6 of Air & XXI. World & Messenger of Earth & fő energia: 10 of Water

A tegnapi és a mai nap úgy kapcsolódnak össze, mint egy kétrészes film epizódjai. Külön-külön nem valószínű, hogy teljes lesz a megértésed. A teljességhez, békéhez és harmóniához vezető út során; szükséges az érzelmeinket, és az értelmünket egyensúlyba hozni. Az értelem ebben az esetben azt jelenti; hogy törekednünk kell a megértésre! Érzelmeink; múltunk és jelenünk; megértése nélkül nem tudunk változni; és változtatni. Amennyiben felismertük helyzetünket; látjuk valódi érzelmeinket; látjuk az összefüggéseket életünkben; levettük a hazugság álarcát; képessé váltunk felvállalni belső igazságunkat: el kell döntsük, hogy "hogyan tovább?!"; merre kormányozzuk életünk hajóját?! Elindultunk egy új úton; egy szebb és fényesebb jövő felé... "Önmagunk megismerése egyben önmagunk legyőzését is jelenti." /Müller Péter/

Mai napi kulcs-gondolataink:
Kardok 6: A nagyobb bölcsesség érdekében meg kell változtassuk gondolkodásmódunkat - spirituális utazásunk kalandja vár ránk! Személyiségfejlődésünkre nyílik lehetőségünk; ha kiállunk önmagunkért; felvállalva a változások okozta bizonytalanságot.
Érmék lovagja: A valóság mélyére hatolok értelmemmel; kitartóan dolgozom céljaimért. Együtt áramlok a szellem sugallatával - hisz a végtelen biztonságot élhetem meg általa. Türelmes és elkötelezett vagyok; mert tudom "ki mint vet; úgy arat".
XXI. Világ: Felismerem az illúziókat; rálátok a kerek egészre. Tudom, hogy valaminek a végpontja; valami másnak a kezdőpontja: örök körforgás az élet. Valójában nincs se kezdet, se vég...; kizárólag ÖRÖKLÉT VAN.
Fő energia; Kelyhek 10: Hálás vagyok a biztonságért; örömben és szeretetben létezem.

Életünkben a legtöbb nehézséget és akadályt saját magunknak okozzuk; és nem is vagyunk vele tisztában... Felcseperedünk; mindenféle társadalmi; családi; és emberi kapcsolódási elvárások tömkelege közepette. Valahol, valamikor útközben elveszítettük önmagunkat; süketté válva saját lelkünk hangjára. Folyamatosan meg akarunk felelni az egész világnak; benne minden egyes embernek; elképzelésnek, és elvárásnak. Nem vesszük észre, hogy ezzel egyetlen dolgot hoztunk létre életünkben: HAZUGSÁGOKAT! Annyira belejöttünk, és annyira nincs már közünk önmagunkhoz; a valósághoz; hogy elhisszük saját hazugságainkat is. Belenézve a tükörbe: azt hisszük, hogy azonosak vagyunk a saját magunk által alkotta álarccal... "Nem az a gond, hogy mások előtt színlelünk, hanem az, hogy önmagunk előtt is. (...) Igazi arcunk megtalálása egy hosszú és küzdelmes folyamat, kevesen vállalkoznak rá." /Müller Péter/ 

Önmagunk elvesztéséért cserébe; kegyetlenül beszedjük a vámot! Úgy érezzük tartozik nekünk a világ; és benne minden egyes ember adósunk; ezért létrehozzuk saját elvárásainkat társainkkal szemben. Ha nekünk meg kell felelni másoknak, akkor "ők is feleljenek meg nekünk". Ezzel az ördögi kör bezárult. Életünkben semmi szerepe nem lesz a SZERETETNEK; az elfogadásnak; az odaadásnak; önzetlenségnek; a tiszteletnek; a megbecsülésnek. Kizárólag; az "adok-kapok"; kegyetlen emberi játszmáját éljük. Mindig, mindenért cserébe várunk valamit; kérünk; sőt... követelünk! "Ha adtunk; akkor kapjunk is!". Az önzetlen szeretetet; egy torz, és kegyetlen önzés váltja fel. Elveszettségünk gyökere: az önbecsapás és a hazugság; félelem a veszteségtől, a kiszolgáltatottságtól. Rettegés, hogy "elvehetik tőlem a szeretetet; és cserébe nem kapok semmit". "Az emberi kapcsolataink nem ott kerülnek bajba, hogy más igazságom van, mint neked, és nem értjük meg egymás igazát, hanem ott, hogy én is hazudok magamnak, te is, és egyikünk sem tud róla." /Müller Péter/ Emberi létezésünk alapját: a szeretetet; felcseréltük a félelem alapú hazugságra. Azt hisszük, a hazugságok megvédenek minket; mintha biztonságra lelnénk "menedékében": mert "ha nem tudják rólunk az igazságot; ha nem látják a 'gyengeségeinket'; akkor nem is tudnak ártani nekünk"; sebezhetetlenné válunk... De valójában; csak megkeményítettük szívünk; bezártuk magunk egy kietlen, szeretet nélküli ketrecbe: az önzés, fagyos ketrecébe. Nem sebezhetetlenné váltunk; hanem érzéketlenné, és szeretetlenné! Abban az illúzióban élünk; hogy képesek lehetünk egoból, akarattal irányítani a külvilágunkat; az embereket; sőt még a szeretteinket is! Időnként beleborzongok; hogy milyen könnyen tévútra tudunk lépni; becsapva ezzel - elsősorban - önmagunkat; másodsorban; mindenki mást is...

