Lélekhíd

A mennyek kapujához vezető ösvény; ahol leomlanak a szívünk köré húzott falak; és lecsendesedik egonk kiábrándító, szétcincáló hangja. A híd, mely összeköti a halandót, a halhatatlannal; a mulandót az örökkévalóval. Az önismeret próbáit meghaladva; a küzdelmek belső minőségét felismerve juthatsz el a lélekhídhoz. Engedd lelked szárnyalni; engedd, hogy az isteni szférákból - egy "csillagon üldögélve, lábat lógatva" ránézz saját földi létezésedre! Ebből a nézőpontból ráláthatsz egod mulandóságára; és felfedezheted, hogy belül rejlik a feloldozás; önmagadban találhatod meg az Istenhez vezető utat. Mind rendelkezünk a tisztánlátás képességével; csak ragaszkodunk a földi illúzió szemüvegéhez... Isten a MINDEN EGY csodája - mégis annyi arca van, ahány ember él a Földön. Az ok nagyon egyszerű. Személyesen szólít meg mindenkit; hisz mindannyiunkba ott él; részünket képezi: nem tud, nem személyes lenni. Úgy szólít meg, ahogy arra neked szükséged van. Azon a csatornán "érintkezik veled", amire a legérzékenyebb vagy! Ennek ellenére, sokszor mégsem halljuk, mégsem látjuk. Nézzük meg, milyen feladatokat kell elvégezzünk; mivel is kell szembenézzünk napról-napra... Egod lecsendesítése elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban képes legyél a tiszta rálátásra! Egod a végtelenségig ellenkezni, védekezni fog! Védeni fogja az oly gondosan felépített légvárát, a végsőkig képes kitartani. Teljesen száműzni, kiiktatni nem lehet; hisz részét képezi földi valóságunknak. Viszont meg lehet tanulni felismerni hazug ösztönzéseit, és félrevezető sugallatait. Kezdjük is el a belső kutatómunkát! Nézzük meg, mit tehetünk azért, hogy közelebb kerüljünk, ahhoz a valakihez; akihez annyira igyekszünk...; de menet közben azt is elfelejtettük, hogy hova indultunk. Ébreszd fel a tudást magadban; kerülj közelebb isteni tervedhez!

• Ismerd meg a múltad!
  Lásd tisztán, hogy mit "hoztál" magaddal. A múlt ismerete közelebb visz a megértéshez; ezáltal tisztábban láthatjuk az ok-okozat összefüggéseit életünkben. A múlt alatt értem: a személyes, a családi, és a nemzeti múltadat. Mindegyiket szükséges ismerned. A tudás, a megértés segít hozzá, hogy megláthasd a "nagyobb képbe" helyezett összefüggéseket, okokat; tudj analógiát vonni, az egyre nagyobb perspektívába helyezve, saját feladataidat, saját törekvéseidet. Mivel is van dolgom, feladatom az életben; és miért? Honnan jöttem, hol tartok most, és hova is tartok?
• Ismerd meg a generációs örökségeket, amik mint egy pókháló fogva tartanak!
  Anyák és apák adják tovább generációról-generációra azt a mintát; amit "meghaladni vagy hivatott". Legyőzve a rögzült, tudatlan mintákat; képes legyél felülírni a programot; hogy valóban azt élhesd, amire születtél. Az ÉLET nevű "játékban": senki nem bűnös! A hibák azért vannak jelen létezésükben, hogy tanuljunk belőlük. Ez fejlődési lehetőségünk kulcsa. A létezés, és a tapasztalás nem büntetés; hanem egy hatalmas LEHETŐSÉG! A családi kötelékekből tanulhatjuk a legtöbbet. A tisztánlátás elengedhetetlen a helyes megértéshez. Törekedj arra, hogy kívülálló szemével is nézz rá arra a "rendszerre", amiben felnőttél: helyezd magad egy külső nézőpontba; mintha az egészhez semmi közöd nem lenne - csak a "moziban nézel egy családregényt"... Elemezd ki, amit láttál; majd keresd az összefüggéseket jelen élethelyzeteddel. A struccpolitika nagyon nem kifizetődő; szükséges szembesülni a valósággal, az igazsággal...; bár tudom erre kevesek vállalkoznak. Általában átesünk a ló túloldalára: vagy idillinek, vagy pokolinak állítjuk be gyermekkorunkat. Egyik sem igaz - ritka kivételektől eltekintve. Próbáljuk megtartani az egészséges középutat! Találjuk meg a jót is, és a nehézségeket okozó fájdalmakat is. Mindkettő felfejtése és megértése elengedhetetlen. 
