Komfortzónán innen és túl... (+18)

Pihe-puha meleg.
Kényelmes.
Biztonságos.
Veszélytelen.
Állandó.
Stabil.
Kiszámítható.
Változatlan.
Megszoktad. Belepunnyadtál a hétköznapok könnyen kiszámítható, látszat biztonságot nyújtó változatlanságába. Amit megismertél, arról rendelkezel információval, tudással. A tudás, minden körülmények között: hatalom. Élvezed a saját "életed" felett gyakorolt mámorító uralkodást, az egyetlen hatalmat, amit megszerezhettél a földi létezésben. Hisz hol máshol is uralkodhatnál, mint a saját kis szemétdombodon? Másra úgyse nagyon van hatásod!
Nincs hatásod még a saját érzelmeidre se.
Nincs hatásod a többi ember cselekedeteire.
Nincs hatásod az emberek érzelemeire.
Nincs hatásod a főnöködre.
Nincs hatásod a beosztottadra.
Nincs hatásod a politikára.
Nincs hatásod a külvilágra.
Nincs hatásod a saját belvilágodra sem.
Még azt az illúziót is képtelen vagy valóra váltani, hogy boldog vagy!
Egyetlen lehetőséged maradt: HAZUDNI!
Hazudni a végtelenségig! Mindig, és mindenkinek!
Hazudni, elsősorban önmagadnak.
Hazudni, hogy az életed kiegyensúlyozott, és harmonikus. 
Hazudni, hogy a látszat, a felszín elégedettséggel tölt el.
Hazudni, hogy boldog vagy.
Hazudni, hogy biztonságban vagy a társadalomban.
Hazudni, hogy irányítod az életed.
Hazudni, hogy az anyagi világ az egyetlen létező.
Hazudni, hogy szeretetben létezel.
Hazudni, hogy mindenről más tehet.
Hazudni, hogy a külvilág tesz ilyenné.
Hazudni, hogy te különb vagy.
Hazudni, hogy te más vagy.
Hazudni, hogy te több vagy.
Hazudni, hogy te jól csinálod.
Hazudni, hogy őszinte vagy. 
Hazudni, hogy ez  vagy TE!
Aki soha nem mer változtatni semmin!
Nem mer munkahelyet váltani.
Nem mer költözni.
Nem mer nemet mondani.
Nem mer igent mondani.
Nem meri beismerni a saját felelősségét az életében.
Nem mer gondolkozni.
Nem mer érzeni.
Nem mer szeretni.
Nem mer elfogadni.
Nem mer befogadni.
Nem mer elutasítani.
Nem mer változtatni.
Nem mer kockázatot vállalni.
Nem mer szembenézni önmagával.
Nem meri bevallani még magának se az igazságot!
Nem meri felvállalni az érzelmeit.
Nem meri felvállalni a gondolatait. 
Nem meri bevállalni azt: aki!
Nem meri bevallani, hogy a pocsolya langyos, zavaros, mozdulatlansága pont elég.
Nem meri vállalni, hogy megelégszik a biztos kevesebbel.
Nem meri vállalni az álmait és a vágyait.
Nem mer önmaga lenni.
Nem mer önazonos lenni.

