JÚLIUS - VI. Szeretők & XIII. Halál & Kelyhek Királynője & Kelyhek 2 & Kelyhek 3 & Kardok 2 & Fő energia: X. Szerencsekerék & XI. Igazságosság

"Az is, amitől el szeretnél futni, és az is, ami után sóvárogsz, benned van." /Anthony de Mello/ 
Július hónapra a "Round and Round" (Körbe-körbe) orákulum kártya érkezett. Az orákulum kártyák jelentése, az általuk képviselt energiák-és minőségek beépülnek, és részét képezik az összes többi kártyának; mintegy stabil alapként jelenik meg a hozzájuk kapcsolódó jelképrendszer. Jelen esetben a FEJLŐDÉS áll a figyelem középpontjában. Mindig van tovább, és tovább... és tovább... A spirál magában hordozza a folyamatos fejlődés, a szintlépés lehetőségét. Visszafelé irányban, természetesen úgy működik, mint egy csúszda; száguldozhatsz a végtelen mélység irányába is... A döntés a te kezedben van: mindig! A Földön - legyél bárhol... egy picinyke pont a létezésben - egy spirálgalaxisban létezel. A Tejútrendszer a földi otthonunk... Hol az égi hazánk? A rejtélyt a lelkünk őrzi. Nézz fel a csillagos égboltra, a csillagokon túl is van tovább... A végtelen örökkévaló a rejtély kulcsa. Egyszerre vagyunk itt, és a világegyetem bármely pontján. Minden egyszerre van, mindenhol. Tértől és időtől független létező a valóság. Földi nézőpontunk egy szűk térre és időre korlátozódik. Tanulni jöttünk. Tanuljunk a határokat, és korlátokat. Tanuljuk a tapasztalást. Tanuljuk a helyünk a rendszerben, és a rendszeren kívül. EGYEK vagyunk, és mégis milliárdnyi formát öltünk. Minden egyes tapasztalat: egy lehetőség. Lehetőség a tanulásra. Miután bezsebeltük a tudást, már egy másik nézőpontból tudunk tekinteni világunkra. A 'TUDÁS megszerzése' a Nyilas csillagkép szimbólumrendszeréhez tartozó fogalom. A Nyilas íjának hegye a spirál galaxisunk középpontjára céloz; látszólag a Skorpió csillagkép szívét (Antares csillag: a világ egyik "tartóoszlopa") veszi célba. A Skorpió szíve, az isteni szeretet szimbóluma. A lényeges TUDÁS, hogy: tudjuk mi az isteni szeretet! Minden egyéb tudás eltörpül, és jelentéktelen...Sokszor észre sem vesszük, csak sok-sok idővel később, hogy megváltoztunk, átalakultunk. Az örök "figyelő" - aki létezésed középpontja - soha nem változik. Az egos létezésünk, viselkedésünk viszont képes változni. A változás mértéke attól függ, hogy mennyire tudsz ráhagyatkozni a csendes figyelőre - a benned élő tiszta szeretetre -; és mennyire tudod egod hangját elcsendesítve, egyensúlyt teremteni az érzelmek és az értelem között. A "csigalépcsőn" haladva, egyre magasabbra és magasabbra jutunk; meghaladva, és ledöntve saját korlátainkat. Vezérlő csillagunkat követve, a cél nem kisebb, mint a TEJÚT, fényes új világba vezető varázslata... Az utazásunk folytatódik világról-világra; minőségről-minőségre... Jelenleg az anyag sűrűségét igyekszünk felülmúlni, meghaladni; célunk, hogy finomabb energiákkal legyünk képesek a létezésre...

Az ÚT végtelen - a tanulás örök - mindig csak egy részletét láthatjuk az EGÉSZNEK... 

