokkal-sokkal mélyebben vannak. A nő a befogadó, a férfi a kiáradó minőség. Ehhez adjunk hozzá egy hatalmas adag félelmet; és máris ott állunk a kapuban; hogy a nő "lehetőség szerint ne legyen szexuálisan túlfűtött"... Hiszen a férfiak többsége - vannak kivételek - nem képes a többszöri orgazmusra, ejakulációra. Ezzel szemben a nők: igen; "jöhet a következő, folytathatjuk...!". Nem kell nagy logikai képesség kisakkozni, hogy mi áll a háttérben! A férfiak, tudattalanul védik a saját "területüket". A nők szexuális energiái teljesen kordában vannak tartva - el vannak nyomva - társadalmi szinten, és egyénileg is. A baj ezzel csak az, hogy bármelyik szélsőség felé van kilengés: az nem egészséges, és nem természetes.

A szexuális energia rendelkezik a legnagyobb teremtő erővel. Itt álljunk is meg egy pillanatra. Fontos tisztázni, hogy mi is a szexuális energia?! Nem ösztön energiáról beszélek; nem a fizikai szükségletről, ami hajtja a fizikai testet a megkönnyebbülés, és kielégülés felé. A szexuális energia: az életenergia megélése női, vagy férfi minőségben; a teremtő erő, a szeretet földi nyelve. A nőiesség,/ a férfiasság; a szeretet; és életerő-életenergia mámorosan édes, alkímiai egyvelege. Olyan erő, amit mindenki észre vesz; felfigyel rá; mert áramlik, hömpölyög és magával ragad. Ezt lealacsonyítani vétek! Sajnos ma már kevesen tudják, mit is jelent ez valójában... Elég végig menni az utcán, és megnézni az emberek (nők és férfiak) milyen energiával léteznek. Elkeserítően kevesen rendelkeznek szexuális energiával. Az emberek a hiányt élik; a szeretet hiányt és a szexuális energia hiányát; pedig mindenkiben ott van, de mindenki önmaga tudja életre kelteni, aktivizálni, működtetni, és áramoltatni magában. A varázsló te magad vagy! Senki nem végezheti el a munkát helyetted, hogy közelebb kerülj önmagadhoz, hogy megtanuld szeretni, elfogadni és tisztelni önmagad.

