Árny-arcok, álarcok

Napjaink egyhangú szürkeségét a fénysugár melegsége töri meg, a szeretet ereje. A fény, mely reménnyel, szeretettel, örömmel, gyengédséggel tölti meg szívünket és megteremi életünkben a meghittséget. A fogalmakat fontos megérteni és nem összekeverni őket. A gyengédség nem gyengeség, hanem erő, és az erő nem azonos az erőszakkal. Csak az erős ember tud gyengéd lenni. A gyengéd ember nem fél, nincs mitől félnie, hisz a szeretet teljességét éli. A szeretettől erősebb dolog nem létezik az univerzumban - megtartó és összetartó erő. Az erőszak kérkedik, mindenáron meg akarja mutatni magát, a másik embert leuralja, uralkodik felette - az erő ilyet nem tesz! Az erő csak létezik, áramlik, bizonyosságot hordoz magában - tápláló energiaforrása a szeretet. 

Tudjuk ezt élni a mindennapjainkban? Kitartóan törekszünk rá? Hajtjuk az 'idő kerekét', tapossuk a mókuskereket, megfeledkezve róla, hogy az utazás élményéért vagyunk itt. Az út maga a cél, a lényeg, és az egész élet értelme. Az a fontos, hogy érzed magad az utad során. Ahogy érzed magad, olyan tapasztalásokkal leszel gazdagabb. Mersz önmagad lenni? Le mered venni az álarcod? Ki mersz lépni az árnyak fogságából? Senki nem kényszerített bele! Elhitted a félelmeid, bedőltél az illúziónak, hogy van mitől tartanod, hogy valaki, valahol - majd egyszer - bírálatot, ítéletet fog mondani feletted. Az ítélet következménye pedig a büntetés. Félsz a rád váró büntetéstől ezért játszod a szereped, hordod a maszkod. Mindent elkövetsz annak érdekében, hogy jól teljesíts, téged ne lehessen elítélni, megbüntetni és ne vehessék el tőled a szeretetet. Van büntetés és ítélet? Van bűn? Meg lehet fosztani a szeretettől? Ki határozza meg? Ki dönti el mi a jó és mi a rossz? A jó és rossz egymás nélkül nem is léteznének, egymás által nyernek értelmet! Honnan tudnád különben, hogy léteznek. Az egész életünk kettősségek halmaza, polarizált világban élünk: nő és férfi, jó és rossz, isten és ördög, fény és sötétség, fehér-fekete ... A teljességet jöttünk megtapasztalni a hasítottság által.

Kétségeinkkel, félelmeinkkel, maszkjainkkal már annyira azonosultunk, hogy a kapcsolódásainkban az őszintéség a legkisebb alkotóelem. Félünk, ki-mit fog gondolni rólunk, milyen ítéletet, bélyeget kapunk, nem fognak szeretni, elveszíthetjük, vagy épp soha el nem érhetjük a másik szeretetét. Annyira igyekszünk megfelelni, hogy önmagunkról teljesen megfeledkezünk. Felépítjük a saját elvárás rendszerünket, hisz "ha nekünk meg kell felelni, akkor mások is dolgozzanak meg a szeretetünkért, elismerésükért, figyelmünkért". Ebből a nézőpontból nem juthatunk előrébb, nem tudjuk harmonizálni életünk, csapdába ejtettük saját magunk. Elveszítjük "saját arcunk",  frusztrálódunk és idővel már fogalmunk sincs róla miért vagyunk keserűek, feszültek, idegesek. Azt hisszük a külvilág okozza, pedig az ok bennünk van, magunkban kell megtalálni a felszabadulást. A kiút belül van - vedd észre - Te magad vagy a szeretet. 