A változtatáshoz, át kell lépni saját árnyékunkon. Át kell menni egy belső présen. Nevezheted szenvedésnek, vagy szomorúságnak, esetleg fájdalomnak. Nem népszerűsítem ezeket az érzelmeket, csak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy létjogosultságuk, és értelmük van! Azért vannak, hogy általuk felismerhessük az örömöt, a boldogságot, és elégedettséget; megtalálhassuk a belső harmóniánkat. A valódit. Az igazit. Minden sallangtól, és megtévesztéstől menteset. Minden önbecsapást mellőzve! 
Elhittük azt, amivel születésünk óta tömik a fejünk; hogy a biztonságot kívül találjuk. Biztonságot nyújt a társadalom, a jog, az állam, az unió, a királynő, a ...
A valódi BIZTONSÁGOT kizárólag önmagadban találhatod meg! A biztonság nem külső minőség. A társadalom a legutolsó, akiben megbízhatsz, akire támaszkodhatsz, akiben feltételek nélkül megbízhatsz. Nézz csak körül! Kamu infláció, kamu pénzkiszipolyozás, kamu számlazárolások, kamu érvek és ellenérvek, kamu "értünk van a mesterséges intelligencia", kamu politikai viták... A társadalom, az állam, a politika, a gazdaság - a világ legnagyobb illuzionistái! Igazi fekete mágusok... 
De kajáljuk, mert kényelmes. Önkéntes rabszolgáságban élünk, és még csak nem is tudunk róla. Szomorú...
Az ember hajlamos csak az érett, üde, friss és csodálatos gyümölcsre vágyni. Készen. Megmosva, felkockázva, és most rögtön! Megdolgozni érte már kevésbé akarunk. Az már nem instant. Nem most rögtön áll a rendelkezésünkre, és még fárasztó is! 

"Miért is kellene változtatnom az életemen?!" Teheted fel a kérdést magadban; hiszen mindenem megvan: család, ház, autó, munkahely, pénz...  Valóban? Meddig birtoklod mindezeket? Meddig áll a rendelkezésedre? Egészen biztos vagy benne, hogy ez jelenti a biztonságot? A kizárólagos boldogságot? Anyagi javak felhalmozása: többet, és még többet! Azért születtél meg, hogy felfedezd a világot; a világ által önmagad. A felfedezés egy kaland. Utazás: külső és belső! Az utat kell élvezni, nem a célok elérését. Megkapod a vágyott dolgot, és rögtön egy újabb után sóvárogsz; az utazást pedig végig szenveded. Minek? Miért?
A világ érted van, és nem te vagy a világért. Értsd jól! A ragaszkodás alattvalóvá tesz, rabszolgává, függővé. Függsz a vagyontól, az egzisztenciától, a hatalomtól, a képmutatástól. Ne feledkezz meg saját létezésedről, a legbelsőbb valóságodról, miközben elragad a birtoklási, vagy akár a hatalomvágy! A matériát ÉLVEZNI kell, nem belegebedni; és nem a szolgájává válni! Egyre jobban eltávolodunk a természettől. De ne feledd: a természet rendelkezik azzal a tudással, amivel te nem. A természet törvényeivel! Ami sokkal hatalmasabb, sokkal erősebb bármilyen ember alkotta törvénytől, hatalomtól, de még a "fantasztikus technikai csodáitól" is! Az emberiség csak egy "szösszenet", egy sóhajtás; a létezés, az univerzum történelem könyvében. A természet betartja az ég törvényeit, az ember nem. Az ember annyira önhitt és gőgös lett, hogy már nem is foglalkozik vele, nem is tud róla, sőt: tagadja a kozmikus törvények létezését.
Önvalónk mozdulatlan, de fizikai "látszat valóságunk" állandó mozgásban, változásban van. Minden változik, mi mégis minden erőnkkel azon vagyunk, hogy röghöz kössünk mindent. Érzelmeket, helyeket, embereket, megszokásokat, vágyakat. 
Ragaszkodunk mindenhez, amit megszereztünk.
Ragaszkodunk mindenhez, amit megismertünk.
Ragaszkodunk mindenhez, amit birtoklunk.
Ragaszkodunk a szerepeinkhez.
Ragaszkodunk a ránk égett maszkunkhoz.
Ragaszkodunk az elképzeléseinkhez.
Ragaszkodunk a bizalmatlanságunkhoz.
Ragaszkodunk a látszat biztonságunkhoz.
Ragaszkodunk a megszokáshoz.
Ragaszkodunk a kiszámíthatóhoz.
Ragaszkodunk mindenhez, amiről azt gondoljuk, hogy szeretünk.
Ragaszkodásunk az, amit bezár minket a változatlan merev rácsai mögé.
Ragaszkodásunk; a biztonságosnak hitt megszokásaink zárnak el a kalandtól, a felfedezéstől, a létezéstől.

