K-EGY-ELEM

Én.
Te?
MI...
Miért? És mióta?
Érthetetlen lélek, értelmezhetetlen szavak.
Ürességgel teli vázák lepték el a valóságot.
A semmi hatalma végtelenre dagadt.
A homály ködfátyla kötözi be a sebeket;
fagyosan izzó szenvedély mételye, a kétség.

A hiány foszlányain remegő alamizsna,
a szomjúság örökkévalósága,
a reménytelenség rabigáját hordozza magán.

Szeretsz. Szeretlek?
Szeretsz? Szeretlek.
Én, te vagyok. Te, én vagyok.

Az önuralom közönyének harmóniája,
előbb mar, majd lassan kéjesen öl.
A lélek fuldoklik, az élet haldoklik.
Angyalok tánca, az ördög harca,
soha véget nem érő muzsika,
a örökkévalóság poklában.

Te.
Én?
MI?
Miért? És mióta?

Érthető lélek, értelmezhető szavak.
A semmi trónfosztása,
a MINDEN lehetősége.
A szívbe rejtett erő vad tangója,
az élet lehelete...

Az láthatatlan ölelés védelme,
a keserédes csók kínja.
Ajkak fojtogató vágya,
a mohóság csapdájába zuhanva
ébred az esthajnalcsillag ragyogására...

Csillagtenger ábrándjában,
a Telihold fényének bársonya;
a semmiben rejlő: MINDEN teljessége,
az isteni kegyelem egysége.

Miért, és mióta szeret-kezünk?

Mika Gabi