A látható fogságában...

Matéria, anyag, pénz, test ... Mind e földi világ csodálatos, ám korlátozó fogságában élünk. A korlátaink részben adottak, részben mi magunk gerjesztjük a hitetlenségünkkel. Legnagyobb vétkünk, hogy semmibe vesszük a lélek erejét, csodáját és varázslatát, pusztán azért mert szemünkkel nem látható, kezünkkel nem tapintható... Az elektromos áramot sem látod, sőt erejét megtapasztalni a kezeiddel - egyetlen érintéssel - nem hiszem, hogy szeretnéd... Mekkora erő, mekkora energia: a láthatatlanban - még az emberi életet is képes kioltani... Nem látod, nem tapintod - mégis hiszel a létezésében. Emberek hittek és hisznek a láthatatlan létezésében - Tesla, Edison, Einstein, W.C.Röntgen, Hertz, Egely György - és teszik számunkra hitetleneknek elérhetővé, láthatóvá az energiák világát a matériában, tudományos - fizikai keretek között. 

Micsoda áldás - és nem vesszük észre - hogy a láthatatlan energiák egy részét már képesek vagyunk megtapasztalni az anyagi, földhözragadt világunkban is. Mi mégsem gondolkozunk el azon, hogy a világ több, sokkal-sokkal több, mint amit az elménk képes per pillanat felfogni, megragadni. A látható véges, ezért képes elménk befogadni, a láthatatlan végtelen, ezért sokkal nehezebben boldogulunk létezésének puszta felfogásával is. Tégy egy képzeletbeli utazást... pár száz évet visszautaznál és lehetőséged lenne magaddal vinni azokat - a mai hétköznapi életed részét képező - tárgyakat, amiknek akkor a létezése, felfedezése elképzelhetetlen lett volna... Mi történne? Valószínűleg, nem lennél hosszú életű, a sátán cimborájának bélyegeznének és kivégeznének - pusztán a tudatlanságukból fakadó félelem miatt! Vedd észre a saját életedben, hol állítasz fel magadnak hasonló korlátokat, gátakat?!? Hol van az a terület az életedben, ahol a saját tudatlanságod miatt annyira félsz, hogy inkább tagadsz, bármit és mindent! Igen, tudom, a saját tudatlanságunkat, korlátozottságainkat nagyon nem szívesen látjuk be - még önmagunknak se, nem még a külvilágnak. Szeretünk mindent tudóknak, mindenhatónak tűnni - pedig a gyermeteg ragaszkodásunk a hitrendszerünkhöz az, ami gátolja, hogy kiteljesedjünk az egyetlen, örök igazságban, hogy élhessük a valódi, igaz, mindent átfogó tudást. 

"Nincs új a Nap alatt" - gondolom hallottad már ezt a mondást. Elgondolkoztál már a valódi jelentésén? Mit hordoz magában ez az egyszerű, rövid mondat!? A jelentése pusztán annyi, hogy "minden létezik", csak a tudatunk még nem mindent fedezett fel, nem csodálkozott rá a mindenségre! Olyanok vagyunk, mint a kisgyermekek, akik még csak felfedezik a világot és hol erre, hol arra csodálkoznak rá. Addig nem ismerték, de attól még létezett - az ő rácsodálkozásuk előtt is - csak ők nem fedezték fel, nem látták, nem volt róla tudatos tudásuk. Így vagyunk mi emberek is a láthatatlan világgal, az energiákkal, az Univerzummal, a végtelennel, az örökkel, Istennel, a csillagokkal, a tündérekkel és az angyalokkal...

Az emberi fantázia nem más, mint a végtelen kollektív tudattalanban való csodálatos mély búvárkodás. A képesség mindenkiben ott van, csak nem mindenki tudja előhívni ezt a tudást, nem egyszerre érünk meg rá, mint ahogy a fán a gyümölcsök sem egyugyanazon időben érnek meg. Mindig, minden egy folyamat az életünkben. A tapasztalások - legyen a megítélésük akár pozitív, akár negatív - szintén egy folyamat eredményének a következményei. A folyamatban végig ott van a mi energiánk, a döntéseink, a változásunk - kizárólag azt tudod megtapasztalni, amit Te hoztál létre, nincs tőlünk független létező. A szenvedésünk pont ennek a tagadásából - el nem fogadásából - fakad. 

Cselekedeteink, gondolataink mind olyanok, mint a bumeráng - visszatalálnak hozzánk! Soha nem tudhatjuk milyen módon fogjuk megtapasztalni azt, amit adtunk társainknak. Egyetlen dologban biztosak lehetünk, az univerzum alapja az egyensúly, a harmónia, így mindig minden cselekedet kiegyenlítődik. Ez a kiegyenlítődés mindig és kizárólag az egyén szintjén kezdődik. A saját cselekedetünk következményeit, a kiegyenlítődést soha nem tapasztalhatja meg más helyettünk. Óriási hibánk, hogy türelmetlenek és feledékenyek vagyunk! Azt hisszük mindig mindennek most rögtön, azonnal kell történnie. Mire utolérnek a következmények - legyen az jó, vagy rossz - már rég nem emlékszünk rá, hogy mi volt a kiindulópont, amivel mi magunk idéztük elő a folyamatot és annak végkimenetelét. Kezdj el tudatosodni a cselekvéseidre, szavaidra, gondolataidra... vedd észre őket, ne gondold, hogy nincs egyéni felelősség. Nem Isten büntet, és nem is a törvény! Mi mondjuk ki magunk felett az ítéletet, a bírálatod - még ha nem is vagyunk rá tudatosak. A lelkünk mindent tud! Önmagad elől nincs hova bújj, lehetetlen elrejtőznöd. Legbelül mindenki tisztában van mindennel! Minden tettével, cselekedetével, gondolatával. Mind tudjuk a lelkünk legmélyén, hogy kik vagyunk és ehelyett mit élünk. A kettő közötti különbözetet, bizony behajtjuk önmagunkon...

Tegyél fel mindig kérdéseket - önmagadnak! - keresd állhatatosan, kitartóan a válaszokat, soha nem elégedj meg egy lehetőséggel, egy nézőponttal! A válaszok, már a kérdés feltevésekor a rendelkezésedre állnak, csak fel kell fedezd, rá kell lelj. Soha ne add fel! A tudás VAN - létezik és örök - meg kell találd magadban. Legyen hited - önmagadban! Engedd a fényt feltörni lelked legmélyéről, fürdőzz melegében, áldásos hatásában, éld meg a legcsodálatosabb dolgot a világon, ami benned szunnyad: az önzetlen, feltételek nélküli szeretet. Ha megtalálod önmagadban, a külvilágodban is meg fog jelenni. "Legyen néktek a ti hitetek szerint." /Máté 9:29/

Szeretettel, Mika Gabi

"Ha nem találtad meg az igazi pozitív választ a kérdésedre, nem azt jelenti, hogy az a válasz nem létezik, hanem azt, hogy nem kerestél még eleget." /Hamvas Béla/