JÚNIUS - XIV. Mértékletesség és VI. Szeretők és X. Szerencsekerék, Fő energia: III. Uralkodónő

Június hónap legmeghatározóbb energiája az egyensúlyra való törekvés, a harmonizáció lesz. Önvalónk megtalálására "kérnek az égiek"; arra hogy ébresszük fel a lelkünk mélyén élő bölcset, aki képes az önuralomra, a mértékletességre; az energiák egyensúlyi állapotának fenntartására. Ebben a hónapban a 6-os szám túlsúlyával találkozhatunk, ami a Vénusz bolygó energia minőségét magában hordozó szám - nem mellesleg a havi fő energiáját jelképező III. Uralkodónőhöz is a Vénusz bolygó minősége kapcsolható. A 6-os szám energiája, a következő fogalmakkal analóg: harmónia, szeretet és művészet. Ha mindezt még kevésnek találnád; maga a Mértékletesség /Művészet/ az elsődleges kártya erre a hónapra; aminek a legmeghatározóbb kulcs szava: az egyensúly. Június az év 6. hónapja; pontosan az év közepéhez, feléhez érkezünk: a középpontnak és/vagy felezőpontnak mindig egyensúlyt teremtő ereje és funkciója van...

"Mindent adhatunk a másiknak, csak egyensúlyt és önmagába vetett hitet és biztonságot nem." /Müller Péter/  

Kulcs-gondolatok a június hónapra érkezett kártyákhoz:

Nagy Arkánumok:

• XIV. Mértékletesség (Művészet):
  Védelmező kártya. A kozmikus erők, és a "test-lélek-szellem" egyensúlya. Felismerni valódi énünk - megismerni az univerzum törvényeit. Az energiák egyesítése által bekövetkezett minőségi átalakulás lehetősége. A Szeretők kártyájának "magasabb oktávja"..., az égi szerelem jelölője. (Nyilas zodiákus)
• VI. Szeretők:
  A harmónia, és szívből hozott döntéseink szimbóluma. Kitárulkozás a szerelemnek; két lélek összefonódása - eggyé válása - a szeretet teljes odaadásában. (Ikrek zodiákus)
• X. Sorskerék:
  A karma lapja. A "kerék" a teljesség jelképe; az örök körforgás szimbóluma. Változás, sorsforduló van előkészülőben... A kerék állandó mozgásban van; de a középpontja, maga a belső megfigyelő: mozdulatlan és örök, az állandó nyugalom állapotában. Tekints sorsutadra, és végzetedre ebből a nyugalmi, mozdulatlan nézőpontból. Minden érted van, és általad valósul meg a külvilágban. (Jupiter)

Kis Arkánumok:

• Botok 6:
  A siker, győzelem, és hála kártyája. Erőnk teljében - az egyensúly tiszteletben tartásával - bármilyen megvalósításra képesek vagyunk. (Jupiter az Oroszlánban)
• Kelyhek 6:
  Rátalálás önmagunk súlypontjára. A test és lélek egyensúlyát; a szerelem élvezetét jeleníti meg. (Nap a Skorpióban)
• Kelyhek 9:
  Álmok valóra válásának a jelképe. Örömmel és bizakodással tekinteni a jövőbe. Egy boldog, nyugalmas időszak megjelenítője. (Jupiter a Halakban)
• Érmék Ásza:
  Angyali - égi - védelmet jelképező kártya. Új kezdet küszöbén állsz. Vállald fel magad és a láthatatlan erők segítséget, támogatást nyújtanak számodra! Stabilitást, kiegyensúlyozottságot és bőséget jelképez ez a lap. (Föld elem)
• Érmék 10:
  Belső és külső gazdagság; boldogság és belső béke lapja. A teljesség megélésére tanít. A bölcsesség és tudás tovább örökítését szimbolizálja. (Merkúr a Szűzben)

Fő energia: III. Uralkodónő, és a 22. Blessed - Áldott orákulum kártya: 
A lélek, előre nem látott ajándékát kaphatjuk meg júniusban. Az égi támogatás odaadását, szeretetét és bőségét élvezhetjük - áldás kíséri minden léptünk. A biztonságot és bizonyosságot önmagunkban lelhetjük meg. (Vénusz)