Tévedés azt hinni, hogy Isten ítélkezik és büntet - mi emberek sem ítélkezhetnénk egymás felett - engedjük el a félelem alapú vallási ideológiákat - nem isteni minőség korlátok közé szorítani és önkényesen uralkodni mások felett. Hisz, ha így tenne Isten, akkor hogyan is sorolhatnánk hasított világunk "JÓ" tényezői közé?! Az önkényes uralkodás, a büntetés, az ítélkezés mióta pozitív fogalmak? Valami önellentmondás van ebben a gondolkodásmódban.... Időnként egyéni nézőpont alapján - dühből, haragból, elkeseredettségből és szomorúságból - meg is vétózzuk létezését, esetleg még jóságát is kétségbe vonjuk. Isten megítélése szubjektív. Ha elfogadjuk azt az állítást, hogy az ördög és isten egyek, a yin és yang egyik és másik oldala, a kettő együtt alkotja a teljességet, az egészet, akkor már kicsit talán közelebb kerülünk az igazsághoz. Nincs egyik a másik nélkül - egyéni létezésük a másik nélkül értelmetlen és értelmezhetetlen. Mindkettő minőség energia. Az energiát lehet magas és alacsony frekvencián működtetni - újból egy kettősség - és rögtön megérkezünk az energia hasításához és létre is hoztunk egy isten és egy ördög képet. Aszerint váltogatjuk őket életünkben, ahogy a hétköznapi történéseink alapján megéljük az érzelmeinket. Az energiát mi magunk működtetjük a megéléseink által, hol így, hol úgy... hisz minden pici részünk energiahullám, állandó "adásban vagyunk".

Minden világnézet az univerzumról, a világegyetemről ideiglenes és átmeneti. Emberek ölre mennek azért, hogy megvédjék az aktuálisan elfogadott nézeteket. Mindegyik megingathatatlannak hitt nézet egyszer a porba hull, jön egy újabb ... az új kor küszöbét átlépve már mindenki természetesnek veszi az új felfogást, az új nézeteket - a tény, hitrendszerük előtt is ugyanaz a tény volt, csak nem volt rálátásuk - felfedezett, ráeszmélt tudásuk róla - az "új szelek követeit" meg- és elítélik, még máglyára is küldik... Nézd csak meg a történelemben, a tudomány fejlődésében, számtalan példa van rá. Aztán jön egy újabb "korszakváltás", és minden kezdődik elölről ... A materializmus világképe megbukott 2011-ben és még fizikai Nobel-díjjal is jutalmazták! Te tudtál róla? Elterjed nézetté vált(?), pedig eltelt azóta idestova 13 év! Tudósok bebizonyították, hogy az univerzum (ebben minden galaxis és még a csillagközi por is benne van) mindössze 4%-át tekinthetjük anyagnak, a maradék 96%-ot részben "láthatatlan tömegnek", részben "sötét energiának" nevezik.* /Fizikai Nobel-díj, 2011: Saul Perlmutter - Kaliforniai Egyetem/Berkeley, fele részben megosztva Adam G. Riess - John Hopkins Egyetem, Baltimore és Brian P. Schmidt - Ausztrál Nemzeti Egyetem./ Néha olyan, mintha búvárfelszerelésben ülnénk egy akváriumban és azt hinnénk csak és kizárólag a mi akváriumunk létezik, a saját védőfelszerelésünkkel ..., de a mellettünk lévő akvárium "tulajdonos" is ugyanezt gondolja, és a századik ... a milliomodik is ... Akkor hol van az igazság? Mi a valóság? Talán kiegyezhetünk abban, hogy mindenkinek saját valósága van, egyéni igazsággal, és egyedi univerzummal - a csodálatos ebben, hogy a tudósok ezt tudják ...

Szeretettel, Mika Gabi 

"Az univerzum nem ismeri a "bűn" fogalmát. Az egyetlen dolog, ami ezzel kapcsolatba hozható, az a "vétek". Ez is csak annyit jelent, hogy bizonyos időre az ego útját, az önzés és a félelem útját választottuk, ezáltal "elvétettük" az utat, ami a kiegyensúlyozott, harmonikus és szeretettel telített élethez vezet. És mivel nem létezik bűn, büntetés sem létezik. Nem létezik egyetlen lény, egyetlen fórum sem az egész világegyetemben, aki vagy ami elítélhetné az egyént - egy kivétellel. Ez a kivétel: az egyén maga. Az ítélőbíró tehát nem kívül van, hanem belül,, és nem más, mint a szívünkben lévő isteni szikra. (...) Az ítélet viszont nem büntetés, hanem az elindított cselekedetek többi összetevőjének a megtapasztalása. Érdemes elgondolkozni azon, hogy ezt soha senki nem kerülheti el ..." /Balogh Béla/

* Balogh Béla: A végső valóság