Hol vannak a válaszok?

Kérdések, bizonytalanságok, bizonyosságok, bizalmatlanságok, félelmek, válaszok ... Már a kérdés pillanatában megvannak a válaszaink, csak félünk tőlük, nem akarunk, vagy nem tudunk szembenézni velük. A válaszainkat többnyire a külvilág számára prezentáljuk, ami nem mindig azonos a belső hangunkkal, a valódi, saját válaszainkkal. A válaszok bennünk vannak - mindenre! - csak nem mindenki számára hozzáférhetőek. Barátok, barátnők, szerelmek, házastársak ... akiknek részleteket engedünk látni a válaszainkból, a többit homály fedi, sokszor még saját magunk elöl is rejtegetjük az igazságot és a valóságot, az igaz válaszokat. Egyszerűbb, biztonságosabb és sokkal-sokkal kényelmesebb elrejtőzni előle és valamit hazudni. Hazudni önmagunknak és hazudni mindenki másnak is.

Mágikus képességekkel rendelkező illuzionisták vagyunk, képesek vagyunk elvarázsolni magunkat egy képzelt világba, aminek semmi köze a valósághoz. A valósághoz bátorság kell! Bátran kell vállaljuk a gondolatainkat, az érzéseinket az egész világ előtt. Azt hisszük ettől védtelenek, sebezhetőek leszünk, de ez tévedés. Az önfelvállalással leszünk sebezhetetlenek és kerülünk egyensúlyba, jelenik meg bennünk a harmónia! Elfogadni önmagad és felvállalni azt, aki vagy - nem más - mint az önszeretet. Ez a legbiztosabb alap, amivel rendelkezhetsz. Akkor tudsz szeretni másokat, ha önmagad szereted. Nem azt a valakit kell szeretned, akit mutatsz a külvilágnak, annak többnyire semmi köze a valósághoz. Nagyon kevesen ismerjük magunkat, vagy egymást - úgy igazából, őszintén! A hívők ennek szellemében élik az életüket ... Isten mindent lát, hall, még a kimondatlan, nem felvállalt dolgokat is ... Isten ismeri őket. Mi lenne, ha Te is ismernéd magad és nem félnél, hogy mi lesz, ha mások, megismernek? Tudom, nehéz ezt olyan pozícióból megvalósítani, hogy még Istennel szemben is a bűntudatot nevelik belénk és azt, hogy rettegjünk az ítéletétől, a büntetésétől. A megítéléstől való rettegés közepette tengetjük életünket és folyamatosan hazudunk, már nem is halljuk, nem is érzékeljük, a részünkké vált. Mind emberek vagyunk, mindenkinek vannak gyengeségei, hibái, de erősségei és erényei is ... mindenkinek más és más, pont ettől szép, nem vagyunk egyformák és mégis egyek vagyunk. Kapcsolataink, kapcsolódásaink akkor lesznek tiszták, őszinték és boldogak, ha felvállaljuk azt, akik vagyunk. 

A félelemből inspirált cselekedetek, mindig egy silányabb, hitványabb, rosszabb minőségű valóságot teremtenek, énünknek az az oldala bújik ilyenkor elő, akire valóban nem lehetünk büszkék. Mindezt miért? Mert félelemből nem merünk önmagunk lenni? Nem merünk őszinték lenni? Mert ... "jaj, mit fognak szólni?", vagy mert attól rettegünk, hogy a gondosan felépített énképünk összeomlik? És akkor mi van? Lehet nem is az vagy, akinek eddig hitted magad!? Lehet, hogy csak hamis illúziók mentén felépítettél egy légvárat, amit az első kóbor szellő képes lerombolni? 

Az önvalód nem fél, hanem - BÁTOR, nem hazudik, hanem - ŐSZINTE, nem játssza meg magát, hanem - ÖNAZONOS, nem aggódik, hanem - BIZALOMMAL van, nem ítélkezik, hanem - ELFOGAD. Ezeket éljük a mindennapjainkban? Egyáltalán észre vesszük, hogy mikor nem az önvalónkat éljük? Tudatosak vagyunk rá? Abban a pillanatban, amikor tudatosítod a működésed, a cselekedeteid, "nyakon csíped az egod", hogy "Hoppá, megvagy! Megint átvertél, megint behúztál a csőbe!" ... akkor van lehetőségünk! Lehetőségünk másképp csinálni, korrigálni, felvállalni azt, akik igazából vagyunk, kijavítani a hibánkat. Gyakorlat teszi a mestert. Idővel egyre nagyobb lesz a rutinunk és előbb-utóbb már a hibázás előtt le tudjuk állítani azt a lavinát, ami épp elindulóban van ... persze tudnunk kell, hogy mindig fogunk hibázni, de nem mindegy a mennyisége és a minősége. Lehetőségünk van javítani! Mindig és mindenkinek! Bizony hibázhatunk is - belefér! - tudnunk kell, hogy a hibáinkkal együtt is szerethetőek vagyunk!

Szeretettel, Mika Gabi 

"Kinyílni egy beteg világban: veszélyes. Finomnak lenni a durvához: fájdalmas. Szeretni a közönyben és a gyűlöletben: gyötrelmes. Mitévők legyünk? Önmagunkon kell kezdeni. Egy betegség akkor nem fertőz, ha erős az immunrendszerünk. Ez nem azt jelenti, hogy nem leheljük be a baktériumokat, hanem azt, hogy nem leszünk tőlük betegek. Nem kerülünk a hatásuk alá. Minden adáshoz kell egy vevő is. Minden sugárzáshoz egy rezonancia. Minden "kívülről" jövőhöz egy "benső" hangoltság. Csak ami belülről jön - mondja Jézus - az fertőz. Ahol az ember erős, ott nem lehet megingatni. Ezért az igazi háborúság önmagunkban zajlik. Aki lelkileg valóban rendben van, azt kívülről nem lehet megzavarni. Nem tudod, úgy kibillenteni az egyensúlyából, hogy ne szerezné vissza." /Müller Péter/