Ábránd

Mélységben vakító fehérséged,
rabként vonagló lángoló szenvedélyed:
éget;
megkötöz;
leigáz;
felcsigáz.

Feloldoz néma suttogásod.
Hűsítően hevíted nőiségem;
fojtogatod keresztény
bűnösségem.

Érzelmek muzsikája ölel. 
Kéjes emlékek szorítása,
magmaerő 
bárdjaként hasítják
titkos ösvényem hasadékát.

Parázs...
de hol az izzó varázs?
Hol vagy, ó titkos, édes fájdalom?
Hol vagy, pokolban heverő álom?

Mámoros ábránd.
Démoni őrület,
sóbálvány kövület.
Angyali káprázat,
ártatlan ábrázat...

Mika Gabi