Olyanok vagyunk, mint egy hörcsög a ketrecében: tapossuk a mókuskereket..., rohanunk körbe-körbe. Elfáradunk, belefáradunk, elfásulunk. Közben azt hisszük, hogy mi mindent csináltunk, mennyit haladtunk. Pedig csak egyhelyben rohangálunk, kergetjük a saját farkunkat...
A kiszolgáltatottság érzése, az állandó belső elégedetlenség, a merev ragaszkodásunk, a hatalommániás viselkedésünk, az állandó kontroll, és irányítási kényszer, eredménye, hogy végtelenül frusztrálttá, és agresszívvé válunk. A legelkeserítőbb, hogy észre sem vesszük! Nézd meg akár a saját, akár embertársaid különféle reakcióit. Tele van haraggal, elfojtott dühvel, és az ezekből fakadó agresszióval. Annyira mélyen van már a probléma gyökere, hogy fogalmunk sincs róla, mi okozza a belső feszültséget, ami miatt állandóan "kicsattanunk", dühöngünk, haragszunk, megsértődünk és ítélkezünk...
Állandó önvédelemben élünk.
Állandóan bizonyítani akarunk.
Állandóan uralni akarjuk a környezetünket és egymást.
Állandóan uralkodni akarunk mások érzelmei és gondolatai felett.
Állandóan kifelé mutogatunk, ha belső nehézségünk akad az életben.
Állandóan más a felelős, és a hibás; a mi vétségeinkért, hiányosságunkért, vagy elfojtásaink következményei miatt.
Állandóan az ego vezérli tetteinket.
Állandóan elvárjuk, hogy megfeleljenek nekünk.
És állandóan fojtogat a belső kényszer, hogy "meg kell feleljünk az irántunk támasztott elvárásoknak".

• Meg kellene felelni otthon, a családnak: jó gyerek, jó anya, jó apa, jó feleség, jó férj, jó szerető, jó "szolga", jó "lelkipásztor", jó házvezetőnő, jó szerelő, "jó minden is"...
• Meg kellene felelni a munkahelyen: jó munkaerő, megbízható, terhelhető, munkaidőn túl is szolgálatra kész...
• Meg kell felelni a családtagoknak, a szomszédnak, munkatársnak, a portásnak, a járókelőnek, a "társadalomnak"...
• Meg kell feleleni a párkapcsolatban.
• Legyél tökéletes NŐ!
  Legyél nő, és legyél szexi, vad szerető..., de ne túlságosan, mert az már ledér, kihívó, és veszélyes.
  Legyél figyelmes, de mással ne, mert akkor már félréérthető vagy.
  Legyél gondoskodó, de csak "velem", mert különben "féltékeny leszek".
  Legyél okos, de ne okosabb, mint "én", mert akkor eláraszt a kisebbségi érzés, és oda  férfiasságom.
  Legyél családcentrikus, de ne savanyodj bele a házimunkába, a gyerekek körüli feladatokban, mert akkor elveszíted a nőiességed.
  Legyél csinos: de ne legyél "anorexiás", és túlsúly se legyen rajtad, mert az ciki.
  Legyél izmos, de ne legyél izmosabb a pasitól, mert akkor törvényszerűen kompenzálnia kell.
  Legyél vicces, de csak úgy, hogy az "számomra kényelemes legyen".
  Legyél materialista: műköröm, műszempilla, műmell, műajak, mű-feltöltések, smink "hegyek"; de műpéniszed legyen: "itt a saját kemény 'húsom-vérem', neked az nem elég?!".
  Legyél önmagad, de a legkevésbé se legyél természetes, mert az ódivatú.
  Legyél fiatal, de tapasztalt.
  Legyél tapasztalt, de ne túl öreg.
  Legyél feszes bőrű, ránctalan.
  Legyél tapasztalt, mégis ártatlan: szűzies örömlány, de mégis gondoskodó édesanya...
  Legyél a párod - anyja helyett -  anyja; a szereleme; szexi, kívánatos szeretője; gyermekei gondoskodó anyja; problémái megoldója; a házvezetőnője; mosónője; hiteltársa; üzlettársa; gyengéd gondoskodó és szeretetteljes társa; ja, és mellette azért jó lenne, ha pénzt is keresnél... 
  Ha mindezekre nem vagy képes: megcsalnak. De, ha képes vagy, akkor is elárulnak. Az egyik esetben túl kevés vagy. A másik esetben pedig túl sok. 
  