• Ismerd meg a családi mintázatokat - elemezd a kapcsolatokat összekötő minőségeket! 
  Erről nemrégen írtam, egy napi tarot írásban... Vizsgáld meg a szüleid párkapcsolatát; próbálj meg rálátni a működésük alapjára; ismerd fel a kapcsolatukat működtető erőket, sémákat, hiányokat, szerepeket, játszmákat. Vizsgáld meg a nemiséghez kötött, szerepekhez való kapcsolatukat: "milyen édesanyád kapcsolata a saját anyukájával, és milyen az apukájával?" Ez milyen mintát hordoz magában? Milyen ezáltal édesanyád a kapcsolata a nőkkel-, és milyen a férfiakkal? Ez hogyan "érhető tetten" a saját gyerekivel való kapcsolatában? A tanult, rögzült minták, hogy "kelnek életre" - hogyan van biztosítva az örökség továbbadása?! Ugyanezt szükséges végig analizálni az édesapáddal kapcsolatban: pontról-pontra, lépésről-lépésre. Amennyiben van testvéred (testvéreid), már rögtön meg tudod nézni a testvérek kapcsolatát nemekre bontva: ki, hogyan vette át azt, amit a szüleitől látott, tanult, tapasztalt... Ezek a legfontosabb felfedezések és felismerések; mert egész életünkben ezen minták alapján fogunk kapcsolódni embertársainkhoz. A párkapcsolatunkban fellelhető problémákat, és minőségeket is ezek a generációs örökségek határozzák meg; egészen addig, amíg nem ismerjük fel, nem tudatosodunk rájuk; és nem kezdjük el azt élni, ami a mi döntésünk. Szükséges rálátni, hogy programozva vagyunk; és tudatában kell legyünk, hogy mi választottuk a programot - és szüleinket. A programra tudatosodva tudjuk megvalósítani isteni tervünket; melyet a lelkünkben őrzünk. Ez vezethet el a boldog párkapcsolathoz; a teljesség megéléséhez. Természetesen a mi munkánk egyedül kevés; a társunkkal kéz a kézben - együtt - kell haladjunk...; különben a szakadék oly hatalmas lesz, hogy áthidalhatatlanná válik. 
• Ismerd meg saját működésed! 
  Mindezek fényében - kegyetlen őszinteséggel - szembesülnöd kell önmagaddal. A programunkkal soha nem vagyunk maradéktalanul elégedettek. Ezért a számunkra nem kellemetlen, nem túl vonzó viselkedési mintákat - magatartás formákat, reakciókat - szívesebben vetítjük ki a külvilágra: projektálunk. Minden bajunkért, és problémánkért hibáztatjuk a másikat; meg sem hallgatva, hogy esetleg ő mit gondol, mit érez... Nem akarjuk beismerni, a saját gyengeségeinket, hibázási lehetőségeinket, gyarlóságunkat: nem vállalunk felelősséget önmagunkért, tetteinkért, cselekedeteinkért, kimondott szavainkért, kimondatlan gondolatainkért, felvállalt-vagy éppen eltitkolt érzelmeinkért. Hatalmas megtévesztésben élünk. Átverjük önmagunkat is, és az egész világot! De egy valamit ne felejts el: a lelke legmélyén, minden ember tökéletesen tisztában van mindennel! A felszínen átverhet minket az egonk; bedőlhetünk önvédelmi hazugságainak; és a világot, környezetünket is megtéveszthetjük; de van valaki, akit soha nem tudsz átverni: a saját lelked. Ő mindent tud; ismeri az ego pitiáner játékait, hazugságait. Lelked kitartóan vár, hogy észre vedd saját magad: és nevess magadon egy jót! Nem kell haragudni, megsértődni; játszani a tökéletest... Egyszerűen csak el kell fogad önmagad! Amíg saját magad nem tudod elfogadni; nem tanulod meg szeretni azt az egyetlent, akivel az egész életed leéled; addig hogy tudsz a szeretetedből adni - hisz még önmagaddal is szűkmarkú vagy... 
• Nézz szembe saját "sérüléseiddel", fájdalmaiddal!
