Kardok 3 & XV. Ördög & IX. Remete & Fő energia: XVII. Csillag - 36. hét

Változási képességünk már szeptember első hetében "tesztelve" lesz. Képesek vagyunk-e kitörni a saját magunk alkotta korlátok közül? Megtaláljuk-e a bennünk élő bölcset? Követjük-e lelki iránytűnket? Megtanulunk-e saját belső fényünkből "táplálkozni"? Hűek tudunk-e maradni a bennünk élő fényhez, lelkünk sugallatához? 
Az 'Osho Zen Tarot' kártyáiban egészen mást elnevezést kaptak ezek a kártyák. Jelen esetben ezeknek a kártyáknak az elnevezése: elszigetelődés (Kardok 3 - Szomorúság) - beidegződések (Ördög) - egyedüllét (Remete) - és csend (Csillag). Érezd, hogy mennyire összeillenek? Érzed, hogy nincs is nagyon mit mondani? Nincs mit magyarázni? A szavaknál néha beszédesebbek a lelkünkben felmerülő sugallatok. Nevezheted megérzésnek, intuíciónak, empátiának, beleérző képességnek... Engedd meg magadnak. Hagyd, hogy segítsen, támogasson téged!

Mint mindennek az életben, a mély szívfájdalomnak is oka, és érteleme van. Az "elutasítás, mindig Isten védelme", mert valami másra van szükséged; vagy még nincs itt az ideje; esetleg már lejárt valaminek az ideje. 
Semmit; SEMMIT nem veszíthetsz el, ami valóban a tiéd! Csak azok a dolgok "szakadnak le rólad", amihez nincs közöd. Bármilyen fájdalmas a veszteséged; bármilyen pokoli szenvedésen mész keresztül: érted történik; érted van. Tudom, ezt szinte lehetetlen elfogadni adott helyzetben! Ha képes vagy felismerni a saját szerepedet a kialakult fájdalmas helyzetben; hol voltál te magad részese a történetednek; akkor idővel rálátásod lesz, hogy miért történtek veled a dolgok úgy, ahogy...
Utólag minden értelmet nyer. Megláthatod, hogy milyen más úton indultál útra, és hova jutottál; ahová bizonyára nem jutottál volna, ha nem éled meg a szenvedést, a fájdalmat, a keserűséget. 
Az élet egyfolytában tanít minket: önmagunk által. A lényeg, hogy figyelj! Amikor a sírás ideje van: sírj! Ha eljött a kacagás ideje: hahotázz, nevess, kacagj! Éld meg az érzelmeid, hogy ne legyen belőle elfojtás. Elfojthatod érzelmeid; van rá lehetőséged. De ne feledd; hogy az érzelem a vízzel analóg. Az érzelmek ugyanúgy utat törnek maguknak, mint a VÍZ. Építhetsz torlaszokat, gátakat..., de előbb-utóbb utat talál magának. Minél nagyobbra duzzasztod az elfojtásod, annál nagyobb "zuhatag fog elsodorni". Biztos lehetsz benne, hogy elfojtott érzelmed utolér, megtalál: ELTALÁL. Csupán idő kérdése...

Érdemes minden nehéz helyzetben, egyszerre gyengédnek, és szeretetteljesnek lenni önmagunkkal szemben, ugyanakkor nagyon szigorúan keménynek is. A mérték, a kettő megfelelő egyensúlya elengedhetetlen. Fájdalmaink közepette van elég bajunk, ezért legyél kedves, és gyengéd önmagaddal. Viszont, ha nem akarsz folyton ugyanabba mederbe lépni, akkor érdemes szigorú, őszinte önvizsgálatot tartanod. 
Az önvizsgálatban benne van a Remete elmélkedése; elmélyülése a lélek világában. Egyszerre tiszta gondolkodású, ugyanakkor spirituális. Keresi, és megtalálja a saját útját; követi a belső útmutatását. Hallgat a belső hangjára. Képes éber maradni, megtartani figyelmét.
Nem elég megismerni önmagunk, fel is kell tudni vállalni, azt akik vagyunk.
Nem a személyiségünkről beszélek. Az már a beidegződések (Ördög) témakörhöz tartozik. Az úgynevezett személyiséget a társadalom, és egon formálta körvonalaink. A maszkunk. Az álarcunk, amit felveszünk, hogy védekezzünk, vagy manipuláljunk. Azt a személyiséget "vesszük magunkra", amelyiket a leghasznosabb tartunk, amiről úgy gondoljuk, hogy "igen, ezzel biztosan túlélek!". Személyiségünk segít beilleszkedni a társadalomba. A társadalom szereti az uniformizálást. Birka üzemmódra nevel minket, hogy jó, vagy legalább megfelelő minősítésű rabszolgák legyünk. Gondolkozás nélkül tűrjünk, és maradjunk csendben. 
Az egyéniségünket a LÉTTŐL kapjuk. A bennünk élő, igaz önvaló: aki szabad. Nem hódol be, nem alázkodik meg, nem rendeli alá magát senkinek, nem hárítja a felelősséget, nem kötik társadalmi konvenciók, nem követi a tömeget. Tudja mit akar. Járja a saját útját, követve szíve tiszta, őszinte hangját. Van tudása. Emlékszik. Kapcsolata van a láthatatlannal, a belső igazsággal. 
Az igazságot sem kívül kell keresni. A végső igazság szívünkben él, belső minőség, pont úgy, ahogy a biztonságérzetet sem a nagyvilágban kell megtaláljuk, hanem önmagunkban.
Hozzáférünk-e, vagy sem?! Tőlünk függ. ÉLNI vagyunk itt a Földön, nem pusztán TÚLÉLNI!

Rohanó világunk, tele van zajjal, és figyelemeltereléssel.
Mikor vagy önmagaddal? Amikor csak TE VAGY. Pusztán létezel... Figyelmed önmagadra irányítod, kizárva minden egyebet. Tudod egyáltalán, hogy ez mit jelent? Van még kapcsolatod a saját belső világoddal? Ismered a valóságod? Vagy már teljesen bekebelezett a külvilág illúzióinak tömkelege; és fogalmad sincs róla, hogy ki az aki kinéz belőled?! A legnagyobb beidegződésünk a KÉNYELEM, a kényelemhez való ragaszkodásunk, vagy inkább már függésünk. A kényelem oltárán feláldozzuk önmagunk.
Valahol, valamikor, valami nagyon félresiklott! Mindenki csak önmaga tudja megtalálni a vissza vezető utat. 
Jól tudjuk, a "remény hal meg utoljára"... Amíg él benned a hit; a remény fénysugara pislákol szívedben, addig MINDEN RENDBEN VAN. Szeresd magad! Áramoltasd a szereteted! Találd meg önmagadban a CSENDET. Fordulj önmagad felé; találj rá a belső békédre, és áramolj az élettel. Ne gátakat építs! Ültess fákat, virágokat, bokrokat. A természet csendje, ereje: éltet, erőt ad, és békét hoz. 

Szeretettel, Mika Gabi