Május végén már megjelentek ezek az energiák... Bennem mély nyomot, maradandó emléket hagytak, mert egy különleges hangulatú - mondhatni varázslatos - hajnali órában, ugyanezekről a minőségekről írtam (XIV. Patience & VI. Love & III. Empress & Ace of Fire & Fő energia: XVII. Star & XIX. Sun ).
Akkor elhatároztam, hogy igyekszem minél többször a madarakkal kelni, vidáman csiripelő hangjuk zenei kíséretében, az ébredező energiák frissességében és bűvöletében írni... 
Odafigyelve önmagunkra, a belső inspirációinkra, a lelkünk sugallatára; megfigyelve saját energiáink működésének hatékonyságát, érzelmeinket, élményeinket, gondolatainkat..., képessé válunk olyan életet, olyan minőséget varázsolni magunk köré, ahol az energiák egyensúlyba kerülnek, mi pedig a boldogságot tapasztalhatjuk meg. Minden boldog pillanat, amit átélünk, tartalmazza a harmónia és szeretet erejét. Óriási erő rejlik a kiegyensúlyozottságban. Nincsenek tévképzeteim, ez egy változékony és hullámzó állapot - nem egyformák a napjaink: vannak könnyebbek és több örömöt tartogató napok, és vannak kihívásokkal teli, kissé nehezebb napok is. A lényeg, hogy mi hogyan éljük meg belül. Az érzelmeinkre adott reakciók; a cselekvéseinkben nyilvánulnak meg. Minél inkább az egyensúly állapotában létezel; minél inkább a nyugalom a belső minőséged; annál inkább tudsz tudatosan cselekedni, az érzelmeidet jó értelemben(!) kordában tartani. Nem elfojtani, nem a szőnyeg alá söpörni! Csak egyszerűen megtartani egy békés, derűs, nyugodt lelki állapotot; amikor elfogadod azt amit az élet kínál. Nem ítéled meg; nem ítéled el; nem minősíted; pusztán megéled és elfogadod.

A "test-lélek-szellem" egysége, a belső bizonyosságból születő biztonságérzet vezet a harmónia állapotához, a belső békéhez. Ezt nem lehet önismeret nélkül megvalósítani. Ismerni kell önmagad! Önismeret nélkül, nincs szeretet, nincs biztonság, nincs belső nyugalom és harmónia... Egyszerűen nem lehet! Önismeret hiányában, kívül keressük a válaszokat, a külvilágban keressük az okokat, a miérteket; esetleg a külvilágot hibáztatjuk saját "nyomorunkért", szomorúságunkért, kudarcunkért, boldogtalanságunkért. Önismereti munka nélkül, az önértékelésünk sem lehet helyes, reális: vagy alul, vagy túl értékeljük önmagunk. Igaz, helyes önértékelés nélkül, nem vagyunk képesek arra, hogy szívből szeressünk. Nem összeegyeztethető a felelősség hárítás, a félelem, a dolgok kívülre helyezése, a vádolás, a szeretettel. Amíg kívülre mutogatsz - bármilyen okból és megfontolásból - addig belül az üresség illúzióját éled, a sötétséget és homályt. A tudatlanságból fakadó félelem; az önbizalomhiány démonjai tartják fogva lelked. Ebben az állapotban képtelenség szívből szeretni. A mély önismeret hiányában létező állapotban - helyes önértékelés nélkül - lehet valakiért aggódni; lehet valakit félteni; lehet valakire féltékenynek lenni; lehet valakit "pusztán szeretetből" óvni; jobban tudni helyette a dolgokat; jobban tudni, hogy mi a jó és megfelelő számára...; sorolhatnám a végtelenségig: a fojtogató, és kisebbrendűségi érzés miatt félelem alapú, nem elfogadó, szeretet jellemzőit, de felesleges. Amíg nem ismerem önmagam, amíg nincs kialakult helyes önértékelésem; addig nem ismerhetem a másik embert sem; nem lehetek tisztában a szükségleteivel, igényeivel; azzal, hogy mire van szüksége, és mire nincs; ebben a helyzetben nem tudom helyesen felmérni azt, hogy mit-miért tesz, mit-miért mond!? Az pedig végképp értelmezhetetlen, hogy mit-miért érez a másik ember. 

