2 of Water & II. High Priestess & III. Empress & 6 of Water & fő energia: Messenger of Water

Írásaim során megfigyeltem - mondhatni most már rendszeresé vált -, hogy amikor esős idő van - nálunk egész éjjel szakadt az eső -, akkor kivétel nélkül mindig vizes elemű kártyák érkeznek; mintha eggyé válnék a víz minőségével... Skorpió Nappal; Halak Holddal és Ascendenssel, ez kicsit sem meglepő! :)

Kulcs-gondolatok a mai napra érkezett kártyákhoz:

• Kelyhek 2:
  Ellentétek egymásra gyakorolt vonzerejének a megjelenítője; amikor a kettő, eggyé akar válni: yin-yang egymást kiegészítő, egymásban feloldódó minősége. Két lélek egyesülése; a feltételek nélküli szeretet, és bizalom teljességének befogadása, átadása, és megélése. 
  Vénusz a Rákban: érzelmek harmóniája; a szerelem eredete; a titokkutatás kreativitása.
  A 2-es szám jelentése: a 2 mindig dualitást jelöl; a Hold szimbólum rendszerét jeleníti meg: lélek, érzékenység, befogadás, változás, átalakulás.
  
  
• II. Főpapnő:
  Védelmező kártya; a lelki megvilágosodás időszakát jelöli; az intuíció szimbóluma. A Főpapnő hozzáfér a magasabb bölcsességekhez; rálátása minden rejtélyre, Ő a titkok tudója, az éteri NŐ. Képviseli mindazt a tudást, amihez intellektuson keresztül nem vagyunk képesek hozzáférni; hanem csak a megérzéseink, intuíciónk megtapasztalása során juthatunk hozzá.
  A Főpapnő a Holddal analóg, mind a számmisztikában, mind az asztrozófiában. Hozzá társítható kulcsszavak: lélek, érzékenység, befogadás, változás, átalakulás, álom, vágy. A látható és a láthatatlan; a tudat és a tudattalan együtt.
  
  
• III. Uralkodónő:
  Támogató, pozitív kártya a Tarot-ban. "Test-lélek-szellem" egyesülésének a szimbóluma; az élet elapadhatatlan forrása. A termékenység, bőség, odaadás, és feltételek nélküli szeretet megtestesítője. A "Földre szállt érzéki Istennő"; a szépség és életöröm megjelenítője. A természetben megjelenő egyensúlyt is képviseli.
  A Vénusz bolygóval analóg a jelentés rendszere: harmónia, szerelem, kreativitás, szexualitás, és művészet.
  A 3-as szám jelentése: a "belső gyermek" jelképe, a kommunikáció, tanulás, mozgékonyság és kreativitás kapcsolható hozzá. A hármas szám jeleníti meg a szentháromság egységét: "apa-fiú-szentlélek"; "test-lélek-szellem".
  
  
• Kelyhek 6. 
  Rálátás önmagunk súlypontjára. Testi-lelki harmónia jelképe; megjelenik energiájában a szerelem, a szexualitás, és az élet élvezete. 
  Nap a Skorpióban: rálátás a titkokra; elmélyülni a feltételek nélküli szeretetben; "én, mint titokkutató"; világosságra törekvés a rejtett összefüggések kapcsán.
  A 6-os szám, a Vénusz minőségét hordozza magában: egyensúly-harmónia; szerelem, szexualitás és művészet.
  
  
• Fő energia, Kelyhek Lovagja:
  Az érzelmi tudatosság, és intuíció jelképe. Érzelmeinket felvállalva-és kimutatva "együtt szárnyalni valakivel", aki "megmozgatta" a lelkünket...
  A tűz és víz eleme kapcsolható hozzá: a lelkes érzelmek megjelenítője.

Évtizedek óta foglalkoztat a gondolat, hogy vajon miért is szeret egymásba két ember? Valószínűleg ezt is - mint minden mást az életben - több oldalról, más-más nézőpontból is meg lehet közelíteni: pszichológiai, biológiai-kémiai, és lelki-spirituális megközelítése is teljesen helyén való. Minden bizonnyal, ezek a szálak valahol, valamilyen módon összefonódnak, egyesülnek; és bennünk, "egyszerű" földi testben létező emberekben megjelenik egy érzelem, amit szerelemnek hívunk... Ez felvet egy újabb kérdést: mi is a SZERELEM? Erre a két - egyáltalán nem könnyű kérdésre - keresem a választ írásommal... Az igazság, a valóságot tükröző válasz: a TE LELKEDBEN fog megjelenni; én csak gondolat magvakat fogok elvetni, amik felébresztik a lelked mélyén élő tudást. 