  
• Legyél tökéletes FÉRFI!
  Legyél tapasztalt férfi, aki szenvedélyes, macsó, de mégis gyengéd és romantikus; aki tudja, hogy mi kell a nőnek; de ugyanakkor monogám.
  Legyél olyan férfi, akit soha nem érdekelt egyetlen más nő se, csak az, akivel épp együtt vagy. Más nem volt, nincs, és soha nem is lesz.
  Legyél megbízható, bátor, hősies, és kitartó.
  Legyél egy pénzjegy automata, akitől akkor és annyi pénzt vehet fel az aktuális nőd, amennyit épp akar. 
  Legyél izmos, sármos. Elég ha az ördögtől egy fokkal szebb vagy.
  Legyél potens; de ne vidd túlzásba, mert akkor... "fájni fog a fejem". Csak akkor "hegyezd a ceruzád", ha én is akarom, kívánom. "Skandalum! Hogy képzeled, hogy titokban pornót nézel, és közben önkielégítést végzel, azért mert nekem migrénem van?!"
  Legyél jó apa! Amikor hazajössz a munkából: segíts be a háztartásba; tanulj, és játssz a gyerekekkel - én is ezt teszem... 
  Legyél jó társ. Sőt: legyél a legjobb barátom! Aki többet tud rólam, mint a barátnőm. Aki szívesen hallgatja a csacsogásom, a női dolgaim. Nem azért, mert birka türelmed van, hanem azért, mert tényleg érdekel.
  Legyél szőrős. Ne, ne legyél szőrös. Legyél borostás. Ne, mégse legyél borostás, mert szúr. De a borosta szexi..., miért nem érted, hogy mit akarok? Hisz, most mondtam el! :)
  Legyél okos! De ne oktass ki állandóan, és ne okoskodj!
  Legyél a párod - apja helyett - apja; a szerelme; szenvedélyes, vad, de romantikus szeretője; gyermekei vicces, és megbízható apja; problémái meghallgatója; háztartási segítője, vagyonos üzletember; erős, felelősséget vállaló, megbízható, hűséges társa; ja, és mellette azért jó lenne, ha elmennél vele jógára is... 
  Ne gondold, hogy jól csinálhatod: vagy papucs leszel, vagy elhanyagoló, és bántalmazó kurvapecér... Ezen a "versenyen" más díjra ne is számíts!

(Remélem az iróniát, és a maró gúnyt - a szükséges helyeken - mindenki "hallotta".)

Ne másnak akarj megfelelni! Ismerd meg önmagad. Tudd, hogy ki vagy! Ha tudod ki vagy, és szereted önmagad; akkor képes vagy mást is "jól" szeretni. Az a szeretet, ami FÁJ, az nem szeretet! Az önismeretből fakadó szeretet nem zsákmányol ki, nem támaszt veled szemben olyan feltételrendszert, amin eleve kudarcra vagy ítélve. Elfogad, befogad és szeretetteljesen támogat. A szeretet gyengéd karjaival ölel át. Amikor biztonságban és szeretetben vagy önmagaddal, akkor nincs szükséged  játszmákra, nem uralkodsz a másikon, nem zsarnokoskodsz, és nem bántod a másikat. Csak szereted. Elfogadod. Egyszerűen. Tisztán. Mentesen a felesleges fájdalmaktól, és bántalmazásoktól.
Életünk tele van felismert, vagy felismerésre váró feladatokkal, helyzetekkel. A nehézségek, problémák, fájdalmak nem azért vannak, hogy besöpörjük a szőnyeg alá őket, hogy elfojtsunk mindent, amivel nehéz megküzdenünk. Az önismeret hiánya okozza a legtöbb galibát az életünkben. Annak hiánya, hogy szembenézzünk önmagunkkal; a saját érzelmeinkkel, a saját cselekedeteinkkel, a saját kimondott, vagy kimondatlan szavainkkal, vagy akár csak a puszta gondolatainkkal. Szembe kell nézni azzal akik vagyunk, és fel kell ismerjük kivé válhatunk.

