Az EGYETLEN

A csillagos égbolt felfoghatatlan végtelenségében, a Tejúton - képzelj el - mámorosan keringőzve, két apró kis fénycsóvát, ahogy egymás körül keringve, játékosan, huncutul száguldoznak a semmibe... a mindenbe... az univerzum határtalanságában... Látod őket? Érzed azt a kimondhatatlan szeretetet, harmóniát, egységélményt - egymással egyként - a kozmikus létezésben szabadon szárnyalva? A lélektársad az(!), akivel újra és újra találkozol, miután a földi testetek ruháját levetkőzitek magatokról - végestelen végig, örökkön-örökké... tértől-időtől függetlenül egymásra találtok, MINDIG! Mint két apró kis mágnes - akik csak és kizárólag egymást vonzzák, csak egymáshoz kapcsolódhatnak - földi életetek után repültök egymás felé, fénysebességgel, hogy újból átéljétek a varázslatos - immáron nem földi - egyesülés élményét. Ahhoz, hogy az egységet megélhessük, szükséges megtapasztalnunk a hasitottságot, ezért is vagyunk itt a Föld gyönyörű - bár néha keservesen nehéz - dualitásában, hogy nőként és férfiként átélhessük a szerelem csodájában az EGY-EGYSÉG élményét. Megtapasztalhassuk, hogy a létezés univerzumi valóságában, egyek vagyunk és elválaszthatatlanok. A tiszta, valódi szerelem az egyetlen olyan érzelem, ami megközelíti ennek a létélménynek a minőségét. 

"Test kívánhat sok testet - de a lélek csak egyet. Azt az egyetlen Egyet." /Müller Péter/

Lélektársunk bizony csak egyetlen EGY van, akivel születésünk előtt kettéváltunk-ketté hasadtunk, hogy női és férfi minőségben, egész életünkben vágyakozzunk a másik felünk iránt, hisz csak vele és általa tudunk kiteljesedni, tudjuk átélni az egységélmény varázslatos, szárnyaló, bizsergető felemelő érzését - a kimondhatatlant, a tökéletes létélményt. Ezt kergetve, erről álmodozva éljük le egész életünket - de a dualitás csak ennek az élménynek a töredékét képes megadni nekünk - egy kivétellel... Mikor rátalálsz a lelki társadra a matériában, és megélhetitek a test-lélek-szellem egységét egymást ölelve, a szeretkezés gyönyörében egyesülve. De mindig hiányos lesz az élmény, mert nem tudsz betelni a szerelmeddel, soha nem tud elég lenni, mert a test nem engedi a folyamatos egység élményét... A gyönyör, az egység, az egymásba olvadás oly kevés és rövid, hogy kiesve a paradicsomi állapotból, újból, rögtön a hiányt, a széttöredezettséget éled. 

A test, testtel való kapcsolódása, az egyszerű fizikai kéj - az ösztönök szintjén rekedt közösülés - elhozza a megkönnyebbülés érzését, de ez csak egy egyszerű szükséglet - mint a lélegzés, evés..., a test "kényszere". Az egységélmény, a szerelem, ettől sokkal-sokkal több, értsd jól... nem arról a földi szerelemről beszélek, amiben kínozzuk egymást, játszmázunk, haragszunk, megsértődünk - azok csak "párkapcsolatok", viszonyok. A szerelem érett, tudja ki ő és ki a másik. Látják egymást, a szívükkel és nem csak a szemükkel! Érzik a másikat, tudják egymás gondolatait - érzékelnek az érzékelésen túl, sokszor megmagyarázhatatlanul, időnként már-már félelmetesen. A fizikai létezésünk, a benne jelenleg magát tudománynak nevező materialista tudás sehol sincs a valósághoz képest, a láthatatlan, megfoghatatlan világot csak érzékelni lehet - sokan képesek rá - nem lehet materialista gépekkel mérni, mert az eszközök is anyagból vannak, hogy is lehetnének alkalmasak olyan dolgok mérésére, amik a fizikai érzékelésen túl vannak. Ezek érzékelésére a lélek képes - kizárólag. A sok életet megélt, sokat tanult lélek nagyon szenzitív, sokkal-sokkal érzékenyebb, mint bármi más a Földön - és igen(!) - képes a láthatatlan érzékelésére...

