Kelyhek 2 & VI. Szeretők / II. Főpapnő & VII. Diadalszekér & Botok Ásza - 33. hét

Ez egy különleges alkalom... 
Írásom, már olvashattátok a kapcsolódásaink blogomban, Szerelem címmel. (Link: Szerelem...)
A 33. hétre két kártya érkezett, a Szeretők és a Kelyhek 2.; de miután kész lettem az írással, úgy érzetem, hogy ez most sokkal több, mint egy heti tarot üzenet. Mivel ezek a minőségek hordozzák az eredeti energiákat, úgy érzetem ezt mindenképp közzé kell tegyem. Ehhez kértem egy kiegészítést, finomítást... Mire is figyeljünk oda; illetve milyen lehetőségekkel ajándékoznak meg az égiek ezen a héten.
Ha roppant egyszerűen és tömören szeretném megfogalmazni, akkor: láss, érezz, cselekedj! Tiszta szívből, szenvedélyesen... Tedd oda magad! Adj bele mindent! 

Láss túl a titkokon, a rejtélyeken! Harmonizáld a 'test - lélek - szellem' által nyújtott lehetőségeket. Találd meg azt a belső egyensúlyt: amikor kapcsolatban állsz a valódi éneddel; érzel, értesz, és képes vagy cselekedni. Elszántan, rettenthetetlenül, magabiztosan. Kezdj el haladni a szeretet útján!
A szeretet ereje: magabiztos, tettre kész, kreatív, bátor, kockázatot vállal, kezdeményez, és határozott. Itt nincs helye kételyeknek, bizonytalanságnak, tutyimutyiságnak! Aki szívből él, az tudja, hogy mit akar, tisztában van önön szándékának tisztaságával. Tudja, hogy cselekedetei mindenki számára a legmegfelelőbbek, leggyümölcsözőbbek lesznek. Nem tartja fogva a félelemem, vagy a bizonytalanság marcangoló aggodalma. 

Szerelem, szeretet... A belső tudás; a láthatatlan és látható egymásba fonódása adja a kreatív szenvedély tüzét; a valódi vágy megnyilvánulását; a cselekvő erő elindulását. Annyira szeretem..., hogy még a homogénnek tűnő dolgok, fogalmak is magukban hordoznak egyfajta kettősséget. Jelen helyzetben itt van: a CSELEKVÉS. Felmerült már benned ennek a fogalomnak a kettős jelentése? Egyfelől nagyon materialista a jelentése: aktív, fizikai megnyilvánulást igényel. Legyen szó akár mozgásról, akár kommunikációról, akár a terveink megvalósításának elkezdéséről... Ugyanakkor - a keletiek bölcsességét segítségül hívva - a cselekvés, akár "mozdulatlan mozgó", "nem cselekvő cselekvés" is lehet. Ez már egy egészen más minőség! Itt a mozdulatlan cselekszik. Áramlik, megvalósul. Pont az - egy cseresznyefa nem fog barackot teremni -, és pont akkor válik valóra, amikor "megérett" rá az idő. Hiszen az aktív cselekedeteinek befolyásolja akaratunk, egonk; ami elsülhet jól is, de hatalmas galibákat, és plusz köröket is okozhat életünkben. Akármelyik valósul meg, annak oka van. Nem véletlenül történik. És TÖRTÉNIK! A történés; a cselekvés passzív formája. Amikor a cselekvés maga az elfogadás. A történés elfogadása. A mozdulatlan; a láthatatlan, a nem megnyilvánult: megmozdul.
Melyik érkezik épp az életedbe? Az eddigi létezésed lesz a meghatározója. Milyen fát ültettél? Cseresznyefát? Barackfát? Ne várd, hogy mást teremjen! Döntéseid következménye, hogy jelen helyzetben aktív, vagy passzív cselekvés lép az életedbe. A passzív cselekvéssel, mi nyugati emberek, nem állunk túl jól... A passzív cselekvéshez, tudni kell az "elfogadás művészetét" gyakorolni. Mi pedig, mindig mindent irányítani, és befolyásolni akarunk. A saját akaratunkat rá akarjuk kényszeríteni a világra, az univerzumra, és társainkra. Ha ez összhangban van a "kerek egésszel", akkor elégedettek vagyunk, mert nem gördülnek akadályok az utunkban. Viszont, ha nem tartottuk be a természet kozmikus törvényeit, jön a frusztráció, a harag, a düh, az agresszió, és az elégedetlenség, mert "összeesküdött ellenünk a világ, és nem az van, amit mi akarunk". 

A szeretet elfogadás. Elfogadom, amit az élet kínál. Megérteni szükséges, nem harcolni és küzdeni! Hisz a küzdelem, a harc..., csak viszályt szül. Az erőszakos "én akarat", csak erőszakot, és ellenállást vált ki. Nehéz a hétköznapokban nyakon csípni, hogy mikor irányít a tudatalatti. Felismerni az összefüggéseket, az ok-okozat bölcsességét, tudatosságot követel: mondjuk úgy, hogy állandó figyelmet kér tőlünk.
Nehéz, tudom. Nekem is minden nap adja az élet a helyzeteket, a feladatokat. Néha könnyebb észre vennem, néha nehezebb. Néha behúz a csőbe a tudatalattim; néha viszont képes vagyok megragadni a grabancát, és leleplezem. 

