Hierophant (V. Főpap) & King of Water & 3 of Water (Fő energia)

A sok Főpapnői eneriga után, ma köszönthetjük a Főpapot; a minden tudás bölcsességét. Az örökkön tanuló; tanítót; mint amilyenek mi magunk is vagyunk. Minden életünkkel; minden napunkkal, tanulunk valami újat. A megszerezett tudásunkat, jó esetben tovább is adjuk..., akár gyermekünknek, barátunknak, szerelmünknek, tanítványainknak... bárkinek! Ezen tudások felhalmozásával, összegzésével leszünk 'életről-életre' egyre gazdagabbak lelkileg. Hiába nem emlékszik a tudatod; a lelked emlékszik mindenre; tud mindent! Ő soha nem felejt! Az egonak pedig pont a felejtés a célja, a szerepe; arra törekszik, hogy ne emlékezz pontosan; vagy lehetőség szerint minnél kevesebb dologra emlékezz... Hányszor kapod magad azon, hogy azt mondod: "jaj, elfeljtettem", vagy, hogy "nem emlékszem"... Ezekkel a mondatokkal, mintha mantrákat mondanánk; csak erősítjük magunkban a "felejtés erejét" és gyengítjük az "emlékezés energiáját". A szintlépesekre, a fejlődésre, a tudatosodáshoz, a tudáshoz; elengedhetetlen az EMLÉKEZÉS. Nem lehetsz "amnéziás bölcs"! Emlékezés nélkül; nincs tudás, nincs bölcsesség! A szellem tisztasága; elengedhetetlen a tisztán látáshoz. Ahhoz, hogy képes legyen az összefüggéseket meglátni; tudja ezeket értelmezni, megérteni. MEGÉRTÉS nélkül szintén nincs tudás; nincs fejlődés; csak egyhelyben toporgunk, mintha várnánk a buszt..., ami soha nem jön el értünk; nekünk magunknak kell útra keljünk; saját erőnkből; önszántunkból, és önmagunkért. Nem fog a 'sültgalamb a szánkba repülni'; tennünk kell magunkért, a tudás megszerzéséért! Megszerezni sem elég, mert meg kell tanulni MEGTARTANI is. Vajon emlékszel még a gyerekkorodban tanultakra: egy idegen nyelvre, egy versre..., valami olyanra; amit azóta soha nem használtál, nem fordítottál rá időt és energiát?! A tudást; bizony meg is kell őrizni! A puszta megszerzése; önmagában nagyon kevés.

Kulcsszavaink: bizonyosság, bölcsesség, alázat, test-lélek-szellem egysége, szellemi tisztaság; érzelmi és szellemi gazdagság; mély hála, belső béke, együttműködés, közösség élvezete; gazdag élettapasztalat, lelki mélység; szeretetteljes, együttérző és intuitív tanácsadó; művészi tehetség; mediális képességek.