A havi fő energia (Szerencsekerék és Igazságosság), és az orákulum kártya közös üzenete, hogy figyeljünk fel a karmikus feladatokra az életünkben - kapcsolatainkban rejlik a legtöbb karmikus munka -, fektessünk munkát önmagunk megismerésébe, és lépjünk a "lelki fejlődés" útjára. Tisztázzuk magunkban érzelmeinket; nézzük meg, hogyan működnek a legfontosabb - szereteten alapuló - kapcsolataink. Ha szükséges változtassunk. Változást, fejlődést kizárólag önmagunktól várhatunk. Magunkon tudunk dolgozni; egyedül saját magunkat tudjuk megváltoztatni. Amíg más embereket szeretnél átformálni a saját elképzelésed szerint; amíg bennük keresed az elégedetlenséged forrását; amíg hibáztatod őket bármiért; addig biztos lehetsz abban, hogy nem fogsz nagy sikereket elérni; mert megrekedtél a fejlődés egy pontján. Nem szeretem a fejlődés szót... Annyira mást jelent a 21. században, mint ami a valós üzenete. A fejlődést összekötjük a technikai vívmányok megjelenésével; az elkényelmesedéssel; a mesterséges intelligenciával..., és még számtalan olyan dologgal, ami a valóságban csak az emberiség degenerációját szolágálja. Pont az ellenkezője történik, mint amit sokan gondolnak. Nem ez a fejlődés! Ez elbutulás, kiszolgáltatottság, és lustaság. Az emberiség egyre inkább alárendeli magát önmaga kényelmének, és úgy néz ki, hogy egyenlőre nem veszi figyelembe a következményeket. Attól távolodunk, amihez inkább közelítenünk kellene... 

Kulcs-gondolatok a július hónapra érkezett tarot kártyákhoz:

• VI. Szeretők: 
  Tiszta szívből hozott, érzelmi alapú döntés. Két lélek összefonódása a teljes odaadás - meztelen - varázslatában. A teljes odaadás jelképe; amikor eggyé válok a választásommal; és hű maradok hozzá örökre. A halandó és halhatatlan egyesítése a szerelem misztikumában.
  Kövesd a szívet hangját!
  Ikrek zodiákusa: tudni a kettősséget; azaz ismerni a halhatatlan és halandó egységét létezésünkben; szerelmünkben... A 6-os szám; mint Vénusz száma: szerelem, harmónia, termékenység, kreativitás és művészet jelölője.
  
• XIII. Halál-és Újjászületés (Transzformáció):
  "Halj meg, és szüless újjá!"
  Az átalakulás, átváltozás, és az ÚJJÁSZÜLETÉS kártyája. Valaminek a vége, mindig valami új kezdete, az örök körforgás életünk természetes velejárója - legyen szó akár külső, akár belső átalakulásról...
  Skorpió zodiákusa: rejtett összefüggések - a láthatatlan titkok - kutatása, és feltárása; az elmúlás megjelenítője.
  
• Kelyhek Királynője:
  Az elfogadásban rejlő érzelmi biztonság megjelenítője. A jóság, a gyengédség, az odaadás, az intuíció, az együttérzés, a nagylelkűség legmagasabb "oktávja". A szeretet gyógyító erejét képesek vagyunk áramoltatni magunkban. Belső sugallatra hallgatni és megbízni benne - az "ősbizalom" állapota.
  A víz eleméhez kapcsolható kártya: a lélek, az érzelmek, a titkok jelölője.
  
• Kelyhek 2:
  Szerető szívek találkozása... Ellentétek egymásra gyakorolt vonzerejének a megjelenítője; amikor a kettő, eggyé akar válni: yin-yang egymást kiegészítő, egymásban feloldódó minősége. Két lélek egyesülése; a feltételek nélküli szeretet, és bizalom teljességének befogadása, átadása, és megélése.
  Nyisd ki a szíved! 
  Vénusz a Rákban: érzelmek harmóniája; a szerelem eredete; a titokkutatás kreativitása; LÉLEKSZERELEM.
  A 2-es szám jelentése: a 2 mindig dualitást jelöl; a Hold szimbólum rendszerét jeleníti meg: lélek, érzékenység, befogadás, változás, átalakulás.
  
• Kelyhek 3.:
  Érzelmek bősége, és érzelmi nyugalom; a lelki összhang jelölője. Belső béke, és bizalom. A szívemben élő szeretetet áramoltatom. Élem a szeretet bőségét és megosztom másokkal. Összhangban vagyok érzelmeimmel; mély hálával a szívemben elfogadom magam, és társaim.
  
• Kardok 2:
  Levegő eleméhez kapcsolható kártya, ami a gondolkodásmódot, a gondolatokat, az elmét helyezi középpontba. A kettes szám a dualitás jelölője. Gondolatainkban megjelenik a kettősség.
  Kétségek gyötörnek, nem tudod melyik út a helyes..., melyik gondolat a "megfelelő". A lehetőségek közötti folyamatos mérlegelés bizonytalansággal tölt el. Zsákutcába jutottál, döntésképtelennek érzed magad. Ennek két oka lehet. Vagy nem akarsz, vagy nem tudsz döntést hozni. Szembe kell nézz saját belső igazságoddal; mert a nem szívből hozott döntés csak késlelteti az elkerülhetetlent!
  Ismerd meg magad; és vedd le az álarcod!
  Hold a Mérlegben: befelé irányuló gondolkodó idő; harmóniát teremteni magamban (a lelkemben, és a kapcsolataimban is); egyensúlyt teremtő átalakulások - változások.
  
