2024.07.05.=20, XX. Judgment (Ítélet), II. High Priestess (Főpapnő),
V. Hierophant (Főpap), húzott kártyalap: I. Magician (Mágus)

"Aki megért mindent, az meg is bocsát mindent." /Lev Tolsztoj/

Lelkünk gyógyulásához az első, és talán legfontosabb lépcsőfok a szellemi MEGÉRTÉS. A megértés nem csupán gondolati folyamat, hanem érzelmi is. A tapasztalásaink, az összefüggések megértése mellet szükséges megértenünk a bennünk végbemenő érzelmi folyamatokat, reakciókat is. Illetve az érzelmi megértésnek van egy olyan aspektusa, hogy a megértett dolgokat át kell "szitáld" szíved szűrőjén. Ez már a belső bölcsességedre épít, arra a tudásra, amelyet hoztál magaddal. Ez nem más, mint EMLÉKEZÉS. 

"Emlékezés nélkül megértésről sem beszélhetünk." /Edward Morgan Forster/

Biztos voltál már úgy az életedben, hogy fogalmad sem volt arról, hogy egy bizonyos dolgot honnan tudsz, de mégis tudtad!? Megmagyarázhatatlan, érthetetlen volt abban a pillanatban, hogy honnan áll rendelkezésedre az adott információ, honnan is tudhatod. Az emberek többsége ilyenkor legyint egyet, hogy "ááá, ez csupán a véletlen műve...". Ezzel csak annyi a gond, hogy véletlenek nincsenek. A véltelen címkét akasztjuk minden olyan történésre, aminek nem találunk materiális, kézzel fogható magyarázatot. Erről egy Einstein gondolat jutott az eszembe:

"Végtelen számú kísérlet sem bizonyíthatja, hogy igazam van, de egyetlen kísérlet is bizonyíthatja, hogy tévedtem." /Einstein/

Az egyetemes igazságot titokzatosság lengi körül; melynek felkutatásához nem biztos, hogy elég lesz a földi tudomány, és logika. Természetesen ez is elengedhetetlen és szükségszerű. Az emberiség legnagyobb hibája talán pont abban rejlik, hogy mindig a kizárólagosságra; a "vagy-vagy" elvére törekszik; és figyelmen kívül hagyja az "is-is" lehetőségét. Miért gondolják az emberek, hogy mindig csak egy lehetséges út járható? Miért mindig a "már kitaposott ösvény" az egyetlen lehetőség. Miért kell mindig választani: csak ez a "jó megoldás", a másik "rossz és elvetendő". Nem lehet, hogy egyszerre több dolognak is elfér egymás mellett a világban? Nem lehet, hogy dolgok egyszerre léteznek, és egyszerre igazak? Miért szükséges mindig választani? Miért hasítjuk szét a világunkat, és önmagunkat? Ha minden ember a világban ezen gondolatmenet mentén élné az életét, és elhinné ezt az ostobaságot, akkor valószínűleg nem tudnád felkapcsolni a villanyodat az otthonodban, nem tudnál beülni az autódba és elutazni, nem tudnál repülővel se utazni, de a lábadat sem tudná senki megröntgenezni..., mert nem létezne egyik találmány sem.
De vannak emberek, akik megingathatatlanok abban, amit tudnak, vagy elképzeltek. Emlékeznek egy olyan tudásra, amire más nem emlékszik. Valószínűleg furcsának tartod a gondolatot, hogy azok az emberek, akik valami újat alkottak, azok emlékeznek. Hogyan emlékezhetnek, ha olyat alkottak, ami még nem volt? Nem fogom elkezdeni magyarzáni, de hozok számodra egy példát, amin elgondolkozhatsz, és talán megleled önmagadban a választ. 

Csupán egy név. Egy ember, aki előre megírt egy csomó (több, mint száz!) olyan tudományos találmányt, amit később, MIND meg is valósítottak. Ő nem más, mint Jules Verne, azaz Verne Gyula. A tudományos fantasztikus irodalom, amit alkotott mára már VALÓSÁG. Fantázia, vagy emlékezés? Kitaláció, vagy tudás?
A feltalálók csak az ő emlékezetét - elképzelését - öntötték formába? A tudósok újat alkottak, vagy valami régit valósítottak meg? Kinek az ötlete mindez? Verne Gyuláé? Az ötletet megvalósító tudósé? A tudós ismerte Verne műveit? Számtalan kérdés... Egzakt választ senki sem fog tudni adni rá. Talán, ha egy találmányról, egy megvalósításról, egy tudósról lenne szó..., de több mint száz találmány esetén lehetetlen ezeket a kérdéseket megválaszolni tudományosan, mindenki számára elfogadható módon. 

A TUDÁS átadása; az EMLÉKEZET őrzőinek soha nem volt egyszerű feladatuk. A saját koruk társadalma többnyire őrültnek, különcnek, vagy legalábbis furcsának tartotta őket. Sikereik vagy nagyon lassan érkeztek meg - hosszú, fárasztó, kitartó munka után -, vagy csupán a haláluk után ismerték el munkásságukat. Az a fajta belső HIT, ami ezeket a rendíthetetlen embereket mozgatta, nem puszta véleményezés, vagy elfogult VAK (hit) ostobaság, hanem egy nagyon komoly BELSŐ MEGGYŐZŐDÉS. Meggyőződés abban, hogy az általuk elképzelt dolog, bár nem látható (még) az anyag világában, esetleg nem tudják bebizonyítani a létezését annak, amiben hittek; de TUDTÁK, HOGY A LÁTHATATLANBAN MÁR LÉTEZIK. A kedvenc gondolatom, mely szerintem a legnagyobb bölcsességet magában hordó idézet, Hermész Triszmegisztosztól:

"A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, és nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban."

Az IGAZSÁG  - isteni ítélet, aminek semmi köze nincs a hétköznapi értelemben vett ítélkezéshez - minden ember szívébe kódolt üzenet. Felismered? Lehull a lepel a titkokról? Közelebb kerülsz a benned élő öreg bölcshöz, vagy nem? Te hozod meg a döntést, és te tapasztalod a következményeit. A belső hit felismerése által kapunk lehetőséget arra, hogy megérezzük a bennünk rejlő végtelen erőt, mellyel képesek vagyunk "megoldani" az életünkben felmerülő problémákat. Ha ezt az állapotot sikerül felébreszteni magadban, akkor valóban Te leszel életed varázslója, az a mágus, aki képes a teremtésre, és tudja használni a rendelkezésére álló tudást és erőt.

A mai naphoz tartozó képekért - fotógalériáért - görgess lejjebb.

Szeretettel, Mika Gabi

Fotógaléria

XX. Judgment (Ítélet), II. High Priestess (Főpapnő), V. Hierophant (Főpap),
húzott kártyalap: I. Magician (Mágus)