Ha torz kép él bennünk önmagunkról; a külvilágban megjelenő társainkat sem láthatjuk tisztán, a róluk alkotott képünk sem lehet éles, és nem lehet helyes. Hiszen a társaink tükröt, vagy görbe tükröt tartanak elénk. Hogyan is láthatnánk meg benne a tükörképünk, ha nem vagyunk tisztában önmagunkkal?! Tisztában vagyok vele, hogy kemény munka az önismeret. Tudom, hogy a legtöbb ember, azért nem fordít rá időt és energiát - túl azon, hogy a matéria illúziója annyira fogva tartja, hogy minden egyebet likvidál az élet nevű színpadról - mert sokkal kényelmesebb másokra mutogatni, másokat hibáztatni, a felelősséget maximálisan áthárítani a külvilágra. Szembenézni a hiányosságainkkal, a hibáinkkal, a vétkeinkkel, a felelősségünkkel, azzal, hogy minden történésben "benne van a mi kezünk is"; a mi energiáink, érzelmeink, gondolataink, cselekedeteink, igenis jelentős, és meghatározó szerepet játszanak az életünkben, és az életeseményeinkben..., hát... kell hozzá BELSŐ ERŐ! Nagyon jól tudom, hogy mennyire fájdalmas tud lenni, mennyi belső harcot és szenvedést jelent, mennyi szomorúságot képes okozni ez a folyamat. Erre szoktam mondani, hogy "kegyetlenül őszintének" kell lenni önmagunkhoz. A valódi önismereti munka fájdalmasan őszinte; nem bújhatunk el önmagunk elől, nem színezhetjük - szépíthetjük - önmagunk előtt az igazságot. Ez egy tisztulási folyamat. Azzal, hogy szembe nézel az eddigi működéseddel, hogy képes vagy úgy tükörbe nézni, hogy legalább magad előtt leveszed a maszkod; rápillantasz önmagadra, és felfedezed azt a valakit, aki ezen "játszmák mögött" mélyen húzódik - aki csak megfigyeli a te játékod - átlényegülsz, átminősülsz; olyan mint amikor kimosod a szennyest. Mind fehér lótuszok vagyunk..., csak nekünk az öntisztulási folyamat egy tudatos munkát, állandó figyelmet, állandó egyensúlyozást követel tőlünk; de képesek vagyunk rá! 

"Önmagától menekülő ember nem tud igazán szeretni. Aki azt hiszi, hogy a másik megmenti, téved. A gyenge ember kapaszkodása nem valódi szeretet, és főleg nem szerelem, hanem menekülés." /Müller Péter/ 

Duális világunk alap és meghatározó minősége a FÉLELEM. Mi más is lehetne, hisz a neve is tartalmazza, hogy az egész; két fél elemre hasadt (fél/elem); tehát már nem EGÉSZ. Az egész, a teljes: a SZERETET. Tobzódunk a dualitás hiányában, éljük a töredezettséget; de minden erőfeszítésünkkel arra kellene törekednünk, hogy elinduljunk az egység, az egész felé! Az ehhez vezető út, folyamatos figyelmet kér tőlünk. Az ellentétek harmonizálásával; az ítélet mentes elfogadással tudjuk az ellentéteket feloldani egymásban. Az érzelmek állandó szereplői életünknek; pontosan ugyanúgy, mint a gondolatok. A dolgok körülöttünk nem jók, vagy rosszak: csak vannak; valami okkal megjelennek. Az univerzum rendre, és egyensúlyra törekszik állandóan. Képtelenek vagyunk emberi nézőpontból értelmezni, és érteni a kozmikus rend törvényeinek az ok-okozati összefüggéseit a napi apró-cseprő történések során... Egy dolgot tudunk tenni: elfogadni. Az elfogadást akkor tudjuk gyakorolni, ha a szívünkben él a bizonyosság, hogy minden értünk történik, általunk. Törekednünk kell az érzelmeink tudatostására, és gondolatainkra mint külső megfigyelő kell tekintsünk. 