• Fő energia; X. Szerencsekerék és XI. Igazságosság: 
  Fő energiának két karma lap is érkezett: mindkettő a saját felelősségünkre hívja fel a figyelmünk. A sorsunk, általunk formálódik, alakul...; de a végzetünkkel szembe kell nézzünk; nem bújhatunk el előle a sarokba. A végzet; azokat az elkerülhetetlen helyzeteket, embereket "sodorja az utunkba", amikkel/akikkel dolgunk, feladatunk van. A végzet hordozza magában a legnagyobb leckéket; azokat a tapasztalatokat, amiket az isteni tervezőasztalnál úgy gondoltunk, hogy minden körülmények között át kell éljünk, hogy levonhassuk a megfelelő konzekvenciákat, és utunkat már ezzel az új, magasabb tudással folytathassuk. Az élet rengeteg lehetőséget ad; de előbb-utóbb ott kell állj "meztelenül" a saját belső IGAZSÁGOD előtt! 
  A Szerencsekerék, sorsforduló előhírnöke. Valami változás van készülőben. A karma kereke a mélybe taszít, vagy felemel? Tőlünk függ. Az eredmények soha nem független tényezők a tetteinktől, érzelmeinktől, és gondolatainktól... Megpróbálhatjuk elkerülni az elkerülhetetlent, de csak az időnket vesztegetjük! Mindennek rendelt ideje van; és ha itt az idő, akkor szembe kell nézzünk tetteink következményével, vállalva a felelősséget az általunk útnak indított energiákért. 
  Jupiter bolygó: bölcsesség; magas tudás; filozófia; Istenkeresés; távlati tervezés - jövőkép.
  Az Igazságosság kártyája, az "amit adsz, azt kapsz".  Nagyon erős átfedés van a két kártya között. Talán csak a nézőpont mozdul el egy kicsit... Az ok-okozat felismerése; felelősségvállalás cselekedeteinkért. Tapasztalásaink során szerzett tanulságok mindig az érdekünket szolgálják. Tudatos döntéseket kell hozni. "Ne ítélj, hogy ne ítéltess!" 
  Mérleg zodiákusa: harmóniára való törekvés az életünkben, és kapcsolatainkban. 

Ebben a hónapban lehetőséget kapunk arra, hogy felfedezzük "mi is a dolgunk" a kapcsolatainkban.
Mit jöttünk tapasztalni társunk, szerelmünk által!?
Mi az a feladat, amire "szerződést" kötöttünk a lelkek birodalmában!?
Mit akarunk tanulni egymás segítségével; a másik fényében - felénk mutatott tükre által.
Milyen fejlődési lehetőséget hordoz magában a kapcsolatom?
Ahogy nincs két egyforma ember; úgy nincs két egyforma szövetség, két egyforma kapcsolat sem. Egyedi lehetőségeket, és terveket hordozunk magunkban: hol ajándékként, hol átokként éljük meg egymás jelenlétét életünkben... Minden szövetség egyedi tanítást hordoz magában. Egyszer fent, egyszer lent... A karma kereke soha nem áll meg. Melyik irányba tartunk? Épp felfelé haladunk, vagy a mélység felé vettük az irányt? Egyedül a saját hozzáállásunktól, a saját belefektetett energiánktól függ. Ne feledjük, hogy nemcsak életünk főszereplői vagyunk, de mi maguk rendeztük életünk színdarabját! Ott ültünk a tervezőasztalnál. Minden okkal történik; csak nincs mindenre rálátásunk. Az isteni minőség magában hordoz MINDENT; így a minden "beintegrálása", megtapasztalása a feladatunk. Természetesen, ehhez végtelen idő áll a rendelkezésünkre, és számtalan inkarnáció... 