Menekülni. Bujdokolni. Rejtőzködni. Nagyon tudunk, és ez a választás nagyon egyszerű...
Az önismereti utazás komfortzónán túl van... 
Fordultál már szembe önön félelemeiddel?
Volt már olyan, hogy lesz, ami lesz, akkor is bevállalom: ez vagyok én.
Merted már bevallani egy kényelmetlen, kellemetlen szituációban - amikor a legbiztonságosabb, és legkényelmesebb lenne a másikat hibáztatni -, hogy te is hibás vagy!? A te felelősséged is a kialakult helyzet!?
Saját felelősségünk fel-és beismerése okozza a legmélyebb, legnagyobb félelmünket. Mi lesz, ha azt hiszik, hogy nem vagyok jó ember, hogy hibáztam, esetleg megbotlottam, sőt akár el is buktam valamiben!? "Biztos nem fognak szeretni..." Ha valaki képes beismerni esendőségét, hibáját, az tud ám nagyon vonzó, sőt akár szexi is lenni! De egonk csak üvölt a fejünkben: "ha hibázol, nem vagy szerethető!", és tovább zakatol a fejedben a kérdés, "mi lesz?, mi fog történni akkor?". Mi történne?! SEMMI különös: szereztél egy TAPASZTALAOT, amiből TANULHATSZ! És ha valóban tanulsz belőle, akkor ez a legjobb dolog az életben, ami veled történhetett. A saját tapasztalásaink elfogadása, megértése, és az értük való felelősségvállalás az, mi előrébb visz; ami közelebb visz ahhoz amire vágysz, aki valójában vagy! Csak nem vagy tudatában. Rájössz, hogy szerethető vagy a hiányosságaiddal együtt, mert igazából hiány nem is létezik. Abban a pillanatban, hogy felfedezted a hiányt, már fel is töltötted tartalommal; mert észrevetted, hogy mi hiányzik. Ha észrevetted, többé ott nem lesz hiány, mert tudatában leszel annak, hogy minek a helyét fedezted fel.

A dolgok nem ellenünk, hanem értünk történnek! Ha ezt megérted, és megérzed szíved minden dobbanásában, akkor rájössz, hogy szükségtelen irányítanod. Mindig pont ott, és pont akkor vagy, ahol lenned kell. Nem történhet veled más, csak az, amire épp szükséged van; amit meg kell tapasztalj. Csak figyelj! Irányítsd figyelmed arra, ami épp történik veled. Éld át, éld meg, de ne kerülj az uralma alá! Ne ess önön érzelmeid rabságába, mert nehéz a szabadulás. Az elszabadult érzelmektől, már csak a közöny nehezebb élethelyzet, feladat. Felismerni, hogy a létezésed a közöny bástyáin nyugszik. Hát..., szokták mondani: "innen szép nyerni!". A közönyben pont az a csapda, hogy az érzelmeinket olyan mértékben elfojtottuk, hogy már az érdeklődés is teljesen megszűnt. Eluralta életünket az apátia. 
Az első feladatunk a tükörnél kezdődik. Bele kell nézni, és nem csak az anyagi felszínt kapirgálni, kritizálni! Belenézni a saját szemedbe - a szem a lélek tükre -, megnézni kit is találsz ott... Mind a szemed fényének felszínén, mind a mélységében. Kit játszol? Ki vagy? És kivé válhatsz? Kalandra fel! 

Hálás köszönet a fotóért a fiamnak, Leventének! https://leventehegedus.com/

Szeretettel, Mika Gabi