  Mind tele vagyunk sérülésekkel és fájdalmakkal. Teljesen értelmetlen ezeket a sebesüléseket egymáshoz méregetni. Képzeld el a "móka kedvéért", hogy van mindenkinek egy hatalmas nagy üstje. Ebbe az üstbe bele lehet dobálni minden földi megélést és tapasztalást: legyen az öröm és boldogság; vagy megpróbáltatás, szenvedés, fájdalom és bánat. Egyetlen dologra nem lenne lehetőséged: titkokat tartani; elrejteni bármit, ami az igazság fényét eltompítja! Minden embernek, minden egyes üstjébe bele kerülne a 'valódi igaz élete'. Lehetőséged lenne választani a sajátod helyett egy másik üstöt...; hogy a továbbiakban azt az életed éld; azokkal az élettapasztalásokkal, feladatokkal kelljen élned a jövőben... Biztos vagy benne, hogy valaki más üstjét választanád? Szerintem megrettennél, ha a valóságot látnád! Színházat játszanak az emberek, és oly kevés a valódi rálátás egymás életére, a belső megélésekre még kevesebb. A valóság fényében, nem akarnál más életet..., hisz nem a tiéd, nem a te feladatod - nem is tudnál vele azonosulni. Mind hordozzuk a "saját keresztünk"...; azt a keresztet, ami a te feladatod. Se nem könnyebb, se nem nehezebb, mint amit képes vagy megoldani. Légy hálás azért, amid van! Pontosan úgy jó minden, ahogy megtervezted; hisz csak azt élheted - nincs másra lehetőség!
• Ismerd meg egod hangját - az akarnokot, a félelmet keltőt, a mindent jobban tudót: aki csak eltávolít az igaz szeretettől! 
  Az egyetlen dolog, ami elválaszt az igaz, feltételek nélküli szeretet megélésétől: az ego. Maga a szakadék: önvalód és Isten között. Minden, ami életedben: a nem elfogadásról, a félelemről, a hiányról, a szeretet nélküliségről, haragról, dühről, kételyről, kétségről, bosszúról, felelősség hárításról, elvárásról és megfelelésről szól; azt mind egod barátságtalan, ingoványba, sötétségbe taszító hangjának "köszönheted". Egyetlen "fegyver" van ellene: a szeretet; de pont ettől tart távol minket; ezért még egy eszköz áll a rendelkezésünkre: a TUDÁS. Ez viszont egy "veszélyes eszköz"; mert az ego kapva-kap az alkalmon, és pillanatok alatt hatalmas öntelt lufit tud fújni belőled... A tudást alázattal kell szolgálni. Igen jól olvastad: alázattal szolgálni! Ha a tudás, véletlenül arra sarkall, hogy "te jobb, és különb vagy az embertársaidtól; mert te ez-és ezt tudod"; akkor az az egod műve; ebben nincs se szeretet, se bölcsesség. A tudás: alázatos, és mindenkit szolgál: gyógyítani és segíteni hivatott a szeretethez vezető ösvényen. Nem felsőbbrendű pozícióból oktat, vagy kioktat; nem minősít és nem ítélkezik... A tudás van. Értünk van. Bennünk van. Segíthetünk egymásnak; átadhatjuk a tudásunk másoknak, hogy ők is felébreszthessék magukban a saját tudásuk; vagy amit esetleg "elfelejtettek", újra rácsodálkozhassanak. Az ego ezt nem támogatja; hisz ekkor léte "halálra van ítélve" (értsd ez alatt: alárendelt pozícióba kerül). Ismerd meg egod, és taszítsd le az őt nem megillető trónról! 
• Ismerd fel az összefüggéseket: hétköznapi, és univerzumi szinten!
  A hétköznapi összefüggések és az univerzumi összefüggések kéz a kézben járnak; egymással is elválaszthatatlan egységet képeznek. Vedd észre a minket körülölelő varázslatot. A hétköznapi létezésünk törvényszerűségei, megfigyelhetők kozmikus szinten is. Ehhez már szükséges elmélyedni a spiritualizmus világában. A spiritualizmus sem egy egyszerű "tanpálya"; számtalan tévút és félrevezetés lehetőségét rejti. Érdemes széles körben tájékozódni; mindenféle információt megismerni. "Nem minden arany, ami fénylik." - a spiritualizmus esetén különösen igaz.  A kritikus, analizáló gondolkodás a hasznunkra van - itt is kiemelt jelentősége van az értelem egyensúlyi állapotának. Manapság, egyre nagyobb a térhódítása: a "spiri-biznisznek"... Itt a józan ítélőképességünkre van bízva, hogy mi az, amit magunkévá teszünk; és mi az amit elutasítunk. Én mindig arra ösztönzök mindenkit, hogy az információt meg kell hallgatni; aztán át kell adni a bennünk élő "bölcsnek": ő kegyetlenül kiszanálja a szemetet! Mindenből tanulunk - a tévedéseinkből is -, de azért én óvatosságra intelek. Figyelj az intuíciódra - soha ne vesd el, és ne írd át egod hangjának engedve! 