Nem szeretnék se a matériához kapcsolódó, se a pszichológiai meghatározásokhoz kapcsolódni; hisz ezekről tömérdek adat, információ és meghatározás áll mindenki rendelkezésére: akár online, akár könyvben...
Maradnék a lelki megközelítésnél, hisz nem is tehetnék mást... Ki ne lett volna szerelmes élete során(?)..., legalább egyetlen egyszer.
Átélted már ezt a gyötrelmesen gyönyörű varázslatot(!?):

• az izzó szenvedélyt;
• az egymásban feloldódás pillanatnyi misztikumát;
• a tested feletti érzés tudatának elvesztését az egységben;
• az állandó hiányérzetet;
• az egységélmény utáni sóvárgásunk "soha nem elég kínzását";
• azt az ismeretlen ismerős érzést, hogy a "lelkem már régóta ismer"
• a "benned felfedezem önmagam" misztikumát
• a megannyi megmagyarázhatatlan csodát;
• a hallhatatlan múlandó érzését;
  
• az örökkévaló erejét.
  

Az igaz szerelem, nem korlátozódik a matéria világára. Megjelenik benne az égi, a földöntúli erő - az isteni minőség -; ami a láthatatlan-és halhatatlan birodalmába repíti a szerelemet: az örökkévalóság pecsétjével szívünkben-és lelkünkben. Hétvégén hallottam egy gondolatot, ami egyáltalán nem csengett számomra idegenül; pontosan ez volt nekem is mindig a szent meggyőződésem:
"Minden szerelem, karmikus. Nincs se kezdete, se vége.". 
Akibe beleszeretünk, mindig kivétel nélkül "magában hordozza számunkra" az egység, a teljesség lehetőségének a varázslatát és illúzióját. Érezzük, tudjuk - minden sejtünket átjárja a bizonyosság, hogy "Ő az". Ő az, az az EGYETLEN, akivel ezt a varázslatot átélhetjük. Honnan is tudhatnánk, honnan is gondolhatnánk, hogy lehetséges általa a teljesség, ha nem ismernénk?! Régóta. Nagyon-nagyon régóta ismerjük... A földi találkozásaink, csak egy folyamat pillanatnyi állóképei - a mozdulatlan örökmozgó játéka. Érzeted már a szerelmeddel kapcsolatban, hogy "már ismerted régebben is"? Vagy villantak beléd "emlékképek", amiket jelen életedben nem éltél át; de tökéletesen tudod, hogy nem is fantáziád szüleménye? Történtek már veled megmagyarázhatatlan dolgok; amiket előre tudtál - pontosan láttad az előtted megjelenő képet - és idővel, az a kép realizálódott a valóságodban is? Olyan, mintha egy film - egytelen jelentét előre láttad volna, pedig a filmet nem nézted végig; de amikor a film azon részéhez értél: minden tökéletesen úgy valósult meg, ahogyan már régen, egyszer láttad... 

A láthatatlant - a lélek birodalmát, nem fejtette meg még egyetlen tudomány sem. A lélek éppolyan végtelen, és teljességében beláthatatlan, mint maga az univerzum. A tökéletes megfejtésére, ezen a rezgésszinten, ebben az energiaminőségben képtelenek vagyunk. Lehetnek érzéseink, élményeink róla; de a racionalitáson túlmutat; elménk korlátozottságából lehetetlen értelemmel megérteni. Próbáld felfogni ésszel: a SEMMI és a MINDEN fogalmát. Egymásba visszatérő minőségek: a semmi a minden; és a minden a semmi. Próbáld meg elképzelni őket; próbálj meg gondolkodni a semmiről, vagy a mindenről... Nem fog menni; de megérezni meg lehet... Ez egy teljesen más minőség. A matéria bűvöletében-és fogságában, az illúziókat tekintve valóságnak; nagy kihívás, ha azt mondom, hogy: "hallgass a belső hangodra!"; keresd a válaszokat önvalódban. Amikor ezt írom; MINDIG társul hozzá, egy TUDÁS, az értelem ereje is. E kettő kéz a kézben járnak; nem szétválaszthatóak. A tudás: elengedhetetlen ahhoz, hogy hallgathass a belső sugallatodra. Egyszerre földi és égi TUDÁS. Egyik forrását merítheted az anyag birodalmából, de a másikhoz a lelked nyitja meg a kapukat. A bölcsesség egyértelműen a tudáson keresztül vezet, de a végső zárhoz illő kulcsot: a lelked "szolgáltatja". A matéria nem mindenre fogja megadni a választ...

