Csillagokkal táncoló ...

Csillagfény él a lelkünkben, de hallgatunk az árnyak baljós suhogására és azt hisszük egyszerű földi halandók vagyunk, ragyogás, csillogás és fény nélkül. Nézz fel a csillagos égboltra ... soha nem lettél még tőle libabőrös?! Nem érezted, hogy valami megmagyarázhatatlan titok rejlik mindegyik csillag fénye mögött? Gyönyörködtél már a Tejút - az istenek útja - misztikus szépségében? Fel tudod fogni az Univerzum végtelenségét, hogy mi csak egy Galaxis pindurka részei vagyunk és maga a csillagos égbolt is csak egy apró szelete a mindenségnek? Ne csak az orrod elé nézz, ne a földet bámuld - a gyökereink nagyon fontosak(!) - de néha nézz fel a magasba, a végtelenbe! Ez visz előre! Tudni kell rácsodálkozni az emberi, földi létünket meghaladó isteni minőségű, elmével felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan csodákra! 

Advent napjait élve, minden perccel egyre közelebb kerülve a karácsonyhoz, ne csak a plakátok hirdetéseit lássuk meg, ne a plázákban "hangolódjunk az ünnepre", ahogy a szlogen diktálja nekünk ... Hogy is hangolódhatnánk az ünnepre a haszon és profit anyagias világában ....!? Hangolódjunk a csillagokra, a fényre, a meleget sugárzó napfényre - némelyik mosolygós nap megengedi nekünk ezt a varázslatot még így decemberben is. A betlehemi királyok is a csillagokat követve találták meg Jézust - a tiszta, önzetlen, feltételek nélküli szeretetet - az égboltot kémlelték, nem az előttük heverő poros utat. Térjünk vissza a gyökereinkhez, a hagyományhoz, hogy szárnyalhassunk a végtelenbe a fény sugarain ... a tudás rejtve ott van a múltunkban. A múlt a titkos kulcsa a jövőnknek, .... akinek elveszik a múltját, annak a jelenét és jövőjét veszik el! Ragaszkodjunk a gyökereinkhez, de tekintetünket a csillagokra, a végtelen messzeségére szegezzük! A csoda azé, aki hisz benne. 

Amíg a külvilágot kémleld, hogy mit hoz a holnap ... addig nem fedezheted fel a valóságot, a megoldást, az igaz tanítást ... nézz befelé, keresd a belső hangod ... a kincset, a fényt belül találod meg. Engedd, hogy átjárja a lényed - fényedből adj másoknak - a szeretet örök, minél többet adsz, annál többet kapsz ... Életünk azért sivár és kilátástalan, mert nem éljük a szeretetet - sokszor nem is tudjuk mi az ... elfeledtük ... bedőltünk a félelem illúziójának és állandóan keressük a biztonságot a matériában. A biztonság az önvalód része, maga a bizonyosság, hogy a teremtő gyermekként Te magad is teremtő vagy az EGY részeként.

Szeretettel, Mika Gabi 

"Ami alant van olyan, mint ami fent van, és ami fent van, olyan, mint ami alant van, az EGY csodájának kiteljesedésére." /Hermész Triszmegisztosz/