• Ismerd meg a kapcsolataidat működtető erőket, minőségeket, és viselkedési formákat! 
  Itt feltétlenül vissza kell kanyarodni a gyerekkori mintákhoz - életed első 7 eszetndejéhez. Ebben az idősávban kaptad meg a programot, amit életed végéig futtatsz, ha nem tudatosodsz rá; nem fejted meg az ok-okozat összefüggéseit a múlt és jelen között. Hogyan működsz a párkapcsolatodban? Képes vagy a megújulásra? Tudsz változtatni önmagadon? Mennyire vagy szeretetteljes, elfogadó, megértő és odaadó a párkapcsolatodban? Milyen volt kiskorodban a kapcsolatod az ellentétes nemű szülővel; ehhez hogy viszonyult az azonos nemű szülőd? Téged vártak(?), vagy esetleg csalódtak a "nemed" miatt, mert más volt az "óhajtott gyermek"? A szüleid körülményei milyenek voltak az érkezésedkor? Nyugodt, kiegyensúlyozott, rendezett "körülmények" közé érkeztél, ahol vártak téged? Esetleg, volt valami terhelő helyzet a szüleid életében? ... Számtalan kérdés van, amikkel nem foglalkozunk, pedig nagyban meghatározza, hogyan viszonyulunk a másik nemhez. A kialakult viszonyulásunk meghatározza a párkapcsolatainkban a működésünk. Ezeken változtatni, javítani nem tudunk, mindaddig amíg egyáltalán nincs rálátásunk saját működésünkre... Utána is kitartó, kemény munkát igényel. Kendőzetlen őszintéség... Tudod mit jelent? Nem csak fizikailag; hanem lelkileg is meztelenül állni egy másik ember előtt: védtelenül, kiszolgáltatottan. Titkok és féltve rejtegetett hazugságok és ferdítések nélkül; felvállalva azt, akik vagyunk; hibáinkkal, gyengeségeinkkel, félelmeinkkel együtt. A szépet és jót könnyen mutatjuk..., pedig sokszor nincs is valóság alapja: csak kamuzunk, hogy "kívánatosabbak" legyünk, hogy megkapjuk a figyelmet, az elismerést és a szeretetet. Igen, tudunk ennyire hitványan is működni. Ezeket mindenképp fel kell ismerjük, és be kell magunknak ismerjük; hogy tudjunk változtatni rajta. Egy párkapcsolatban; ahol szeretetre épül két ember viszonya; ott nem lehetnek hazugságok, megtévesztések! Ott le kell meztelenedni; vállalva önmagunk. Ismerd meg, hogy mire-miért úgy reagálsz, ahogy! Odafigyelsz a párodra? Érdekel, hogy mi van vele? Beszélgettek őszintén, komoly dolgokról? Vagy csak a hétköznapi feladatok rutinjairól kommunikáltok, és éltek egymás mellett unalmasan?! Szoktatok játszani, nevetni, hahotázni; egymást "húzni" és viccelni? Kívánod a párod? Ő az a személy, akivel a testi, és lelki egyesülésre vágysz? Vagy csak "megkönnyebbülésre" használod - úgymond kielégíted a szükségleteid - és "mehetünk tovább"...; se erotika, se érzelem, se szenvedély, se romantika, se lélekegyesülés...; puszta önkielégítésre használod a másik testét? Vagy csak önkielégítés van titokban a fürdőszobában...; egymás mellett élve? Nincsenek jó, vagy rossz válaszok! Csak válaszok; amiknek az okát neked magadnak kell megfejtened. Minden válasz egyedi és személyes. Keresd a benned élő válaszokat, hogy javítani tudj a kapcsolatodon; vagy tovább tudj lépni, ha szükséges...
• Légy nyitott, befogadó az új ismeretekre, a tudásra; de legyen józan ítélőképességed! 
  Nem térnék ki bővebb részletezésre, kifejtettem az univerzumi összefüggéseknél, hogy mire szükséges odafigyelned. Tanulj, tanulj, és tanulj! Keresd a belső tudáshoz vezető ösvényt! Légy nyitott az újra, de ne legyél hiszékeny!