A szerelem is pontosan ilyen... Megmagyarázhatjuk az alapján, hogy "jól működik a kémia"; "tükröt tart a szerelmünk elénk, amiben lehetőségünk van felfedezni, megismerni önmagunkat". Mondhatjuk azt is, hogy életeken keresztül összekapcsol egy láthatatlan kötelék; az egység; a szerelem ereje; ami által mindig egymásra találunk, bárhova is "pottyantson bennünket a gólya"... A szerelem, az egység ereje olyan, mint a legerősebb mágnes. Egymáshoz vonzza a szerelemeseket; egymásra találnak bármi történjék is... 
A válaszokat a saját lelkünkben találjuk. Nem tudhatom Te mit éltél át; mit érzetél; milyen tapasztalatoknak vagy a birtokában...; de Te, el tudsz ezen tűnődni... Képes vagy felfedezni a múltad eseményeit, történéseit, és a hozzá kapcsolható belső megéléseket, és minőségeket. Meglelheted a válaszokat a saját lelkedhez közelebb merészkedve: higgy magadban, bízz a belső hangodban!
Képes vagy nem emlékezni arra az emberre, akit valaha szerettél?
Képes vagy teljesen kiradírozni a lelkedből, mintha nem is létezett volna soha?
Képes vagy a nevét elfelejteni; mintha soha nem is ismereted volna azt a nevet?
Képes vagy nem felidézni, hogy miket váltott ki belőled a jelenléte?
Szerinted a feledés homályába merülhet, az a minőség, amit a lelke képvisel számodra?
Szerinted, egy következő életben; más jelmezben... nem fogod ŐT felismerni?
Ó..., dehogynem! Mindig és minden körülmények között felismered ŐT! Az összetartozó részek - lélekrészek: nem a matériában kapcsolódtak egybe; hanem sokkal-sokkal korábban; teljesen más rezgésen, teljesen más minőségben... 

A szerelem magában foglalja az összes róla alkotott elképzelést és gondolatot; nem zár ki semmit... Nem tartozik hozzá fosztóképző. Ő a MINDEN, és Ő a SEMMI: ereje ISTEN erejét hordozza magában; az anyagon túl, az örökkévalóság birodalmában; ahol nincs se tér, se idő; csak állandó jelenlét van; maga a LÉTEZÉS, maga a SZERETET. Ezekhez a fogalmakhoz és minőségekhez kapcsolódunk a SZERELEM erejében; egy másik ember által. Gondolj csak bele, milyen hatalmas, és varázslatos dolog! Nincsenek rá szavak; érzelmekkel, gondolatokkal nem kifejezhető az EGYSÉG, a SZERELEM ideája, a hozzá köthető földi megnyilvánulása. Az egymás iránt érzett vágyakozás, érzelem, szexuális vonzalom és gerjedelem...; mind-mind ezek után a minőségek utáni vágyakozást hordozza magában. Az EGY misztikumát, az isteni létezés felemelő érzését kergetjük..., várva az anyag beteljesülését; ami soha nem következhet be tartósan. Olyan, mint a boldogság kék madara..., mikor azt hiszed, hogy elkaptad... tovaszáll... elillan, mintha soha ott se lett volna. De a boldogság megtapasztalása; az élmény, az az érzés, az az érzelem beleivódik minden apró sejtünkbe, porcikánban - beleég a lelkünkbe - és velünk marad ÖRÖKRE! - soha semmi, és senki nem veheti el tőlünk! A mélyen megélt tapasztalás a részünkké válik; a valóságunkká válik az örökkévalóságban: eggyé válunk vele; így az örök emlékezést magunkban hordozzunk, kitörölhetetlenül...

Szeretettel, Mika Gabi

"A szerelem: páros tánc: a kettő eggyé válik benne. (...) Hasonlít a "szeretet"-re, de nem az. A szeretetben sok mindenki van. De a szerelemben csak egy." /Müller Péter/