A rendezett, és a rendezetlen ügyeinket is visszük tovább magunkkal. A rendezettek - amit megtanultunk, ami a részünkké vált - lesznek a segítségükre a későbbiekben. Általuk leszünk mások, vagy akár többek... Mozart már 5 évesen komponált - neki nem kellett a zenét tanulnia: Ő TUDTA a zenét; mert hozta magával... 
A rendezetlen dolgainkat is visszük magunkkal, lehetőséget adva önmagunknak, hogy újra "nekifussunk", hogy képesek legyünk "megugrani" azt a szintet, amit az előző életünkben nem voltunk képesek... Életünk a végtelen lehetőségek tárházát nyújtja számunkra, de mi, vaksi emberek észre sem vesszük!
Vannak életeken átívelő kapcsolatok. Akikkel rendszeresen találkozunk, akikkel folyamatosan együtt fejlődünk. Vannak lélekrészek, akik a "holtomiglan-holtodiglan" után is hűségesek egymáshoz; kéz a kézben bandukolnak tovább a karma kerekén: hol örömet, hol bántatot megélve - KÖZÖSEN, EGYÜTT. 
Kapcsolódásaink soha nem feketék, vagy fehérek. Nem vegytiszták. Nincs olyan kapcsolódás, ami folyamatosan csak csili-vili, makulátlan és ragyogó... A lényeg, hogy teszel-e magadért?! Teszel a saját változásodért, a "lelki fejlődésedért"!? Tudom, ez macerás, melós feladat..., nincs se idő, se energia rá. Valóban nincs rá idő; vagy csak nem szakítasz rá időd, mert tudod, hogy fájdalmas szembenézni a valósággal?! Fájdalmas felismerni önmagunk jelentőségét a saját életünkben. Tökéletesen tudom, hogy egyszerűbb, kényelmesebb ülni a fotelba, nézni valami figyelemelterelő műsort a tévében, közben inni valami alkoholt, hogy a kellő bódulat, és tompultság is meglegyen...; csak véletlenül se kelljen ránézni arra, hogy miben élsz!
Gondoltál már arra, hogy a "pokollá" változott kapcsolatok is tartalmazzák a fényt? Ez hülyeség - gondolhatod! Belegondoltál már abba, hogy egy párkapcsolat - legyen is bármilyen szörnyű egy idő után..., valamikor régen, amikor elkezdődött magában hordozta azt az illúziót, hogy: szerelem... Lelkesültél és vágytál az után az ember után, akit most az ördög cimborájának tartasz, vagy teljesen közömbös vagy iránta. Lehet, hogy működött a kémia: megérezted az illatád; az érzéki puha száját; esetleg összeomlottál az érintésétől...; de lehet, hogy egyszerűen a mosolyával vett le a lábadról; vagy a lehengerlő humorával; talán az intelligenciája nyűgözött le; vagy az, hogy éjszakába nyúlóan lehetett beszélgetni vele... A párkapcsolatok többnyire szépen kezdődnek...  Udvarlással, romantikával, izzó levegővel... Mindenki a legkívánatosabb, legszebb, legcsábítóbb oldalát mutatja. Kialakítanál valakivel kapcsolatot, ha már a találkozások kezdetén biztos vagy abban, hogy agresszió, bántalmazás, és szenvedés lesz az osztályrészed!? Kizárt dolognak tartom! A tudattalanod természetesen tisztában van vele; mert nem véletlenül kapcsolódunk olyan emberhez, aki fájdalommal tölti meg napjainkat; de ez tudatos szinten nem utolérhető; nem jelenik meg az elején sem gondolati, se cselekvési szinten. Utólag már felfedezheted az intő jeleket; amik az első pillanatban is ott voltak; de "ott és akkor" csak a szépet látod; vagy azt, amit látni akarsz. 

