9 of Fire & XVIII. Moon & VI. Love & Fő energia: II. High Priestess 

Közeledve a pénteki skorpió Teliholdhoz, mi másról is szólhatnának a növekvő energiák; mint a félelemek, a titkok feltárásáról! Munkálkodnunk kell még a 'félelem-intuíció-szeretet' hármasán... Ismétlődnek a lapok, aminek oka van. Félelmeinkkel szembe nézni; nehéz, erőt próbáló feladat, ezért érdemes különböző nézőpontokból ránéznünk, értelmeznünk. Mintha egy értékes drágakövet forgatnál a kezedben; és néznéd, hogy játszik rajta a napfény.., mikor hogyan csillan meg tükörsima felületén a bársonyos napsugár. Hasonló érdeklődéssel, szemlélődéssel és gyönyörködéssel kell ezt  témát is megközelíteni... Szükségtelen félni a mélységektől; hisz a mélységek ismerete segít hozzá a szárnyaláshoz. A mélység nem jelent rosszat; sokkal inkább minőség jelölő fogalom; ami annyit jelöl, hogy mindent nagyon alaposan feltérképezünk, és megértünk. Az igazán értékes dolgokat többnyire titok övezi..., a titkok soha nem az orrunk előtt hevernek kendőzetlenül. A legizgalmasabb titkokat, mindig a feledés fátyla rejti el kíváncsi tekintetünk elől... Az égi misztikumhoz nem juthatsz hozzá az elméden keresztül. Kizárólag a lelked ösvényét követve, a szíved sugallatát meghallva juthatsz el az univerzum igazságaihoz - ehhez a belső bölcsességhez kaptunk egy kulcsot: az intuíciónkat.

Kulcs-gondolatok a mai tarot kártyákhoz:

• Botok 9: A tudatalatti félelemek kártyája. A félelmeket legyőző ERŐT magunkban találjuk. Figyelmünket fordítsuk intuíciónkra - értékes üzeneteket tartogat számunkra.
• XVIII. Hold: A "beavatás" kártyája. A félelem útját végig járva - felfedezve a rejtett igazságokat, leleplezve az illúziókat - juthatunk el önvalónkhoz. 
• VI. Szeretők: Szívből hozott döntéseinkhez hűen élni. A teljes odaadás, és a feltételek nélküli szeretet; a szerelem kártyája. 
• Fő energia, II. Főpapnő: Védelmező kártya. A titkos tudás; az intuíció lapja. A Főpapnő a "kapocs" a tudattalan és a tudat között; bölcsességében gyógyító erőt hordoz.

A legnagyobb nehézségeket és kihívást életünkben a félelmeink okozzák. Mondhatnám úgy is, hogy minden fájdalom és szenvedés: a félelemben gyökerezik. A félelmek tudatosítása kapcsán újból elő kell vegyük az 'elvárások és megfelelések' problematikáját. Meg kell tanulni felismerni, hogy mennyire behálózza létezésünk e két fogalom. Tulajdonképpen ennek mentén éljük életünket..., az egész társadalmi berendezkedés erre épül. E két fogalom nem választható külön. Ha az elvárásoknak meg akarsz felelni; akkor  törvényszerűen te magad is elvárásokat támasztasz másokkal szemben. Ha elvárásokkal vagy másokkal szemben, akkor egészen biztos lehetsz benne, hogy nem kerülheted el azt, hogy a 'megfelelni akarás' rabjává válj. Az elvárások és megfelelések elválaszthatatlanságának oka, hogy FÉLELEM a közös gyökerük. Félelem az ítélettől, a megbélyegzéstől, félelem az elutasítástól, a kirekesztéstől; félelem attól, hogy ha nem felelek meg, akkor nem fognak szeretni... Bármelyik oldalról kapcsolódsz be ebbe az "ördögi játékba"; a másik oldalt is automatikusan el kezded üzemeltetni. Nincs olyan verzió, hogy csak megfelelni akarsz; de nem támasztasz "cserébe" mások irányába elvárásokat! 