A varázslatos ebben az egészben az, hogy ha elindulsz az utadon; felhagysz a félelmekkel, kételyekkel; akkor jönnek az életedbe olyan emberek, segítők, gyógyítók, tanítók; akiktől elképzelhetetlenül sok "útravalót" kapsz! Egy idő után azt veszed észre, hogy innen-onnan - többnyire nem várt helyekről - olyan információt, tanácsot kapsz; amivel könnyebbé, szebbé teszik az életed. A harmonikus együttműködés, a nagylelkűség, az együttérzés vihet előrébb mindannyiunkat. A gáncsoskodás, áskálódás; "ha az én lovam megdöglött, dögöljön meg a másiké is" hozzáállás, a rosszindulatú kritika; még senkit nem vitt előrébb... Nem azt mondom, hogy nem lehet az igazságot megmondani; DE meg lehet mondani: kedvesen, szeretetteljesen, tisztességesen, szelíden: kizárólag segítő, figyelemfelkeltő célzattal. De azzal is tisztában kell lenni, hogy az emberek többsége - sajnos - nem képes még a jószándékú segítséget sem elfogadni. Hogyan is lenne képes; ha nem hajlandó az önismeretre. Ránézni sem képesek önmagukra! Valami torz, önigazoló, önátverő hamis képet gondolnak ki saját magunkról. Ezzel igazolva - csak saját maguk számára -, hogy ők "jó emberek", "kompentensek valamiben"... Úgy féltik a "mundér becsületét", mintha attól félnének, hogy ezen önigazolások, "címkék" nélkül nem érnének semmit! Elkeserítőnek tartom, hogy sokszor "tanult, önmagukat intelligensnek tartó" emberek; azonosulnak például egy pozícióval, egy munkaköri szereppel, egy tudományos fokozattal, vagy önmaguk szakmaiságával... Bármilyen foglalkozást, hivatást is gyakorolj; NEM VAGY VELE AZONOS! Nem "szakember" vagy! Gondolkozz el azon; ha feltennék neked a kérdést: "Ki vagy te? Határozd meg önmagad!"; mit válaszolnál??? Sokkal többet árul el rólad, mint gondolnád!...

A tudásunk meg kell osztani az emberekkel; a kisebb-nagyobb közösséggel. Esélyt kell adni mindig-mindenkinek, szeretetettel kell egymás felé fordulni. Az is fontos, hogy soha nem az számít, kitől hallod; magát az információt, csak a valódi tudás a fontos! Nem lehet szimpátiához kötni: "Ő tetszik nekem, elhiszem, amit mond!"; "Ő nem tetszik, ezért biztos hülyeség, amit mond!".... A saját előítéletünk; ne zárjon el minket annak lehetőségétől, hogy egy nagyon fontos tudást megszerezzünk! Soha "ne söpörj le az asztalról" egy információt azért, mert nem szimpatizálsz azzal; aki közvetítette számodra. Inkább gondolkozz el azon, hogy az illető miben tart neked tüköröt; miért idegesít, mi dühít fel...; meditálj azon, mit kell tanulj általa - önmagadról! Nekem is volt ilyen; nem is egyszer..., sőt! mai napig van, aki engem is próbára tesz; a puszta létezésével; de mindig megkeresem az okot; hogy "mi és miért" nem tetszik: hol találom meg a másik tükrében; saját magam.

Kanyarodjunk vissza az eredit gondolathoz: a tudáshoz! Mindig azt mondom a saját gyermekeimnek - és jómagam is így élek -, hogy az információt, mindig hallgassd meg és fogadd be; tájékozódj, olvass utána! Majd gondolkozz el rajta! Elemezd; keresd az összefüggéseket; az önellentmondásokat; az analógiákat; az értelmét, vagy értelmetlenségét! Miután ízekre szedted az intellektusoddal; add át a lelkednek: "tedd fel egy kispolcra az egészet!". Ilynekor azt szoktam mondani: "most emésztem egy kicsit"... Egyszer azon veszed észre magad, hogy megszületetett a válasz. Lelked fog válaszolni! Meg fogja "súgni", hogy 'ezzel és ezzel' foglalkozz; mert hasznos; mert tudás van benne; mert igaz! De a többit engedd szabadjára a szél szárnyain - ne foglalkozz velük, mert csak tévútra visznek. Természetesen, mint sok mindennek; ennek is előfeltétele "némi önismeret". 

Egymást segítve könnyebb az úton járni. A szeretetünket, ha összeadjuk; nem duplázódni; hanem hatványozódni fog. Mind gazdagabbak leszünk, mindenkinek csak több lesz az élete általa! A szeretet bősége kimeríthetetlen forrás. Azzal, ha szeretet adsz; nem kevesebb lesz neked; hanem sokkal-sokkal több! Pont fordítva van, mint ahogy azt a többség hiszi... Élj szívből; áramoltasd azt, aki vagy: maga a SZERETET.

Szeretettel, Mika Gabi

"Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!"  /Hamvas Béla/