A fájdalom, és szenvedés is a fényt dicsőíti, bármennyire is ellentmondásosnak tűnik az állításom. Hasonlatos a betegségekhez. Betegek sem szívesen vagyunk, nem örömmel és boldogsággal azonosítjuk. Viszont ugyanúgy hordoz magában tanítást, és fejlődési lehetőséget, mint a fájdalom. Fogalom szinten sem áll messze egymástól e két dolog; hisz a betegségek mellé, többnyire fizikai fájdalom társul. A lelki-és fizikai fájdalmaink pedig nehezen szétválaszthatóak; kölcsönhatásban állnak egymással. A test betegsége, mindig a lélek fájdalmából indul ki... A testünk, mindig a lelkünkben rejlő tartalmakra válaszol: "ép testben, ép lélek". A megfogalmazás lehet csalóka; de ha a végeredmény nézőpontjából nézzük, akkor már semmilyen képzavar nem okoz értelmezési problémát. A látható világban tapasztalhatjuk; mi van a láthatatlanban... A keleti gyógyítók - legyen az ősi kínai orvoslás, vagy ayurvédikus gyógyítás - figyelembe vették/veszik a láthatatlant, a lelket - holisztikusan szemlélik az embert. A tüneti kezelés, csak ideiglenes állapotjavulást idéz elő, de nem hoz valódi gyógyulást... A lélek egészsége nélkül, nincs fizikai egészség! A fájdalom, és a betegség egy újabb lehetőség arra, hogy felismerjük a belső energiaáramlások, a belső folyamatok, a saját működésünk fontosságát; végre beismerjük (önmagunknak!), hogy a LÉLEK határoz meg mindent életünkben.
"A Normális vagy című könyvemben van egy fejezet, aminek az a címe, hogy A betegség, mint tanító. Én hét évig haldokló betegekkel dolgoztam Vancouverben a palliatív osztályon. Voltak pácienseim, akik két héttel a haláluk előtt is azt mondták nekem, hogy "doki, ez a betegség a legjobb dolog, ami velem történt valaha". Miért mondták? Mert végre ráeszméltek arra, hogy mi a fontos az életben, és mi nem, és megtanulták, hogyan legyenek önazonosak. Senkinek nem kívánom, hogy beteg legyen ahhoz, hogy tanuljon valamit, és azt sem mondanám, hogy szerencsés, mert megbetegedett, de azt állítom, és sokszor látom, hogy a betegség nemcsak stresszt okoz, de egy nagy felébredést is." /Dr. Máté Gábor/

A lelki egészségünk egy elég ingoványos terület... Szerintem épp úgy, ahogy szükséges a harmónia az érzelem és az értelem között; ugyanúgy szüksége lenne egy egészséges egyensúlyra a pszichológia és a spiritualizmus között. Mit is várok(?), amikor se az egyik, se a másik önmagában sem rendelkezik az egyensúlyi állapottal. A spiritualitásban van sok zagyvaság, kóklerség, félrevezetés. Mivel stresszes, beteges, és lélekölő a jelenkori társadalmi berendezkedés; ezért táptalajt kapott, és virágzik a spiri-biznisz. Sajnos, sokszor olyanokat is beszippant, akik tudása egyébként zseniális!
Pszichiáter szavait idézem: "nincs konszenzus a szakemberek között"... Ezt a választ kaptam, amikor arról kérdezősködtem, hogy mi tévő lehet egy szülő, ha még a szakemberek sem értenek egyet bizonyos dolgokban; más véleményt, és nézeteket vallanak. (Értsd. Találkoztam olyan pszichológussal, aki szerint "az autizmus divat betegség".) A konszenzus hiánya sajnos a családok életét nehezíti, teljesen feleslegesen...
Itt van az a pont - amiről nemrég írtam -, hogy a tekintélyt valóban kizárólagosnak, és mindenhatónak kell-e tartsuk?! Ideje ráébredni arra, hogy tisztelni kell másik tudását; tanulni kell mástól; de minden ember, csak EMBER - hibázási, tévedési lehetőséggel. Mindenkinek más a nézőpontja..., nem biztos, hogy ugyanazt látja, gondolja, akár két szakember sem... És van az a pont, ahol bizony megáll a "tudomány"..., és nincsenek objektív válaszok. Még egy példát mondok: a tudomány jelenlegi állása szerint az ADHD genetikusan öröklődik. Ennek ellenére Dr. Máté Gábor véleménye és meggyőződése, hogy az ADHD kialakulását befolyásolják a társadalmi körülmények; "egyszerűen" visszafordítható károsodásnak tartja. Szerinte az ADHD-t trauma és stressz okozza. Laikusként fogalmam sincs kinek van igaza, nem is tisztem eldönteni; csak érzékeltetni szeretném, hogy mennyire képlékeny, és nem egybehangzó a tudomány álláspontja sem... Nincsenek kőbe vésett igazságok, amik minden körülmények között megállják a helyüket.  
Amennyiben belemélyülünk a pszichológia világában (bármelyik tudományra, világszemléletre igaz ez az állítás!), egyre több információ, és nézet jut el hozzánk; amik bizony nem mindig állnak összhangban egymással. A tudományos kísérletek, kutatások, mindig újabb-és újabb felfedezést tesznek; amik eleinte egy szűk körben - kizárólag tudományos körökben kerülnek elismerésre - idő szükséges hozzá, mire az alkalmazott tudományban is elterjed olyan mértékben, hogy már a "csapból is ez folyik". Mire megtanuljuk, megszokjuk az újat..., már kezdhetünk is felkészülni egy újabb információ feldolgozására. Ennek az állandó körforgásnak soha nincs, és nem is lehet vége... Ember legyen a talpán, aki kiigazodik a rengeteg információ, és tudás között.
Hol az igazság?
Mi a valóság?
Kinek van igaza?
Mihez tartsuk önmagunk?
Mi a helyes irány?
Hol vannak az igaz válaszok?
Innentől kezdve rá kell ébredni, hogy a szakemberek tanácsát figyelembe véve; de hallgatva önvalónkra, fel kell szabadítani a bennünk élő bölcset; meg kell találjuk a saját belső igazságunk! Ehhez tanulnunk kell; folyamatosan tágítani kell a világnézetünket, az ismereteinket. Nyitottnak kell legyünk, érdeklődőnek, és "kritikusan befogadónak". Fogadjuk be azt a részt, ami hasznos-és termékeny; de a sallangot nyugodtan hagyjuk figyelmen kívül! Kövessük nyomon a tudomány legújabb felfedezéseit; ne legyünk restek tanulni, fejlődni! 

