Félreértések - látszat - VALÓSÁG

Mit látunk, érzékelünk a VALÓSÁGBÓL? A rövid, de velős válasz: SEMMIT. A legjobb esetben is roppant keveset. Miért van ez így? Mert mind ülünk a saját börtönünkben, bezártuk magunk és a kulcsot beledobtuk a leggyorsabb sodrású, vad folyóba - ki tudja merre, hol lehet? - egy mesebeli aranyhalra lenne szükségünk, hogy megkeresse és hozzájussunk a feloldozáshoz ... Ez lenne a számunka egyszerű, de nagyszerű megoldás. A lehetőségünk sajnos ettől sokkal fárasztóbb és roppant sok munkát igényel tőlünk - persze csak akkor, ha szűkösnek, kényelmetlennek érezzük ezt a börtönt és szeretnénk kiszabadulni belőle.

A kapcsolódásainkban állandósultak a félreértések, a meg nem értettségek. A látszat vette át a hatalmat, mindenki meg akar felelni a másiknak, vagy csak eljátssza azt. Közben valami hátsó szándék, esetleg érdek húzódik meg a tettei mögött. Mivel a kommunikáció mára minimumra csökkent minden kapcsolatban, az igazságot, a valóságot meglátni, megtalálni nem kis kihívást jelent annak, aki szeretne a színfalak mögé látni és kíváncsi a valódi szándékra, a mögöttes tartalomra. Ez fárasztó, kimerítő és kizsigerelő munka, ezért többnyire nem is foglalkozunk vele. Aki mégis úgy érzi, hogy számára ez valamiért fontos, szeretne tiszta, őszinte kapcsolódásokkal létezni és erőt, energiát fektet a kapcsolódásaiba, az önismereti munkájába, azt egyszerűen megítélik, beskatulyázzák. A mai kor szellemének megfelelően ez az ítélet a legkevésbé sem kedves, vagy elismerő, sokkal inkább sértő, ítélkező és vádló - legyen az ítélet: "okoskodó", "túl érzelmes", "megmondó ember", "nem életrevaló", "szektás", "őrült", "üldözési mániás" .....

Hogy ismerhetnénk meg a másik világát, ha védőbástyákkal körülvéve élünk, nem merünk nyitni, nem merünk megnyílni, nem merjük felvállalni magunkat, nem vagyunk őszinték, megjátszunk, megfelelni akarunk, elvárásaink vannak. Amire szükségünk lenne a beszélgetés, az igazi eszmecsere: megnyílok neked és meghallgatlak, de ennek kölcsönösnek kell lennie, neked is meg kell nyílj és meg kell hallgass! Nem azért, mert én ezt várom el tőled, hanem mert a bizalom, a szeretet a kölcsönösség elvén működik. Így tartható fent. Ha egyoldalúvá válik, felüti fejét a bizalmatlanság, a kétség, a gyanakvás, a félelem. Csodálkozunk, hogy emberi kapcsolataink nem tartósak, nem vagyunk képesek megtartani kapcsolódásainkat?! A házasságok java része válással, vagy közönnyel végződik. Igen, jól olvastad: közönnyel. Mi másnak neveznéd azt, amikor egy házaspár már csak a létfenntartásról, a gyerekekről tud beszélni, nem kíváncsiak egymásra, vagy élnek csöndben egymás mellett, mint egy lakótárssal, vagy egy kényelmes öreg bútordarabbal, amit már megszoktak. Hol vannak a véget nem érő beszélgetések, a kíváncsiság, a nevetés, a viccelődés, a szenvedély, a mámor ... Tudom mire gondolsz! Ez csak a kezdeti láng, amikor ég a tűz! Biztos vagy benne, hogy ezt a tüzet mindenképp el kell veszítsük? Nem táplálhatjuk? Sokszor nem mi magunk esünk neki a lángoknak, és oltjuk el, nehogy megégessük magunkat, mert túl veszélyes! Egy kapcsolat annál erősebb, minél több próbát kiállt, minél több problémát oldottatok meg EGYÜTT, egymásba kapaszkodva. Ne a büszkeség és ego vezessen utadon, hanem a tiszta szívből jövő őszinte szeretet. Nem szabad elfelejteni miért szerettünk bele a másikba, meg kell tanulnunk minden nap újból és újból beleszeretni a Társunkba! Észrevenni benne a kincset, a csodát, a KIRÁLYT, a KIRÁLYNŐT!

Nézz körbe az ismerőseid között, hány őszinte, szeretetteljes kapcsolódást találsz, ahol beszélgetnek, megnyílnak, őszintén, kíváncsiak a másikra - a valódi énjére - nem a látszatra! Hányan ismerik be, hogy hibáztak, tévedtek, elrontottak valamit, vagy hogy a másiknak van igaza? Tudunk bocsánatot kérni? Meg tudjuk követni a másikat? Be tudjuk ismerni a hibáinkat? Be tudjuk egyáltalán látni, hogy mi magunk is gyarló emberek vagyunk, akik ugyan nagyon szeretnének tökéletesek lenni, de nem minden pillanatban megy!? Sokkal könnyebb az egonk lufiját fújni-fújni.... próbáljuk végestelen végig ezt tenni, amíg erőnk bírja, de sajnos ez ugyanúgy, mint egy valós léggömb egyszer kipukkad. Akkor csodálkozunk, hogy miért lettünk betegek, miért fáj valamink, miért hever romokban az életünk. Az ego növelésével egyenes arányban csökken a szívünk melegsége, puhasága és lángjának fénye. Ha mindig az egod nyer, mert te tudod jobban, te csinálod jobban, csak neked lehet igazad .... hol marad a szeretet, az elfogadás, a megbocsájtás - az a tény, hogy Te is csak egy ember vagy, se több, se kevesebb. Egyformák vagyunk!