Nézzük meg először a nőket! Ahányan vagyunk, annyi féle módon éljük meg a szexualitást, de vannak úgymond "típusok". Ez elkerülhetetlen; ha nem a szeretet alapú létezésben élünk, és engedjük, hogy a társadalmi elvárások, és normák határozzák meg létezésünket. Pedig az "erkölcs, morál és törvény" alkotók azok, akik ezeket a "játékszabályokat" a leginkább áthágják és megszegik, vagy egyszerűen fittyet sem hánynak rá... Elég megnézned a lebukott pedofil papokat, vagy a szexbotrányairól hírhedt politikusokat, királyi családtagokat... sorolhatnám, de felesleges; mindenki tudja miről beszélek. A társadalom tele van elvárásokkal; ugyanakkor képmutató és álszent. Akibe szorult némi jóérzés; azt elragadja a beléje ültetett félelem, és "jó gyerek" módjára a saját életét csonkítja meg. Bizony, a szexualitás elnyomása: öncsonkítás, önbántalmazás. A nőknek ez a státusza, a pozíciója a szexualitásban. Vagy egy földre szállt szűzies angyal - akiért a férfiak élnek-halnak istenítik őket, mindánáron meg akarják szerezni; vagy egy mocskos, pokolravaló szajha; aki akkor és addig jó, amíg az "angyalt" meg nem szerzik maguknak. Aztán persze jön a hatalmas blamázs, mert az angyalok, azok angyalok... A férfiak igazából nem az angyalra vágynak, hanem az "angyalbőre bújt ördögre". A nő angyalként éljen a külvilágban, de a négy fal között egy lehengerlő bestia legyen, akinek mocskosabb a fantáziája, mint önmagának a férfinak. Jaj..., bocsánat; ez sem jó, mert ettől meg elkezdenek félni a férfiak: "úristen, ha velem ilyen -, de nem is láttam rajta - akkor mással is biztosan ezt csinálja"..., és megszületik a konklúzió: "ez is egy ribanc, jól átvert". Valahogy nőként; nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Elvárások és megfelelések: a sokat emlegetett félelem kettőse... Ha nem csináljuk, akkor megsavanyodott, unalmas, frusztrált és hisztis hárpiák vagyunk - és valóban azzá válunk -; ha csináljuk, és még élvezzük is; akarjuk is..., akkor ősi mesterséget űző, lenézendő riherongyokká válunk. Persze számtalan "szerepkör" létezik: a biológiai gumibaba: a csendes jó háziasszony, aki süt-főz, gyereket nevel, és ha ura-parancsolója úgy kívánja, kielégíti vágyait - elhozza a kéj gyönyörét, a fizikai megkönnyebbülés érzését. Ha ezt mégsem teszi, akkor már újabb ítéletnek teszi ki magát, és kezdődik a "kézimunka szakkör" titkosan; hogy "ne is tudjunk arról, hogy a másiknak vannak szexuális igényei". Álságos, hazug módon tettetünk. A nő - a gumibaba szerepébe süllyedve - "önként" vállalja, hogy ő csak egy "tárgy", az ő szükségleteivel, vágyaival nem törődik senki - se ő maga, se a párja. Használják, majd "eldobják", mint egy használt papírzsebkendőt... A mély érzelmek nélküli; rutinszerű; "ürítést" szolgáló szex; nem más mint maszturbálás a másik emberen. Mindezt egy házasságban, a "szeretet jelszava" alatt. Ördögi kör... Azok a nők, akik megengedik maguknak az ösztönszinten rekedt, szabados szexualitás; azok bár kiélik a testi vágyaikat; fizikailag megkönnyebbülnek - felszabadítanak magukban energiákat; mégis lealacsonyítják női létezésüket. A szabadosság, és a szabadság nem szinonim fogalmak; mégis sokszor összekeverik. Nem a szóhasználattal van a probléma, hanem a mögöttes tartalommal; azzal a megéléssel és életformával; amit takarnak ezek a fogalmak. A szabadság fogalmára hivatkozva; szabados életet élőknek; fogalma sincs róla, hogy fordítva ülnek a lovon! Ez nőre és férfira egyaránt igaz - nemektől független jelenség. A szexualitásba bele kell tegyük a lelkünket! Lélek nélkül csak közösülés; az állatok is pontosan ezt csinálják... A szexuális energia nem alacsonyít le; felemel a magasságokba; teremtő energiákat szabadít fel..., de tudni kell bánni vele! Mint mindennek, ennek is az önismeret az alapja. Sok nő úgy éli le az életét, hogy nem tud semmit saját nemi szervéről... - hozzáteszem a férfiak sem tudnak sokat a nők vaginájáról! Lassan 23 éve, hogy szembesültem vele - első gyerekemmel voltam a szülészeten -; hogy a nőknek fogalma sincs arról, hogy mi a hüvelytorna!? Elképedtem, mert én már kamaszkoromban tudtam létezéséről... Szülés után roppant hasznos; hisz segít a hüvelyizmokat regenerálni, segíti összehúzódásukat; hogy ne váljunk "harangvirággá". Természetesen ennek van az a vonzata, hogy aki ezt elsajátítja, az képes tudatosan mozgatni a hüvelye belső izmait... bármilyen körülmények között; nemcsak szülés után, regeneráló torna gyanánt. A bűntudat árnyékában; a szexualitás tabu mivolta miatt, el sem kezdjük felfedezni a testünket; pedig a "matéria gyermekei" vagyunk; amit a többség büszkén vállal is; de amint a szexualitás téma szóba kerül: lefagy, és rögtön "ájtatos manóvá" válik a "szentség és tisztaság" zászlaja alatt. Micsoda önellentmondás, és képmutatás! Sorolhatnám tovább, hogy mi mindennel nem vagyunk tisztában saját női testünkkel kapcsolatban. A G-pontot, a női ejakulációt is, mesének és legendának tartják sokan, "nem is létezik", csak a pornóipar terméke... A pornó sok hazugsággal álltatja a szexre éhes embert, de ezek pont nem a hazugság kategóriába esnek. Nagyjából 30 éves lehettem, amikor vitába keveredtem, az akkor legismertebb magyar szexuálpszichológussal. Egyszerűen tagadta a G-pont létezését. Nem akarta megérteni, hogy az a tény, hogy ő nem élte át, nincs a tapasztalatai között, az nem azt jelenti, hogy nem létezik. Ez egyébként minden szinten igaz; az emberek csak azt fogadják el ténynek, amit megtapasztalnak, vagy ismernek. A saját ismeretükön kívül eső létezőt tagadják, még akkor is, ha a másik megtapasztalta és tudja, hogy létezik. Ezek már-már spirituális, filozófiai problémák - jelenleg az anyag szintjén.