"Diogenész egy nap az utcasarkon állt, és nevetett, mint egy őrült.
- Min nevetsz? - kérdezték a járókelők.
- Látjátok az a követ az utca közepén? Reggel óta, mióta itt vagyok, már tíz ember botlott meg benne és átkozta meg. De egy sem vette a fáradságot, hogy elvegye onnan, hogy mások ne bukjanak fel benne."
/Anthony de Mello: Szárnyalás/
Kapcsolataink tele vannak buktatókkal. Egészen aprócska lényként belepottyanunk "Szűz Mária kötényébe"; rábízva magunk Isten kegyelmére - szüleink szeretetére. Elkezdünk tanulni. Nemcsak járni, beszélni..., de elkezdjük tanulni a szociális készségeket; az érzelmeket, és a szeretetet kifejezését is.
Magam is gyermek vagyok; de már felnőtt gyermek, akinek vannak gyermekei. A "nagy kép", kezd évről-évre egyre tisztább lenni.
Nehéz jól csinálni!
Nehéz mindig ébernek maradni önmagunkra. Nehéz minden pillanatban a legjobbat, a legszeretetteljesebbet adni önmagunkból. Nehéz minden pillanatban az értelem és érzelem egyensúlyi állapotából döntéseket hozni, és reagálni.
Emberek vagyunk. Hibázunk.
Néha kibillen a mérleg az egyensúlyi állapotából. Ez így természetes. El kell tudni fogadni a tökéletlenségünk; de törekedni kell mindig a szeretetre, az egyensúlyra, az elfogadásra, és az ítélkezés mentességre. Tudni kell megbocsátani önmagunknak, és társainknak. A legjobb szándékunk, a legtisztább szeretetünk mellett is képesek vagyunk - akaratunk ellenére - olyat tenni, csinálni, mondani; ami szerettünk számára nem megfelelő, esetleg fájdalmas, vagy a számára nem elfogadható. Vegyük észre magunkat! Ha hibázunk, tudjunk bocsánatot kérni - őszintén, tiszta szívből! A fájdalmat elűzni, megszüntetni nem tudjuk vele, de ki tudjuk fejezni vele a megbánásunkat; és elindulhatunk az önmegbocsátás "rögös", nem túl könnyű útján...

Az ítélkezés és a tények között ne felejtsünk el különbséget tenni! Az ítélkezés nem vállal magáért felelősséget, kizárólag a külvilágot hibáztatja. A tény, azt jelenti, hogy nem vagyok se vak, se hazug! Látom, hogyan működik egy másik ember, a világ, a társadalom. Ennek őszintén hangot adhatok; nem megbélyegezve vele az embereket, hiszen mindenkinek van lehetősége a változtatásra. Tudatában lenni, hogy csak magamat változtathatom meg, és ezért mindent meg is tenni, bármit is tapasztaljak a nagyvilágban. Ez a személyes felelősségem önmagamért, és az EGÉSZÉRT! A változás, mindig az egyén szintjén kezdődik - legyen szó az élet bármely területéről - önmagunkkal kell kezdeni. Ami már idejét múlt; engedd útjára. A fa sem ragaszkodik a már elsárgult, elfonnyadt levelekhez... Aminek mennie kell, engedd szabadjára... Szeretettel a szívedben engedd el azt, aminek lejárt az ideje. Legyen ez egy személy, egy érzelem, egy fájdalom..., bármi, amire már nincs szükséged. Ragaszkodásunk elhomályosítja a látásunk, és ellenállunk az isteni rend törvényének. Nem állítom, hogy könnyű szabadon szeretni; de meg kell tanulnunk. Gyermekednek sem foghatod élete végéig a kezét... Ott állhatsz mindig a háttérben. Biztos pontot, akár menedéket jelentve számára; de önállóan, egyedül kell neki is megvívnia a saját külső-és belső "csatáit". Nem tudod helyette élni az életet. A legtöbb, amit adhatsz neki, hogy elfogadod, és szereted. A saját életed lehet minta a számára; a híd a gyermek és a szülő között: az őszinteség, és a hitelesség.

