6 of Water & IV. Emperor & fő energia: XX. Call & XIV. Patience

Egybevetve az égi helyzetet, és a mai napra érkezett kártyákat; ma mindenképp törekedjünk arra, hogy felismerjük a kapcsolatainkban lévő működési "mintázatokat"; érzelmi kapcsolódásokat. Nagyon sokat tanulhatunk belőlük: elsősorban: önmagunkról. Ráláthatunk a kapcsolódásainkat meghatározó "huzalozottságainkra". Megláthatjuk saját kondicionáltságunkat; amik folyamatosan meghatározzák társas kapcsolódásainkat. 

Napi kulcs-gondolataink:
Kelyhek Hatos: Önmagunk súlypontjának a megismerése. Múltunk értelmezése által juthatunk el a jelen élvezetéhez; melyben az isteni szeretet biztonságában "lubickolhatunk". Megjelenik a gyógyulás minősége.
IV. Uralkodó: A védelmező; biztonságot adó energia. A felelősségteljes, bölcs és következetes apa archetípusa. A kereteket, a határokat szimbolizáló minőség; melynek meghatározó alappillére: az értelem; az analitikus gondolkodás; és a józanság.
Fő energiák, XX. Ítélet és XIV. Mértékletesség: MINŐSÉGI, FELSZABADÍTÓ ÁTALAKULÁS! A gyógyulás lehetősége; önmagunk megtalálása által. A 'MEGBOCSÁTÁS': a megváltás, és felemelkedés záloga. "Újjászületés" az erők egyensúlyának harmóniájában. "Test-lélek-szellem" és "múlt-jelen-jövő" harmonikus összhangja.

Használjuk ma fel az 'Uralkodó' analizáló minőségét; lássunk rá saját kereteinkre; határainkra: saját korlátozottságunkra. Ehhez nagyszerű lehetőséget nyújt múltunk érzelmeinek megvizsgálása. A legmeghatározóbb életünk első 7 esztendeje. Minden 'érzelmi minta'; amivel a későbbiekben működünk: megtalálható gyermekkorunk első hét évében. Érdemes tehát górcső alá venni a kezdeteket; mert minden magatartásforma; viselkedés; félelem; jó-vagy rossz kapcsolódási alap; biztonságérzet, vagy annak hiánya; a lelki KÖTŐDÉS; ebben az életkorban alakult ki; a gyökereket itt találhatjuk. A gyökerek ismerete ad lehetőséget az analizálásra; arra, hogy tiszta képet kapjunk működésünkről; érzelmeinkről, és a gondolkodásmódunkról. Minden felmerülő nehézségedre; megtalálhatod a választ, életed első szakaszában. Az ezt követő periódusokban; már minden "csak" ismétli önmagát... 

Vizsgáljuk meg a 'szülő-gyermek' (nagyszülő-szülő-gyerek-unkoka; nagynéni-nagybácsi, unokatesók stb...) kapcsolódásainkat minden oldalról! Mit hoztunk magunkkal, mit tanultunk a múltban; milyen generációs örökségek határozzák meg társas kapcsolódásainkat?! Nézzük meg milyen kapcsolódások, milyen minőségek jelennek meg a családunkban!? Érdemes sorra venni az összes - saját családunkban felmerülő - kapcsolódási formát. Megnézve, hogy a szüleink hogyan kapcsolódtak hozzánk: külön apa; és külön anya. Vélünk-e felfedezni hasonlóságot, analógiát; a saját szüleinkkel való érzelmi kapcsolódásban; és a 'szüleink és nagyszüleink' közötti kapcsolódásban? Érdemes sorra venni a család, összes érzelmi, kötődési mintáját: apa-fia; apa-lánya; anya-fia; anya-lánya; különböző-és azonos nemű testvérek kapcsolatát (ugyanezeket végig vizsgálva a nagyszülőkkel és szülőkkel, az ő testvéreikkel... és így tovább; minden kombinációt számba véve; és megfigyelve. Biztos lehetsz benne, hogy érdekes felfedezéseket tehetsz; ha szánsz rá időt és energiát; hogy végig gondold múltad eseményeit, családi történéseit... Természetesen; tisztában kell legyünk azzal, hogy a legjobb szándék mellett is; a hozott érzelmi örökségeinket, adjuk tovább gyermekeinknek. Pontosan ezért; meg kell vizsgáljuk a múltunk folytatásaként; a jelenünkben - immáron általunk létrehozott mintákat, kapcsolódási viszonyokat. Már nemcsak magunkért vagyunk felelősek; hanem gyermekeinkért is; a mi tudatosodásunk őket is segíti. 

