II. High Priestess (Főpapnő) & Ace of Earth (Érmék Ásza)
Két gyönyörű védelemező lap érzekett a mai napra. Az égi védelem mindig velünk van utunk során, de ma kiemelt jelentősséggel bír az angyali támogatás életünkben. Ezzel a két kártyával, az égi és földi energiák varázslatos egységét élhetjük meg - amikor belső sugallatunkat követve, minden úgy alakul életünkben, ahogyan azt mi szeretnénk. A kiegyensúlyozottságot, a láthatatlan világ és látható világ egyensúlya adja. A titkos tudás birtokosa a "varázsló" - aki te magad vagy - tisztában van vele, hogy az anyagi világ, a szellem ereje nélkül nem is létezik! Mi 21. századi emberek ennek tudatában vagyunk? E szerint éljük hétköznapjainkat? Tudjuk, hogy minden, amit történik az életünkben, az kizárólag általunk válhat valóra, mi vagyunk életünk minden egyes mozzanatáért a felelőssek!? A valóságban nem létezik olyan, hogy "külvilág"!? A külvilágunk, mindig a belvilágunk tükörképe. Amennyiben elégedtelen vagy a külvilágoddal, kezd el keresni a választ a belvilágodban! Mi nem stimmel? Hol van valamilyan kibillentség, diszharmónia!? Amíg az anyagi világot kizárólagosnak tekinted - mert "csak az létezik, amit látok, tapintok, érzékelni tudok a testemmel" - addig ne csodálkozz rajta, ha az a megélésed, az aktuális tapasztalásod, amit jelenleg a Föld nyújtani képes számodra: vírusok, gazdasági válságok, háborúk, infláció, korlátozások, és félelmek tömkelege. A kollektív tudatossági szinttel jelenleg, annyira kiszolgáltatott az ember a külvilág történéseinek, befolyásának, mint egy újszülött csecsemő az édesanyjának. A különbség talán csak annyi, hogy a kisbabában ez nem okoz félelmet, szorongást... mi felnőttek félünk, rettegünk, aggódunk, tele vagyunk bizonytalansággal és bizalmatlansággal.
Az ŐSBIZALOM állapota akkor érhető el, ha lelekedben ott a teljes bizonyosság a láthatatlan erőkben, a szellem világában, az Unio Mystica egységében. Nem azért születtünk a Földre, hogy ez csak úgy az ölünkbe pottyanjon! Magunknak kell felfedezni a titkos tudást, ami lelkünk legeldugodtabb mélyén van elrejtve. Aminek erejével képesek vagyunk a láthatatlan és látható világ között megteremteni az egyensúlyt, ami által életünkben megjelenik a HARMÓNIA és bőség. Ez folyamatos tanulást és figyelmet igényel. Szükséges a tudás bővítése, és a beslő sugallatokra való figyelem. Nem lexikális tudást kell gyűjts, hanem olyan tudást, amivel közelebb kerülhetsz önvalódhoz. Amivel ráébredhetsz ki is vagy valójában, miért élsz, milyen energiák működtetetnek, milyen érzelemekkel és gondolatokkal élsz! Amikor erre "rábébredtél", fel kell vállald önmagad az egész világ előtt: "Ez vagyok én, a láthatóban és láthatatlanban.". Ekkor érkeznek el a csodák az életedbe, és válik valóra minden, amit szeretnél és élheted életed úgy, ahogyan neked tetszik. Ilynekor a külvilág a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolja az életed. De nem dőlhetsz hátra, hogy "köszönöm én bejezetem"! Amíg dobog a szíved és lélegzel, addig úton vagy, és van feladatod!
Nézz körül szűkebb-tágabb ismeretségi, családi körödben... Mit tapasztalsz? Mindenki kizárólag a saját életével van elfoglalva, keresi önön válaszait, és folyamatosan fejleszti önmagát - járja az önismeret rögös útját?! Vagy a körülötte élő embereknek akarja - természetesen "kizárólag jószándékkal" - megmondani, hogy mit-hogyan kellene csinálnia, mi kifogásolható a cselekedeteikben, és az életükben?! Biztos ismered a mondást, hogy "a pokolba vezető út is jóindulat kövével van kirakva"... Amíg nem voltál a "másik ember bőrében" nem tudsz - lehetetlen - igaz, helyes tanácsot adni. Hisz nem éled az életéd, nem tudhatsz róla mindent - még, amit tudsz is, csak a saját, szubjektív szűrődön keresztül vagy képes befogadni! Ha minden ember a Földön, csak a saját életét szeretné rendbe tenni, a saját rezgésszintjének, minőségének az emelésével lenne elfoglalva, valahol egészen máshol tarthatna a világ... Csak önmagunkat vagyunk képesek megváltoztatni, semmi mást! Ahhoz, hogy a világban változás legyen, saját magunkon kell kezdeni a változtatást! Persze, tisztában vagyok vele, hogy "osztani az észt", "megmondani a tutit", bíráskodni, ítélkezni sokkal könnyebb, egyszerűbb... Az önismereti munka "pokoli nehéz", és folyamatos, kitartó munkát igényel; nem lehet abbahagyni! Nem egymást meg-és elítélni jöttünk - hozzáteszem, ezt még Isten sem teszi - hanem azért, hogy közelebb kerüljünk ahhoz, amitől elszakadtunk! Hasított, duális világunkban kell közelebb kerüljünk az EGYHEZ - Istenhez, vagy isteni minőséghez. Ezt kizárólag önmagunkban, szívünk mélyén, a szeretet erejében találhatjuk meg. Önmagdhoz kell közelebb kerülj ahhoz, hogy megleld azt, amitől egyszer réges-régen elszakadtál...
Szeretettel, Mika Gabi
"A szív nem bíráskodik, nem vádol, nem tesz szemrehányást, csak adni szeretne - szeretetet, gyöngédséget, megértést és elfogadást." /Balogh Béla/