Megadjuk magunkat a látszatnak, elhisszük, hogy ez az egyetlen út. A látszat, az őszintétlenség, a megfelelni akarás, az elvárások, a bizalmatlanság mind tévútra visznek .... csak gondolunk valamit a valóságról, a másikról, a Társunkról. Mi mást is tehetnénk, ha nincs valódi kommunikáció?! Lassan igényünk sincs rá ... csak a pénz, az anyagi javak, a matéria számít - mit harácsoltál össze, milyen az autód, a házad, a telefonod, a ruhád, hogy nézel ki, van-e sminktetoválásod, ráncfelvarrásod, tökéletesre gyúrt, vagy szabott-e a tested ... A lelkeddel, a kapcsolataiddal mi a helyzet az már nem számít, "hisz a másik a hibás, ő tehet mindenről" - Te ott sem voltál, nem voltál részese a kapcsolódásnak, csak az elszenvedője vagy, hisz "Te mindent megtettél". Kérlek csak magadnak válaszolj, de őszintén(!): tényleg így van, tényleg mindent megtettél? A Társad is így gondolja, egyetértene Veled? .........

"Amíg azt hiszed, hogy sorsodnak áldozata és nem tettese vagy: menthetetlen vagy." /Müller Péter/

Tartjuk a kontrollt. Önmagunk felett, a gondolataink, a kommunikációnk, a szívünk felett. Ha ez esetleg kevésnek bizonyult, akkor a társaink felett is ... mintha lenne bármilyen beleszólásunk a másik életébe, lelkébe... A kontrollt elengedni veszélyes, sőt életveszélyes! A végén még megsérülünk, belénk gázolnak, elveszik a szabadságunk, az önrendelkezésünk, túl sokat tudnak meg rólunk, védtelenek és kiszolgáltatottak leszünk. Ezek mind csak félelmek! Ha szereteten alapszik a kapcsolódás - igazi SZERETETEN - akkor fájdalom ugyan lehetséges, de mindig mindenre van megoldás. KÖZÖSEN! Csak az egyik hiába próbálkozik, kell a MI: Te+Én, együtt tudjuk a megoldásokat megtalálni! Nem a látszat és a félreértés a fontos, hanem a Társad a Szerelmed, mert szeretet, szerelem van köztetek - VALÓDI SZERETET, IGAZ SZERELEM - ilyenkor minden nehézséget, minden problémát meg lehet oldani! A büszkeség, az önhittség, az önvédelem, a félelem nem  szeretet ... ebben az esetben csak érdekkapcsolat van két ember között, melyet elhazudnak szeretetnek.

A valóságot csak az őszinteség tiszta szemüvegén keresztül láthatjuk meg. Amikor őszinte vagy magaddal és őszinte a Társaddal, különben csak egy látszat világban egy illúzióban élsz, semmi közöd, se önmagadhoz, se a másik emberhez! Az őszinteségnek szeretet az alapja és ez az egyetlen dolog, ami szabaddá tesz - nem kell többet megjátszanod magad, nem kell trükközz, taktikázz, sumákolj! Önmagad lehetsz! Egy veszélye azért van - jó, ha tudod! - nem lesznek sokan melletted az utadon - Jézus mondta: "Keskeny az ösvény és kevesen járnak rajta."

Szeretettel, Mika Gabi 

"Az igazi szeretet szabadságból van szőve. Ezért eltéphetetlen. Nincs benne enyém, tiéd, nincs benne félelem. Ez az amit nem ismerünk - mert nem tudunk igazán szeretni. Ez nagy titok. Nekem is gyakran az, pedig tudom, hogy így van. Én is úgy vagyok vele, hogy örökké féltelek! Ha nem vagy a karjaimban, ha nem érezlek, (...) félek, hogy elveszítelek (...) Ha nem vagy mellettem, nem birtokolhatlak és érezhetlek, a közelemben - úgy érzem elveszíthetlek. Az igazi szeretetnek nincs zsinórja. Láthatatlan és eltéphetetlen. Mindig megmarad. (...) Megöregszel - de megmarad. Megbetegszel - megmarad. Meghalsz - megmarad. Nem érzelmi összehangoltság - hanem ÖSSZETARTOZÁS, Bárhová mehet, kalandozhat, kóborolhat, öregedhet, vénülhet, változhat, másokkal is próbálkozhat - de visszatér. Az igazi Szeretet nem térben és időben van. Ezért szabad." /Müller Péter/