Felvállalni a szeretetet; kiállva önmagunkért - odatenni magunkat "meztelenül" a nagyvilág elé: "ez vagyok én!"... - tudom; hogy félelmetes; és őrült vállalkozásnak tűnik! De, ha a szeretetért nem vagyunk képesek kockázatot vállalni életünkben; akkor miért vagyunk hajlandóak? A szeretettől nagyobb kincs; nagyobb gazdagság; kerekebb egész; nem létezik! Ha valamiért érdemes levennünk a "jelmezünk, az álarcunk"; vállalva önmagunkat: az a szeretet! Ha ezért nem vagyunk képesek áldozatot hozni; akkor  van egyáltalán valami az életben, amiért tudunk áldozatot hozni? Rég elfelejtett bölcsesség, hogy: az áldozat - ha tiszta szívvel hozzák - mindig áldássá válik. Nem elpazarolt; és nem elfecsérelt energia! A nemes, tiszta energiákba fektetett munka mindig megtérül. Ha szeretetet adsz a világnak; te magad is szeretetet kapsz vissza! Lehet egészen máshonnan fog érkezni a szeretet energiája; mint amit te elképzeltél: de bizonyos lehetsz benne, hogy vissza fog áramolni hozzád. A szeretet; soha nem hiábavaló!

"Ne félj semmitől! Élj bátran és tapasztalj, mert az tanít!" /Müller Péter/ Az igazi "leckéket"; nem az iskolapadban tanuljuk meg; hanem az életben. Sokkal fontosabb, és értékesebb tudást zsebelhetünk be, ha nyitott szívvel és nyitott elmével közelítjük meg a világot; fogadjuk el életünk történéseit. Tapasztalataink mindig tanítanak; és ha figyelmesek vagyunk; egyre közelebb kerülhetünk önvalónkhoz. Meg kell ismerjük érzelmeinket ahhoz, hogy egyensúlyba tudjuk hozni értelmünkkel. Az önbecsapás; a hazugságok mind elzárnak minket valódi küldetésünktől - a szeretettől. Az érzelmeinket; nem söpörhetjük be a szőnyeg alá! "Egy érzést nem lehet elnyomni, mert belülről emészt tovább." /Müller Péter/ Nem védekezhetünk az ellen; amiért megszülettünk; ami életünk értelme! Nem lehet a visszatartó erő; maga a szeretet! Amíg félünk szeretni; félünk megnyílni; félünk odaadni önmagunk; és félünk befogadni azt, akit szeretünk; addig állandó önvédelemben élünk. Önvédelmünk közben azt hazudjuk mindenkinek (saját magunknak is!), hogy mi szeretetben élünk; boldogan... A szeretet veszélyes...; mert fel kell add az önvédelmet! Nem lehetsz páncélruhában; karddal és pajzzsal a kezedben; állandó készenlétben; egy esetleges harcra; védekezésre; vagy támadásra! A szeretet ereje; pont a 'védtelenség illúziójában' rejlik! Aki elhiszi, hogy védtelenné válik a 'szeretet lágy ölében'; az nem vállalkozik erre a varázslatos kalandra... A szeretethez bátorság; és erő kell! Nem lehet "remegő, gyáva nyúl szívvel" szeretni! 

Legalább vegyük észre, ha becsapjuk önmagunk! A beismerés talajára lépve; van kiút! A felismerés megadja a lehetőséget; hogy képesek legyünk; legalább önmagunknak kimondani a belső igazságunkat! Ekkor vehetünk egy nagy, mély levegőt... és állhatunk ki magunkért(!); felvállalva igazságunkat a nagyvilág előtt is; elindítva a változást életünkben - önmagunkban! A személyiségfejlődés; az önismeret; önmagunk felvállalása egy folyamat; mely állhatatos, kitartó munkát igényel tőlünk - akkor is, ha fáj, akkor is kényelmetlen. Az önismeret; boldog jövőnk záloga; harmonikusabb, békés jövőnk felé nyíló ajtónk kulcsa. Mindenkinek van egy saját, egyedi kulcsa; ami csak a saját zárjához passzol! Saját életed; saját utad; és saját tempód van! Úgy viszed véghez a terved; ahogy az számodra tetsző! Csak legyél vele tisztában; hogy nem csak egy poros, ócska, múlandó "életecske" van kezedbe helyezve; hanem egy 'igaz isteni terv'! A saját isteni terved! Nézz bele; gyűjts hozzá erőt; bátorságot; és vágj bele a kivitelezésébe - váltsd valóra a terved - lelked igaz álmát!

Szeretettel, Mika Gabi

"Lejátszani csak azt a kottát tudod, melyet magaddal hoztál. Sok mindent variálhatsz. Elronthatod. Rosszul játszhatod. Szépen játszhatod. Rögtönözhetsz. Szólamokat megváltoztathatsz benne; oda is vághatod a hegedűdet, hogy darabokra törjön, (...) - de a Nagy Kottádtól nem térhetsz el lényegesen. Elronthatod az életedet, és kihozhatsz belőle gyönyörűséget is: de akár csúnyán, akár szépen, sőt csodálatosan játszod: a TE DALOD SZÓL!" /Müller Péter/