A kora gyermekkori kapcsolódásaink - a látott minták, példák - egy életre meghatározzák a kapcsolataink minőségét. Természetesen a "programot" bármikor felülírhatjuk: kitartó, tudatos munkával; hogy ne a "minták" határozzák meg kapcsolataink minőségét; hanem mi magunk tudjuk uralni érzelmeinket; és irányítani életünket. Képessé váljunk megszabadulni az álarcoktól - amiket csak önvédelemből és félelemből "ragasztottunk magunkra". Amikor valaki azt mondja, hogy "az ő életében, családjában minden tökéletes volt - "csodálatos gyermekkorom volt"; és most is boldog, tökéletes az életem": az hazudik. Önmagának és másnak is! Persze, nem rosszindulatból..., egyszerűen vagy nem mer szembenézni saját fájdalmával; vagy meg akar felelni a külső elvárásoknak. Mind tanulni jöttünk. Társaink a legnagyobb tanító mestereink az életeben! Legyen szó anyukánkról, apukánkról, testvérünkről, szerelmünkről, barátunkról, tanárunkról, a szomszédról, bármely emberi kapcsolatunkról... Társas kapcsolódásaink hordozzák magunkban a legnagyobb fejlődési lehetőséget; illetve emberi kapcsolataink adják a lehetőséget a karma teremtésre is. Kapcsolataink mindig feladatokat állítanak elénk. A mi döntésünk, hogy "megugorjuk-e" a lécet; vagy újabb "körre ítéljük" saját magunkat. Mindig keresd a másik emberben önmagad; mintha tükörbe néznél...; vagy néha görbetükörbe... Sokszor, aki a legjobban idegesít: általa lenne lehetőséged a legnagyobbat "ugrani" fejlődésedben; de merev elutasításod (még gondolni sem akarsz rá...), megakadályozza, hogy felismerhesd, miért is lépett az életedbe az illető - milyen tudást hordoz a létezése számodra. Ne állj ellen; inkább keresd benne önmagad: vagy fel nem vállalt részed; vagy azt akivé válni szeretnél; de "kicsinek és bénának" érzed magad mellette. Az irritáló ember, mindig a "gyenge pontunkra" tapint; pont ezért érdemes foglalkozni vele - egészen pontosan nem ővele; hanem önmagaddal, általa...

Önismeretünkhöz, elengedhetetlen a tiszta rálátás: érzelmeinkre, gondolatainkra, és társas kapcsolódásainkra. Véleményem szerint ez egy folyamatos, állandó munka; soha nincs vége...; mindig felfedezünk újabb-és újabb "vakfoltokat" életünkben, érzelmeinkben, vagy akár gondolatainkban; amiknek a meghaladásával, mindig egy-egy lépcsőfokot léphetünk. Az önismeretünk egyre mélyebb lesz - egyre többet tudunk meg saját világunkról; ezáltal az egész univerzumról. Az energiák amivel működünk; viszont egyre magasabb rezgésszámon fognak "vibrálni"; egyre közelebb kerülünk a bennünk élő szeretethez; egyre jobban fogjuk tudni áramoltatni. Minél jobban ismered önmagad; annál tisztább lesz a rálátásod a téged körülvevő emberekre. Egyre több titkos ajtó tárul fel előtted; és veszed észre, hogy igazából mindenki ott tart, amiért megdolgozott; a szeretetnek azt a minőségét éli; amit megenged magának. Azt is észreveheted, hogy mindenki munkálkodik saját lelki fejlődésén; még akkor is; ha nincs is tudatában. Mindenkiben ott a szeretet; akkor is, ha nem éppen nem azt éli. Az életünkben megélt tapasztalások: kivétel nélkül MIND; a mi fejlődésünket szolgálják - legyen az könnyű, nehéz; jó, vagy éppen rossz minősítésű megélés... Nincs kivétel! Amikor erre ráébredünk; akkor megjelenik szívünkbe az őszinte megbocsátás; a hála; és az istenihez már kicsit közelibb szeretet.

Szeretettel, Mika Gabi

"Az ego hangját követő ember ezáltal mind nehezebb és nehezebb körülmények közé kerül. Addig megy, amíg az önmagának okozott szenvedés elviselhetetlenné válik, és pontosan a kibírhatatlan helyzet lesz a tanítómestere, ami jobb belátásra fogja bírni. Ekkor felismeri, hogy téves úton járt, és - ha jót akar - kénytelen lesz más utat választani. A felismerésnek az a pillanata az, amikor "megtér", és a "fény felé fordul"....A fényesebb világok felé vezető úton mindannyian eláruljuk a szívünkben lévő fényt - azaz Krisztust -, és engedünk a félelem szavának. (...)Az ego és a felsőbbrendű én, megfelel a sátán és a Krisztus fogalmának. Problémáinkat, félelemeink és tudatlanságunk okozzák." /Balogh Béla: A végső valóság/