Biztos volt már Dejá vu érzésed, sőt olyan is, amikor valakivel találkoztál - akit addig soha nem ismertél, létezéséről sem tudtál - mégis mikor megláttad, az az érzésed támadt, hogy "ISMEREM ŐT!". Ez se nem véletlen, se nem érzékelésed csalárd játéka, hanem tényleg ismered... egy előző életből. Ismered azt a lélekrészt, akivel megismerkedtél - talán hallottál már arról, hogy nem csak földi, de lélekcsaládunk is van! Vagy egy ilyen lélekkel kapcsolódtál újra össze - hogy segítsétek, támogassátok egymást - vagy karmikus feladatotok van egymással. A karmikus kapcsolatainkban viszont, kölcsönösen tanítjuk egymást. Érdemes odafigyelnünk, hogy ne kelljen túl sokszor lejátszanunk ugyanazt a "lemezt", mert néha bizony ezek a kapcsolatok nagyon fájdalmas tapasztalásokat hoznak el életünkbe - nekünk jobb, ha minél hamarabb megtanuljuk a leckét, megkímélve magunkat sok keserűségtől és nehéz megéléstől.

Életről-életre fejlődünk, tanulunk..., ha nyitottak vagyunk, dolgozunk magunkon, önismeretünkön és igyekszünk minél jobban megismerni azt a végtelen színes palettát, amit a körülöttünk lévő világ nyújt számunkra - minden egyes inkarnációnkban egyre bölcsebbek és nemesebbek lehetünk - a megszerzett TUDÁST pedig visszük magunkkal tovább... lelkünkbe rejtve. Ne csak egy pontra szegezve tekintetünket éljük az életünk, hanem kíváncsian keressünk, kutassunk minden után, minden síkon, minden irányból, a saját nézőpontunkat állandóan változtatva, nyitottan minden információra. Elengedhetetlenül szükséges a kritikai érzék, nem kell mindent emésztetlenül el-és befogadnunk, nyugodtan hallgathatsz a megérzéseidre, az intuíciódra..., ha kapcsolatban állsz a lelkeddel napi szinten, biztos nem fog tévútra vezetni - tudnod kell melyik hang az intuíció hangja, és melyik az egod hangja, máskülönben eltévedsz ebben a varázslatos, illúziókkal teli labirintusban. Összetett és mégis oly egyszerű. Lelkünk vezet minket - csak a mai világban már lassan fogalmunk sincs arról, hogy a valódi hatalom, a valódi gazdagság a lelkünkben van! Engedd, hogy lelked vezessen - a szív szava, a szeretet ereje, lelked kommunikációs csatornája. A legnagyobb segítőnk utunkon az intuíciónk - a belső hang, a megérzések - az égi sugallatok, amiket mindenki, folyamatosan kap - csak süketek vagyunk rá... könnyen félrevezet és megtéveszt 'gondolataink-elménk zűrzavara' és a környezetünkben lévő zsivaj, lárma és zaj.

Óóó, igen... a három bölcs majom (japánul: sanzaru)! Biztosan láttál már ilyen szobrot, vagy képet... A lebutított jelentése: "nem lát rosszat, nem hall rosszat és nem beszél rosszat". Ezt egy kicsit kibővíteném..., vagyis inkább más aspektusba helyezném - bár már így is misztikus majmokként is emlegetik őket, de "nyomjunk még egy kis tejszínhabot" a tetejére, tegyük még misztikusabbá jelentését. A földi létezésben, a matéria világába beleragadt - a misztikus világot tagadó - embernek egy nagyon szép, elgondolkoztató üzenet lehet. Vakok vagyunk, amíg csak a szemünkkel nézünk - addig nem látunk. "Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan". (A harmadik szemet - csakrát - nem is részletezném most, de ennek is van jelentősége.) Süketek vagyunk, amíg kizárólag a minket körülvevő fizikai világot halljuk és csak egónk hangját tartjuk vezetőnknek, útmutatónknak. A hang, ami kristálytiszta és csak bölcsesség, égi tudás, ős tudás rejlik benne, az az intuíciónk, a megérzésünk - lelkünk hangja. A földi hangszálaidat rezegtetve, kizárólag az elme okosságait hangoztatva, nem tudsz valóban kommunikálni. A kommunikáció túl van a verbalitáson, de még a non verbalitáson is... tudunk egymással szavak és gesztusok nélkül is kommunikálni: telepátiával, a lelkünkkel... A három bölcs majom arra akarja felhívni a figyelmünk, hogy a fizikai érzékelés a legkisebb, legkevesebb tudást biztosítja számunkra - érzékszerveink nélkül is képesek vagyunk az érzékelésre, csak ehhez a láthatatlan, misztikus birodalmával kell kapcsolódnunk, amihez az éteri testünk tud kizárólag kapcsolódni, a fizikai test alkalmatlan és képtelen befogadására. Lelki társunk - az egyetlent - is kizárólag a lelkünkkel láthatjuk meg, érezhetjük meg a vele való találkozást, és nyílik meg a lehetőség számunkra az EGY, az EGYSÉG megtapasztalására...

Szeretettel, Mika Gabi

"Senki nem mondhatja meg, kit szeressek. Még én se utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahová akaratom fölér - ez a lelkemnek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhatnak bele semmibe. A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar." /Müller Péter/