A férfiak... Őszintén megmondom, nem sok férfival találkoztam, akiben érzetem az igazi férfi szexuális energiát...; úgyhogy a nők és férfiak szimbolikusan kezet foghatnak! Egy hajóban evezünk. Mindkét 'nem' rendesen meg lett csorbítva az évek, évezredek során... A férfiak a ló túloldalán "játszanak"... Nekik mintha kevesebb bűntudatot kellene megélniük, több szabadságra leltek ebben a témában. De nem irigylem a helyzetüket; őket a potencia, és méret terhe nyomja agyon. Egy olyan hazug képet állított fel nekik a pornó; "az illúzió kéjes világa", aminek súlya alatt élni, nehéz lehet. Paradox; hogy leginkább a férfiak vizualitása miatt annyira népszerű a pornó; mégis rájuk nehezedik miatta a nagyobb teher; míg a nőkre a vallási ideológia nyomja rá bélyegét a nyomorúságukra. A tudatosodás elengedhetetlen az élet minden területén, így a szexualitás sem lehet kivétel; de hogy tudatosodjuk rá, ha még beszélni sem lehet róla? A férfiaknak is megvan - a nem elenyésző szerepe - a női szexualitás megítélésében. Mivel a férfi a kiáradó energia - ő a "mag szórója" - biológiailag természetes, hogy ő az aktív fél; míg a nő - a "mag befogadója" - a passzív fél. A kettőt kellene harmonizálni egyéni szinten, és kollektívan. A férfi, ha ösztönszinten éli meg a szexualitást; akkor esik bele abba a kategóriába: "hogy az újkrumplit is..., csak el ne guruljon!"...; ilyenkor nem számít szerelem, barátnő, feleség, hűség..., ahogy szokták mondani "megy a pénisze után". Ez nem a szexuális energia; ez puszta ösztön. Állati szinten működő energia; a fajfenntartás a mozgató rugója. A férfiak többsége, előbb-utóbb apa lesz. A szülővé válás is hatalmas szexuális csapdát rejt magában, amire egyáltalán nem vagyunk felkészítve: se az anyává válásra, se az apává válásra. Fejest ugrunk az ismertlenbe; ezért a "megküzdéshez" nincsenek eszközeink. Ezt a nehézséget mindkét fél megéli; csak mások a szerepek, és a buktatók. A férfi; a nő anyává válásának a csapdájába esik. Csalódott, mert elveszíti a "királyi trónt"; bizonyos értelemben a trónörökös letaszította az egyeduralkodói pozíciójáról. Ez, csak a legritkább esetben kerülhető el. Átmenetileg egészen biztosan nehézséget okoz; ami sokszor állandósul. Egy gyermek érkezése áldás; leírhatatlan boldogság; ugyanakkor egyik legnagyobb próbatételünk életünk során. Erre nem felkészülni, nem felkészíteni a következő nemzedéket, súlyos mulasztás. A szülők "gyermekágyi" megélése (ami többnyire, minimum 3 évre kitolódik, a 6 hét helyett...) - kimondatlanul, mint egy láthatatlan "bárd" - a gyerek életére is rá fogja nyomni súlyos következményeit. A gyerek csak kicsi; de nem hülye! Minden energiát érzékel és befogad. Minél kisebb, annál inkább nem tudsz előtte titkolózni: még "Isten közelében létezik", szavak nélkül is tökéletesen elraktároz minden információt, érzelmet, mintát; amit a környezete által megél: természetesen erre nem lesz tudatos a későbbiekben; a programozása részét képezi.