Ha van valami az életben, ami kéri, sőt könyörög a harmóniáért az, a szerelem. A szerelem szinonimái: a harmónia, az egység, az elfogadás. Nem mindegy melyik "síkban" gondolkoznunk, létezünk. Ha pusztán az anyagot vesszük figyelembe, akkor csak pislogunk, hogy "mit harmonizáljak?". Amennyiben a "test - lélek -szellem" hármasságát is figyelembe vesszük, nem pusztán a majom leszármazottjaként azonosítjuk önmagunkat, akkor bizony már rögtön szembetűnik, hogy itt bizony komoly feladatra vállalkoztunk. Megérteni, hogy mit is jelent ez a hármasság! A megértés után jön a nehezebb feladat: hogyan lehet a hétköznapokba ágyazni a megszerzett tudást? Kevés valamit tudni. A megszerzett tudást, kell tudni működtetni: ÉLNI kell vele. Tudás, és bölcsesség között pont ez a különbség...
Mit kell tenni ahhoz, hogy a földön két lábbal állva, úgy haladjunk utunkon, hogy képessé váljunk a tekintetünket a csillagokra szegezni; mindeközben megbízva a szellemi vezetésben, hogy nem fogunk orra bukni; vagy elbukni. 

Annyira varázslatos, hogy a szerelem, képes egyesíteni a három minőséget. Lelki vezetőid támogatnak, oltalmaznak, és gyengéden terelgetnek. Vigyáznak arra, hogy azt az utat járd be, amit megalkottál magadnak. A lelked sugallata, megnyilvánul a test kívánságában. Összefonódnak, összeolvadnak. A mély kapcsolódásokban a kettőt se nem lehet, se nem kell kettéválasztani. Az egész létezést meghatározó energia, a szexuális energia. Pont ez az oka annak, hogy "tabusítva" lett; illetve deformálva. Ami természetes, eredendő, és tiszta isteni minőség: arról ne beszéljünk, ne mutassuk meg, leplezzük, palástoljuk, szégyenkezzünk, üldözzük, tiltsuk ki, vagy tiltsuk le; nevezzük közszemérem sértőnek! A TITOK képzés - a tabuk gyártása - mindig feszültséget generál; belső feszültséget(!). Ez viszont egyszerű fizikai törvényszerűség: a feszültség előbb-utóbb utat tör magának; egészen biztos lehetsz benne, hogy nem marad a szűk keretek között. Gondolj csak egy vulkánra...

Ezek a kártyalapok nagyon erősen magukban hordozzák a szexualitást. Érdemes elgondolkozni a szexualitáshoz fűződő viszonyunkon. Mit gondolunk róla? Hogyan éljük meg? Mit fojtunk el magunkban? Milyen generációs minták jelennek meg? Ezek a minták kedvünkre valóak-e, vagy sem? Azt éljük-e, amit szeretnénk? Önazonosak vagyunk-e a szexualitás területén? Jól működik-e; elégedettséggel tölt-e el? Harmóniában van-e a lelkünk és a testiségünk megélése? A szexualitásban ki tudunk-e teljesedni? Van-e valami, ami változtatásra szorul? Ezen témakörön belül meg kell nézzük, hogy milyen az érzelmi kötődésünk a szüleinkkel? Fel kell tegyük azt az egyszerűnek tűnő, de mégis "sunyi" kérdést, hogy "felnőtté váltunk-e?". Miért sunyi a kérdés? Mert csípőből azt fogod mondani, hogy "Ó, persze; természetesen felnőtt vagyok.". Biológiailag igazad van. De lelkileg, érzelmileg is felnőtté váltál? Sajnos, a felnőtt társadalom java része "gyerek státuszban éli az életét", csak nincs vele tisztában. Újból az önismeretnél tartunk; ez pedig egy nagyon hosszú, folyamatos munka...

Érdemes tehát a héten végig gondolni, hogyan is élünk? Milyenek a hétköznapjaink, mennyire uralta el életünket a párkapcsolati játszmák végtelen áradata? Mennyire vagyunk képesek figyelni önmagunkra? Mit jelent számunkra a szeretet, a szerelem, az elköteleződés, a szexualitás? Mennyire vagyunk összhangban önmagunkkal? Értjük-e az érzelmeinket? Érezzük-e az értelem fontosságát? Tudjuk-e harmonizálni az eszünket a szívünkkel? Testi szinten is egyensúlyban élünk-e önmagunkkal? Odafigyelünk-e a test és lélek egyensúlyra? A lelkünk, és a testünk is azt kapja, amire vágyik? 
Tudunk-e cselekedni akkor, amikor itt az ideje? Képesek vagyunk-e áramolni az élettel, amikor a passzív cselekvés ideje van?
Csodálatos lehetőségeket kapunk, és fontos dolgokat fedezhetünk fel önmagunkban.
Légy kreatív, ne félj az önfelfedezéstől: indulj útra, önmagad felé, a szeretet felé!

Szeretettel, Mika Gabi