Sóhaj

Porba hullt csillagok fájdalmának pislákoló fénye,
örvényként húz a mélybe.
Sírok.
Fájok.
Mosolygok.
Nevetek.
Gyötrelmes vigadalom az élet.
Miközben,
 lelkitársam sóhajból szőtt álom.

Szabadság illúziója, 
ó drága rab madár... 
Szárnyaid szegte a földi törvény.
Szárnyalsz.
De ketreced fogja vagy örökre,
s börtönőröd Gaia.

Mika Gabi