De térjünk vissza a férfiakra; a friss apukák létezésére... A férfi: a kiáradó, aktív energiával "szorult" helyzetbe kerül. Elárvultnak, és elhanyagoltnak érzi magát - tele potenciával és energiával. Ne feledkezzünk meg, hogy a biológiai bizonyos kényszerhelyzetet idéz elő a férfiaknál; ha megtelik a prosztata; nincs más lehetősége: ki kell ürülnie. Tetszik, vagy sem; ez fizikai szükséglet! Nekünk nőknek ezt meg kell érteni. Ezt az élethelyzetet megfelelően kezelni - a mindenki számára lehető legjobb megoldásokat megtalálni - nem kis tudatossági szintet követel meg mindkét féltől. A kör itt be is zárult; hiszen ha nem voltak felkészülve a szülői szerepre, akkor nagyon kevés az esély arra, hogy tudatosan fogják tudni kezelni a felmerült nehézségeket. A férfi szexuális hiánya szüli meg a következő "gyermeket"; azt a problémát, amivel egyedül marad. Hogyan oldja meg a szükségletté silányult fizikai vágyat; ami nem olyan régen még őrült, vad szeretkezés volt a párjával... Egyedül maradt. Vagy előveszi legközelebbi barátját - a kezét -, és éjjel titokban. mikor épp alszik mindenki - kielégíti fizikai szükségleteit. Vagy "belebotlik" egy kedves munkatársnőbe, ismerősbe..., aki lelkesen megvigasztalja... Ha anyagilag megteheti; és a diszkrét, kevésbé veszélyes megoldást keresi - nem számít a lelketlen közösülés - akkor keres egy prostitáltat; az éjszakai titkos "kézimunka" helyett. Persze a férfiaknál is vannak olyanok, akik az önként vállalt "cölibátust" kezdik élni - éjszakai spontán magömléssel - aminek ára az agresszióba és/vagy alkoholba torkolló frusztráció.A szexualitás megélésének hiányából fakadó űrt, valamilyen módon megpróbáljuk betölteni..., és rögtön a pótcselekvéseknél; a függőségek kialakulásának a veszélyénél járunk...