A legnehezebb ezeket a dolgokat középről "mondani". Sokkal könnyebb lenne a part széléről kiabálni... De gyermeke vagyok a szüleimnek; és szülője vagyok a gyermekeimnek. Középen állok. Mindkét oldalt tapasztaltam, tapasztalom, és élem. Mindig könnyebb felfedezni a hibát másokban; megélni azt, amit úgymond "elszenvedünk"; vagy másoktól kapunk. Ítélkezni is sokkal könnyebb lenne!
De ekkor "bekacsintanak" gyermekeink a képbe... Hoppá!
Ebben a helyzetben is képesek vagyunk eljátszani az áldozatot? Nem én hibázok, hanem a gyerek szófogadatlan, és lázadó!? Teljesen mindegy melyik irányból közelítünk az "én" mindig csak egy elszenvedő áldozat? Hol a felelősség? Hol a szeretet? Hol vagyunk mi magunk a saját életünkben? Azért születtünk, hogy mások játékszerei legyünk? Azért születtünk, hogy mindig csak áldozatok legyünk, és valaki önkényeskedését, zsarnokoskodását elszenvedjük? Vagy azért, hogy vakon, süketen és némán végig vegetáljunk egy emberöltőt? 
"Először elszenvedjük a szüleink okozta traumákat. Majd a kezdeti lángolás, és rózsaszín köd után szenvedünk a párkapcsolatunkban, ahol mindig és kizárólag a másik tehet mindenről. Végül, de nem utolsó sorban, elszenvedjük gyermekeink értetlenségét, lázadozását...". "Kire ütött ez a gyerek?" A válaszban általában megint valaki mást hibáztatunk, és vonunk felelősségre. 
Ugye érzed, hogy ez így nem gömbölyű!? Mindenkinek felelőssége van a saját életében, akár tudomást vesz róla, akár nem...

Életünket nagyban meghatározzák a generációs örökségek; amiket valóban szüleinktől kapunk megoldandó - vagy elszenvedendő - feladatként. Az örökséget az érzelmeken, és figyelmen keresztül kapjuk meg..., vagy pont ezek hiánya határozza majd meg, hogy milyen helyzetből kell rátaláljunk valódi énünkre..., arra a valakire, aki minden eseményt csak csendesen szemlél. A lehetőség mindenki számára adott. Élsz-e a lehetőséggel, vagy nem: te döntöd el. A te választásod, hogy életed milyen módon, és minőségben éled; változtatsz-e dolgokon, vagy sem. A te döntésed, hogy kinyitod-e a szíved szemét? Szintén rajtad múlik, hogy rá mersz-e nézni a létezésed mikéntjére. Képes vagy-e meglátni a tekintély eltörpülését; és felismerni a saját cselekedeteid súlyát? Nehéz megtalálni az egészséges egyensúlyt. Azt az állapotot, amikor elfogadod, hogy minden okkal van az életedben; minden értelme és célja van. Felismered a saját szereped, a saját felelősséged. Szó sincs áldozat hibáztatásról! Semmilyen fájdalmas, szenvedést okozó helyzetben nem szabad benne maradnunk! Soha! De le kell vonni a következtetéseket; meg kell találjuk benne a leckét! Mit tanított nekünk, az adott helyzet? Mivel lettünk többek általa? A válaszok, és felismerések csak idővel érkeznek el hozzánk; amikor érzelmileg már képesek vagyunk valamennyire eltávolodni az adott életeseménytől; és képessé válunk az értelmünkkel is rátekinteni...

