Kelyhek Ásza és IV. Uralkodó
A mai üzenet mottója: szívvel-lélekkel uralom a saját életem, élvezve az isteni szeretetet és védelmet. Életünk állandó örvénylésében, időnként szédülünk, elfáradunk, kimerülünk... De mindig egy van egy 'mozdulatlan örökmozgó', ami a stabilitást adja számunkra, a belső középpontunk - mely nem más, mint kristálytiszta érzelmekből fakadó, állandóan áramló isteni energia, a SZERETET. Ez létezésünk gyökere, teste és koronája. Minden általa lehetséges! Képzelj egy földi 'Uralkodót'... Mit sem ér a birodalma-uralkodása, ha az értelem, és racionalitás józansága mellett, nincs a szívében szeretet... A szeretet adja az energiát a felelősségvállaláshoz, az erkölcsösséghez, a segítőkészséghez, az empátiához, a bölcsességhez. Ezek nélkül egy uralkodó, csak egy hatalomszomjas zsarnok. Az ész és szív harmonóiája szükséges, akár egy birodalom, akár egy emberi élet megfelelő uralásához. Az egyensúly megteremtéséhez a lélek hívó szava, a szív szeretete elengedhetetlen, mert nélküle nincs valódi, igaz bölcsesség.
A két kártya önmagában hordozza a test-lélek-szellem egységének lehetőségét. Az Uralkodó, mint férfi minőség megjeleníti a szellem uralmát az öszönök felett, a Kelyhek Ásza pedig maga az isteni szeretet, maga az egységélmény. Testünk, lelkünk 'temploma'. Lelkünk, maga az isteni minőség. Szellemünk, a kozmikus kapcsolódásunk lehetősége az univerzumi energiákkal, az őstudással. A test egészsége, a lélek sugallata és szellemünk tisztasága egyaránt elengedhetetlen életünk 'hajójának' irányításához. Az önismeret útja segít minket hozzá ennek a hármasnak az egységesítéséhez, hogy közelebb kerüljünk a "minden EGY" megértéséhez és megérzéséhez. Fel kell ismernünk, hogy hol tartunk..., jelenleg hol húzódnak meg határaink. Hol állítottuk fel, végtelen lehetőségeinknek a korlátot?! Mi az a rendszer, keret, amit mi vállaltunk magunkra. A korlát egyben stabilitás is a földi életben, de mindig van lehetőség, és "van élet" a kereteken túl is... A lehetőségeink bővítése, tágítása a mi "feladatunk", opcionális lehetőségünk - hogy élünk-e vele, szabad akaratunkra van bízva. VALÓSÁGBAN nincs olyan, hogy lehetetlen, hogy korlát... bőség van és végtelenség...
Saját világunkat mindig mi alakítjuk magunknak, minden okkal-értünk történik. Nincs esemény, történés, ember az életünkben, ami-aki ne okkal érkezett volna hozzánk... Minden helyzetet, szituációt mi hozunk létre önmagunknak - társaink csak a segítőink ebben. Amikor úgy érzed, hogy valaki megnehezíti az életed, csak fájdalmat, keserűséget ad számodra, akkor jusson eszedbe, hogy ő a legnagyobb tanítód ebben az életben. Általa van lehetőséged a legnagyobbat fejlődnöd, túllépnek önön árnyékodon, meglelni a megfelelő utatat - a megbocsátás, az elfogadás, és a szeretet ereje által. Tudom, ez az egyik legnehezebb dolog! Nekem is nehézséget jelent, állandóan gyakorlom..., de amikor megérzem a teljes elfogadás érzését egy emberrel, egy helyzettel kapcsolatban az a legvarázslatosabb, legfelemelőbb érzés az egész világon... ez az érzés a valódi szeretet. Amikor elvakultság, személyes pozitív érintettség nélkül képes vagy elfogadni valakit, vagy valamilyen számodra nem kellemes helyzetet. Nem nagy kihívás , sőt kifejezetten könnyű szeretni a hozzád közel állókat: szerelmed, gyereked... De megpróbáltad már szeretni a 'látszólagos ellenséged', a legnehezebb élethelyzeted?! Ehhez már kell az önismeret és a tudatosság. Ne értsd félre, nem ugyanazt az érzelmet fogod érzeni, mint például életed szerelme iránt, de képes leszel tiszta szívből elfogadni és megbocsátani neki. Kicsit a katarzis élményhez hasonlít, amikor azt érezd felszabadultál, leesett rólad egy 'mázsás teher'... De először önmagad kell elfogadd, önmagadnak kell megbocsáss, minden vélt, vagy valós hibádért, botlásodért, hiányosságodért. A szeretet ereje felszabadít - könnyű leszel tőle, mint egy tollpihe - a szeretet maga a SZABDSÁG élménye.
Szeretettel, Mika Gabi
"Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk. Aki a legkedvesebb. Lelkünkhöz közelálló. Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni. A szeretet mélyebben van. Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben. A szeretet nem kötelesség, nem feladat. Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot. A szeretet: a szabadság jegyében áll." /Müller Péter/