A szexualitás témakörénél elengedhetetlen megemlíteni a "féltékenység - hűtlenség - megcsalás" trióját. A "zöld szemű szörny" a legtöbb kapcsolatban jelen van; alapját az alacsony önértékelésben és bizalmatlanságban; a szeretet hiányától való félelemben kell keresni. Ebből a kiút - a befelé vezető út. Meg kell ismerjük önmagunk; fel kell építeni a helyes önértékelést; és ezeknek a problémáknak véget szakíthatunk. Féltékenység, és féltékenység között is van különbség: mert az egymás cukkolásától, egészen a kórós, beteges szélsőségig képes elfajulni. A szexuális problémáinkra a legkevesebb munkát igénylő; "egyszerű, de nagyszerű megoldás": a megcsalás. "Két legyet egy csapásra!": a legkisebb belefektetett energiával megszüntettük a hiány érzését; otthon sincs extra feszültség; és még valami új, izgalmas dolog is megszakította a szürke hétköznapokat! "Hát nem nagyszerű?!" Ezzel nagyon sok probléma van. A "szekrényben dugdosott csontvázaknak" megvan az a ronda tulajdonságuk, hogy így, vagy úgy; de valamikor előbukkannak. Egyáltalán nem biztos, hogy le fogsz bukni, de a következmények elkerülhetetlenek. Az "amit adsz, azt kapsz" törvénye itt is érvényes. Önmagad helyezed a saját fejed fölé Damoklész kardját -; aztán te leszel a legjobban felháborodva, ha a "lecsap rád"! A megcsalás egy roppant kényes téma; szintén sok oldalról lehet megközelíteni. Az egyik legérdekesebb - ez egyszerűen csak morális - kérdés, hogy mi számít megcsalásnak? Az érzelmi, vagy a fizikai megcsalás a súlyosabb? Mi a hűtlenség, és a megcsalás között a különbség? Ilyen helyzetben van-e visszaút; megoldás? Egyáltalán lehet-e egymáshoz visszatalálni, mintha mi sem történt volna? Itt bár bekacsint a megbocsátás fogalma is... A kérdésekre adott válaszok egyediek; nem lehet sablon válaszokat adni rá; hiszen ahány ember, annyi tapasztalás, megélés, érzelem, program, félelem és személyes tartalom tölti fel jelentéssel a konkrét válasz minőségét. Egy dolog biztos, ilyenkor sem lehet kizárólag a másikra mutogatni, hogy "te tehetsz mindenről!". Persze nem az első pár órában, vagy napban...; de miután lehiggadtál érdemes önvizsgálatot tartani, hogy "én miben voltam résztvevője a kialakult helyzetnek"?! Egy dolgot ne felejtsünk el; nem lép félre; nem csal meg; és nem hűtlen, az az ember, aki boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban él, és valóban szereti a társát. Akik kölcsönösen odafigyelnek egymásra; tudatosan, egymást támogatva, segítve élnek; és még harmonikus, szeretetteljes, izgalmas a szexuális életünk is; azok nem keresnek mást. Megbecsülik és értékelik egymást. Ha ilyen történik, akkor mindkét fél egyformán - csak más módon - hibázott; nem lehet csak az egyik oldalt okolni. Felelősséget, a szexuális életünkben is kell vállaljunk önmagunkért, és a társunkért - és ez nem kizárólag a védekezésről szól!

Időnként körbe nézek; mik vannak a nagyvilágban, hogy él az emberiség, milyen energiák határozzák meg a létezésünket? Milyen gondolatok mentén alkotjuk meg a valóságunkat; mit lehet ebből egyénileg tanulni? Hol vagyunk ebben mi magunk, az egyén szintjén? Mit mutat számunkra: tükröt, vagy görbe tükröt? Miért ebben a korba inkarnálódtunk, miért ezt a világot jöttünk tapasztalni? Mi a személyes üzenet, mit kell észre venni önmagunkban?

• Milyen már az a világ, ahol az angolszász kultúrában az orális szex, nem számít szexuális együttlétnek? Azért mindenkinek megvan a kép a fejében, ahogy egy nő kéjesen a szájába veszi egy férfi péniszét, és addig izgatja - szopja, nyalja-falja -, amíg a "világba szétszórni kívánt mag" kilövel, és beteríti vele a nő arcát!? Ez nem szexualitás?  
• Milyen az a világ, ahol a jelenlegi huszonéves fiatalok között - statisztikai adatok alapján - 30%-kal kevesebb a szexuális együttlét; mint ezelőtt 25 évvel?
• Online minden elérhető, átélhető?
• Kevesebb szükségünk van a varázslatra, a szeretetre, a szárnyalásra?
• Egyre kevésbé akarjuk megtapasztalni a lélek és a test egyesülését?
• Ugyanazt a minőséget és élményt adja az önkielégítés, miközben pornót nézel?
• A test kielégítése a kizárólagos?
• A szexualitást teljesen azonosítottuk a szükségletekkel?
• Oda a varázslat?
• Nincs szükség a lélek misztériumára?
• Nincs szükség az egységélményre?
• Nincs szükség a forró ölelésre, a megnyugtató szuszogásra, a kéjes nyögésekre, a bőr a bőrrel való érintkezésére, a nedvek érzékelésére, az illatokra?
• Nincs szükség, nőként a férfiak keménységére, erőteljes határozottságára; ami valahogy mégis puha, gyengéd és szeretetteljes?
• Nincs szükség, férfiként a nők selymes érintésére, mámorító illatára; a "körülölelés" puha, meleg varázslatára?
• Komolyan megelégszik az emberek többsége a silány, lelketlen, személytelen maszturbációval és pornóval?