Az egyensúly, stabilitást és biztonságot ad. Gondolj csak egy kötéltáncosra..., ha nem tartaná fenn az egyensúlyi állapotát, lezuhanna a mélybe! Nem látjuk, nem értjük; de pont ezt éljük. Legyen rá szemünk: lássuk meg! Legyen rá fülünk: halljuk meg! Az egyensúlyi állapotra törekvés az egyik legfontosabb feladatunk, ami állandó gyakorlást, és figyelmet igényel. A másik kulcsszó: a figyelem. Ha hagyjuk sodorni magunkat az érzelmeinkkel, akkor figyelmünk az érzelmünkön van; és nem annak megértésén, hogy miért váltódott ki belőlünk az adott érzelem. Van-e létjogosultsága; vagy csak a félelmeinkből, alacsony önérétkelésünkből kialakult "túlburjánzott" gondolatainkra reagáltunk?! Lehet nem is történt a külvilágban semmi "kézzel fogható", mi mégis félünk, dühösek vagyunk, vagy haragszunk. Ha képesek lennék leállítani a gondolatainkat; egy lépést tenni hátra az érzelmeinktől: csak pusztán ránézni a valós történésekre, a mi reakciónkra..., lehet képesek lennénk felfedezni a helyzet irrealitását, az érzelmeink és gondolataink nem helyén valóságát. Ne gondold, hogy ez valami nehéz "ördögi" feladat, "nem lehet úgy élni, hogy állandóan elemzek és analizálok; nincs rá idő"...; minden, amit írtam készség szinten elsajátítható. Olyan, mint a biciklizés, vagy autóvezetés; nem gondolkodsz azon, hogy "hogy is kell sebességet váltani?"; egyszerűen megtanultad, készség szinten elsajátítottad és úgymond "megy magától". Az érzelmeinkre és gondolatainkra ugyanígy lehet tudatosodni. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek érzelmeid és gondolataid! Egyszerűen, csak nem fog nehézséget okozni létezésük életedben; nem fognak többet akaratlanul irányítani téged. Rengeteg feszültségtől és nehézségtől kíméled meg magad általa; javul az életminőséged; és javulnak az emberi kapcsolataid is. Képessé válsz arra, hogy harmóniát, elfogadást és szeretet varázsolj az életedbe!

Ítélet mentes létezés és elfogadás a szeretet alapja. A "test-lélek-szellem" egysége nem kevesebbet jelent, mint hogy mind a három egység külön-külön is egyensúlyban létezik; és a három különálló egységet is képesek vagyunk harmonizálni, azaz a megfelelő arányban egyesíteni. Tisztelettel és alázattal tekintünk erre a szent hármasságra; nem becsüljük le egyik alkotó elemét sem, nem állítunk fel fontossági rangsort, különbséget téve közöttünk ítéletünk alapján. Az univerzum is a harmónia elvére épül; a létezésünkkel sincs ez másképp. Sajnos a társadalom, és a 21. századi ember hajlamos az anyag (a test) bűvöletében élni, első helyre rangsorolva azt; mintha a másik kettő nem is létezne, vagy jelentőségük kevesebb, vagy alábecsülendő lenne. A külső-belső gazdagság, tudatos figyelemmel, érzelmeink és értelmünk harmonizálásával, a belső középpontunk - önvalónk - megtalálásával lehetséges. Amikor nem ítélkezel a történések, vagy emberek felett. Látod, érzékeled a külvilág eseményeit, történéseit. Nem vagy sem vak, sem süket. Egyszerűen elfogadod olyannak a dolgokat, amilyenek. Nem bíráskodsz, nem ítélkezel; hiszen tökéletesen tudod, hogy nincs teljes rálátásod a kerek egészre - mindig csak részleteket, szeleteket ismerünk a valóságból -, de tudod, hogy van egy tökéletes "rendező elv" - a kozmikus törvény - ami biztosítja és garantálja, hogy mindennek oka van, és érted történik, még akkor is, ha pillanatnyilag nem látod a dolgok értelmét. Engedd meg magadnak (az önismereti munka mellett) az univerzumra való - Istenre való - ráhagyatkozást: engedd át magad az energiáknak; engedd, hogy a szárnyaid maguktól éltere keljenek...; nem az akarat-és akarás visz előrébb utadon, hanem az elfogadás, és a szeretet.

Szeretettel, Mika Gabi

"A valódi szeretetben szabad vagy. És boldog. És a másik is az. Ha nem, akkor ez nem valódi szeretet, csak tapadás, ragaszkodás, kizsákmányolás. Ez vonatkozik szerelemre, párkapcsolatra, barátságra, bármilyen szeretetre, mely a másikkal összeköt. Teljesen mindegy, hogy te ragadsz rá, vagy ő ragad rád, ha úgy érzed, hogy hozzá vagy kötve, vagy ő tehozzád, s nem működnek a szárnyaid, akkor ez nem szeretet, hanem kizsákmányolás. Az igazi szeretetben nincs erőszak, nincs függés, nincs önzés." /Müller Péter/