Életünkben minden galiba okozója a félelem; láthatatlan öleléséből nehéz szabadulni. Számtalan módon képes belopódzni életünkbe:
- lehet hiánytól való félelem (egzisztenciális, anyagi, egészségügyi, ... bármi, amiben úgy érezzük szükséget szenvedünk
- lehet önbizalom hiány;
- lehet túlzott önbecsülés - mikor csak az egonkat pumpáltuk hatalmas méretűre: de egyetlen jól irányzott mozdulat, és oda az egész; szertefoszlik "magabiztosságunk", mint a hajnali köd... Féltjük az egonk által felállított képet önmagunkról - egészen pontosan: félünk, hogy az álarcunk porba hull...
- lehet az 'elvárás-megfelelés' kettőse tart fogva; nem tudod elengedni az irántad támasztott családi, társadalmi, vagy egyszerűen bármilyen emberi elvárást; egyfolytában meg akarsz felelni a környezetedben élő embereknek: csak azért, hogy elfogadjanak, és szeressenek;
- lehet halálfélelem;
- lehet a kudarctól való félelem;
- lehet a változástól való félelem;
- lehet bűntudat: aminek bármilyen meglepő, de félelem a gyökere; "hogy nem vagyok/ nem voltam elég jó; biztosan én rontottam el; én vagyok a hibás";
- lehet a megítéléstől való félelem;
- lehet valamilyen titok felszínre bukkanásától való félelem;
- lehet attól félünk, hogy érzelmeink kiderülnek (akár pozitív, akár negatív);
- lehet az elhagyatottságtól való félelem;
- lehet a kitaszítottságtól való félelem;
- lehet a csalódás okozásától való félelem;
- lehet a magánytól való félelem;
- lehet a kiszolgáltatottságtól való félelem;
- és lehet a szeretethiánytól való félelemet.
Ez utóbbi; a legnehezebb; ennek gyökerei nyúlnak a legmélyebbre; a legfájdalmasabb és legfélelmetesebb! Minden félelem gyökere ide nyúlik vissza! A szeretet ugyanolyan létszükséglet; mint a légzés, az ivás, az evés...; szeretet nélkül életképtelenek vagyunk. Ezt most valószínűleg kétkedéssel fogadod...; pedig gondold csak végig... A teremtés energiája a szeretet. Egy új élet, egy gyermek fogantatása is szerelemből, szeretetből érkezik! Két ember szeretetből történő egyesülését: szerelmeskedésnek, szeretkezésnek nevezzük. Kínában az életenergiát chi-nek nevezik; az életenergia nem más, mint a szeretet. Életenergia nélkül nincs élet. Ha ami él; rendelkezik életenergiával - hisz mind "energiából állunk"; akkor minden szeretetből van. Az egész univerzum szeretetből áll. Minden él és lüktet; az egész univerzum egy nagy élő organizmus: egyben, és külön-külön alkotóelemeire bontva is. A szeretet mindenki számára elérhető minden pillanatban; mert mi magunk vagyunk a szeretet; és minden ami körbevesz. Természetesen az ego illúziója; hogy
- HIÁNY van;
- szeretet hiány van;
-félelem van;
annyira erős, hogy nem látunk át a matéria sűrű, sötét anyagból szőtt fátylán keresztül... Pedig bőségben élünk, és szeretetben... De nem látunk a saját orrunknál, és korlátozottságunknál tovább...

A félelemeinkkel szembe kell nézni; ennyire egyszerű. Lehet remegő kézzel-lábbal elmenekülni; lehet ellenállni a félelemeknek: azt mondva, hogy "de hát én nem is félek semmitől"... Ha ezt gondolod, akkor tévúton jársz. Ha nem félnél, akkor a keresztény közösség üdvözölne téged, mint második messiást...Félelmeink tudatosítása mellett; fel kell fedezzük, meg kell értsük, hogy mit is jelent a szeretet!? Az emberiség egyre inkább nincs tisztában a jelentésével... Ami talán a legközelebb vihet minket az igaz válaszhoz; az a belső hangunk - a megérzésünk, a ráérzésünk. Ha szavakkal szeretnénk megfogalmazni, akkor érdemes lehet Jézus tanításait elolvasni - újra-és újra...; egészen addig, amíg a szívünkben rejlő pislákoló fény fel nem éled; és fáklyaként kezd világítani a világban; utat mutatva, minden szeretetre éhező ember számára.

Szeretettel, Mika Gabi

"Te félsz szeretni! Nem mersz szeretni senkit sem! Félsz, hogy megint jön az önelvesztés... a fulladás... (...) Túl fájdalmas lenne neked az igazi odaadás. Túl veszélyes. Életveszélyes. (...) Tele vagy drótakadállyal! Véded magad, szögesdrótokkal. (...) Jéggé fagyott tűz lángol benned." /Müller Péter/