Félreértés ne essék; nincs semmi bajom az önkielégítéssel, sőt! Megvan a maga helye és ideje, illetve a módja. Nélküle nem igazán ismerhetnénk meg a saját testünket; illetve vannak helyzetek, amikor nagyon is jól jön..., és akár közös "játékot" is lehet csinálni belőle... A gond a szélsőségekkel, és kizárólagosságokkal van. Azzal, hogy a mai fiatalság, inkább az internet bűvöletében könnyít magán - lealacsonyítva a szexualitás szentségét; lemondva minden csodáról, amit a szexualitás magában rejt és tartalmaz. Természetesen ez a középkorú - már-már idősödő társadalomban ugyanolyan problémákat okoz; nem szeretném a fiatalokra terhelni ezt a nehézséget; csak épp velük kapcsolatban jött "szembe velem információ, adat" a közelmúltban. A szexualitás elfojtásában, szándékos degenerálásában hatalmas társadalmi probléma rejlik..., elég csak olyan szélsőséges törvényekre, és jogokra gondolni - legjobb példája, hogy jogállamiságban él az emberiség (ezt nem dicséretnek szántam!) -, hogy kisgyerekek kérhetnek nemátalakító műtétet. Alapvetően, nyitott és elfogadó vagyok: legyen az homoszexualitás, leszbikusság, biszexualitás; akár nem átalakítás is (felnőtt korban)...; de ezt már a gyerekek szintjére levenni, azért túlzás... A gyerekeknek nem ez a "dolguk"! Mindennek oka van, így minden, amit egy ember tapasztal, érez; vagy másképp érez és gondol, mint a többség: az okkal van az életében; szüksége van rá. De a túlzások, a durva kilengések semmiben sem vezetnek "jóra". A legfőbb érték a mérték; bármennyire is csábító a mértéktelenség. 

A filmek végén szereplő happy end..., csak a kezdet. Ekkor kezdődnek az igazi "vállalások", feladatok. A szürke hétköznapok, a napi rutin, nehézségek, kihívások és feladatok sokaságában megtartani a vágyat, a bizsergést, a szenvedélyt, a romantikát, a szárnyalást, az lángoló érzelmeket..., nem lehet úgy, hogy nem tudatosodunk önmagunkra. Nem ismerjük meg testünk-lelkünk. Mivel ez társasjáték: a társunknak ugyanolyan intenzitással kell belevetnie magát - az immáron - közös önismereti kalandba.
Meztelenül állni egymás előtt. Meztelen testünk-lelkünk. A legcsodálatosabb, mennyei varázslat! Ez az igazi intimitás.
Ez ad lehetőséget az igazi egyesülésre; a valódi mámorra, a mindent elsöprő szenvedélyre, az egység megélésére; az isteni energiákat felszabadító lelki-és testi orgazmusra. Ezt keressük, erre vágyunk... Ha nem találjuk meg, akkor kegyetlenül megyünk tovább-és tovább..., vagy belesüllyedünk a megszokás, "jól van ez így" érzésébe; és csak álmodozunk - miközben megkeseredünk, és "szögesdróttal" vesszük körbe önmagunk. Közben nem kellene egyebet tenni, mint felfedezni a saját, és társunk testét és lelkét; de ehhez le kell vessük az álarcot - abba kell hagyjuk az önvédelmet -, közel kell engedjük magunkhoz a társunkat. Nem elég a behatolás és megkönnyebbülés; nem ezt hívják közelségnek! Ez csak szükséglet. A teljes odaadás, teszi lehetővé a varázslatot! Amikor nem a méret, a technika, az illúzió, az elvárások és megfelelések dominálnak. Megszűnik a te és az én: egybeolvadunk a szeretetben - megszűnik tér-és idő, a pillant örökkévalósággá tágul. A mulandó felszabadul az egység élményében; megélve a halhatatlan isteni minőséget.

Szeretettel, Mika Gabi

"A szeretkezés a test nyelvén elbeszélt isteni szeretet. Ami a testnek élvezet, az a léleknek boldogság, s a szellemnek üdv. A lényeg, hogy az ölelés nem változik, csak az élmény "sűrűsége." /Müller Péter/