Érzelmeink elég sok gubancot tudnak okozni az életünkben. Ha lenne egy varázspálcám; vagy rendelkeznék valamilyen - számomra egyáltalán nem vágyott - politikai hatalommal, egészen biztosan kötelezővé tenném, mind a gyermekek, mind a felnőttek pszichológiai és spirituális képzését. Fontos lenne tudatában lenni annak, hogy mivel-mit okozunk egymás életében. Ráeszmélni a "játszmákra", az elfojtásokra, a félelmekre. Megtanulni az ok-okozat összefüggéseit mind a tudomány, mind a lélek szempontjából. 
Gyermekként a feldolgozás; a megértés, és megbocsátás miatt van jelentősége. Felnőttként már a felelősség a legfontosabb: nem mindegy mit adunk tovább gyermekeinek! Nem mindegy milyen párkapcsolatban élünk! Nem utolsó sorban, nem mindegy, hogyan éljük az életünk. Képessé válunk-e felelősséget vállalni önön létezésünkért; tudunk-e egyáltalán arról, hogy az elsődleges felelősség saját magunkkal szemben van!? Hiszen egyetlen ember van a világon, akivel leéled az egész életed; aki folyamatosan ott van veled; támogathat, és bátoríthat; akitől minden pillanatban szeretetet kaphatsz; aki bármilyen helyzetben elfogadhat; akivel együtt élsz át mindent; aki tényleg mindent tud rólad; akivel együtt leszel, amikor leveted földi tested... Ez az ember TE MAGAD VAGY. A legfontosabb dolog, hogy jóban legyél magaddal! Szeretettel fordulj önmagad felé; ápold-és gondozd mind a lelked, mind a tested; érzed jól magad a bőrödben; éld meg az érzelmeid; és élvezd az életed! Hozd ki magadból, és a lehetőségeidből a legtöbbet! Szánj időt a csendre; arra hogy magaddal legyél az egyedüllét meghitt szentségében. Ez egy szabadon választott, ideiglenes állapot; nem remeteként elvonult magányt jelent. Szükséges időt szánni önmagunkra, figyelmet adni a belső hangunknak. Visszavonulni a külvilág zajától, és nyüzsgésétől. Minden nap lehetőséget kapunk a fejlődésre, a felismerésekre, a változásra. Találd meg a saját pillanatodat! Az önszeretet nem önzőség; hanem töltődés. Abból tudsz adni, amid van. Ha nem táplálod a benned élő szeretetet - nem fordulsz magad felé sem szeretettel -, akkor miből adsz másoknak? Önmagunk megismerése; hibáink, tökéletlenségünk, vétkeink beismerése magunknak adja az alapját annak, hogy képesek legyünk a tiszta szívből jövő ELFOGADÁSRA.  Amikor már el tudjuk fogadni saját emberi mivoltunk, akkor válunk képessé elfogadni másokat is... A hibák értünk vannak, minket szolgálnak; amennyiben fel-és beismerjük őket. A változtatás lehetősége minden pillanatban adott.

Minden-mindennel összefügg.
Földi életünk a pszichológia szempontjából; és kozmikus létezésünk a karma nézőpontjából. Ha a pszichológia jelentőségét megérzed, megtapasztalod, megtanulod... már rengeteget tettél önmagadért, és mindenkiért, akit szeretsz. Ehhez még társulhat egy magasabb nézőpont, egy egészen más vonulat, ami csak még eltökéltebbé tesz; hisz tudod, hogy a játék nem ér véget azzal, hogy letesszük földi jelmezünket...
Oly sokszor emlegetem "egy lapon" a szeretetet az elfogadással, az ítélet mentességgel, az odaadással...; de van egy nem elhanyagolható tényező, még ha kevesebb szó is esik róla: a FELELŐSSÉG. A szeretet felelősséget vállal. Önmagáért. Belső igazságunk egyetlen fokmérője; az egyetlen mérce. Math istennő tollpihéje által mérettetik meg szívünk szeretetének tisztasága, és súlya. Pontosabban súlytalansága. Minél több gyötrelem, szenvedés, fájdalom, kín terheli a szíved, annál súlyosabb, annál nehezebb. A SZERETET AZ EGYETLEN; ami "pihekönnyű", szinte súlytalan; önmagában "mérhetetlen"; mégis kozmikus méreteket ölt. Megtisztít és feloldoz. A világmindenség alappillére; tartóoszlopa; maga az EGY csodája; a MINDEN létrehozója és fenntartója. A SZERETET, A LÉTEZÉS, a lélegzés, a folyamatos áramlás...

Szeretettel, Mika Gabi