• Tegyél fel kérdéseket!
  A kérdések mindig előrébb visznek. Ahhoz, hogy válaszokat találj; előfeltétele, hogy tudj kérdéseket feltenni. A válaszok már a rendelkezésünkre állnak a kérdés feltevése előtt is; de ahhoz, hogy a felszínre kerüljenek, hogy tudatosodhassanak; mindenképp fel kell tenni a kérdéseket. Én már egészen fiatalon, még az iskolapadban ülve, sem értettem, hogy az emberek miért nem tesznek fel kérdéseket? Miért nem keresik az alternatív nézőpontokat, miért nem vágynak a pontosabb megértésre? Miért nem értik, miért nem érzik, hogy minden mögött  van "rejtett, titkos tartalom" - nevezhetjük "mögötte információnak" is. Miért nem keresik, hogy mi lapul a felszín alatt? Miért elégednek meg a felszínes állításokkal, válaszokkal? Miért nem akarnak a dolgok legmélyére ásni; megtalálva a rejtett igazságokat, összefüggéseket: az igazi tartalmat!? A kérdések, mindig segítenek, hogy tisztábban lássunk; hogy ne csak a felszín "bűvölete" varázsolja el illúziókra oly éhes tekintetünket; hanem lássunk a színfalak mögé; keressük meg a titkok titkát; a dolgok rejtett értelmét! 
• Kérdéseidre szüntelenül és kitartóan keresd-kutasd a válaszokat!
  Kérdéseket feltenni a legcsodálatosabb dolog - és oly kevesen értékelik! Kérdést feltenni az első lépés; itt nem állhatunk meg! El kell keresni, kutatni a válaszok után. Nem adhatjuk fel az első kudarcnál; állhatatosan ki kell tartsunk, egészen addig, amíg meg nem leljük a válaszokat. Segítek: a válaszokat kizárólag önmagadban fogod megtalálni! Minden ami kint megjelenik; rendelkezik belső minőséggel. Ezért bár külső tényezőnek tűnik; de a valóság az, hogy minden külső dolog gyökere bennünk van. Az eredet belőlünk születik. Nem tudsz olyan külső dolgot mondani; amire az ok, a válasz ne belül lenne!
• Ismerd meg lelked tiszta hangját - intuíciód sugallatait!
  Tudd megkülönböztetni egodtól! Ez nagyon fontos; az egyik legfontosabb dolog. Nem mondom, hogy könnyű... A lelked nem súg neked olyat, hogy "nem vagy rá képes"; "ez neked nem jár"; "nincs szeretet"; "félj bármitől is"...; nem ösztönöz téged olyan dolgokra, amikkel egyértelműen karmát akasztasz saját nyakadba; nem lökdöss a gonoszság és kegyetlenség irányába. Mindig segítőleg áll a rendelkezésedre, a legnemesebbre ösztönözve téged; vagy segítőleg, jelenik meg gyógyulásod elősegítve. Hallhatatlan hangjának; mindig oka, és érteleme van. Kizárólag érted van; soha nem öncélú. A te fejlődésedet szolgálja; a számodra legmegfelelőbb útra próbál rávezetni - arra az ösvényre, amit születésed előtt terveztél magadnak.
• Ismerd fel az önellentmondásokat és az analógiákat: mind önmagadban, mind a külvilágodban! 
  Az első, hogy egyáltalán meglássuk, hogy sokszor saját magunkkal kerülünk önellentmondásba: mást mondunk, mint amit teszünk; mást teszünk, mint amit gondolunk... Elhisszük, hogy így-úgy-amúgy létezünk, közben a valóság egészen más; mert fogalmunk sincs róla milyen profin "csaptuk be önmagunk". Ugyanezt felfedezhetjük a külvilágunkban élő emberi kapcsolódásokban: mintegy tükröt tartva számunkra; hogy "vegyük már észre magunkat!" Persze mások kapcsolatában roppant hamar képesek vagyunk felfedezni a hibákat, a nehézségeket; ilyenkor "előszeretettel" törünk pálcát a másik feje felett; bele sem gondolva abba, hogy lehet az univerzum pont nekünk akar üzenni valamit: ami a mi életünkre vonatkozik; csak "nem látjuk a fától az erdőt!". Véletlenek nincsenek. Fontos felfedezni az analógiákat, a vissza-visszatérő motívumokat; mind a saját életünkben; mind a családi vonalon... Ha valami folyamatosan visszatérő motívum - bármilyen szinten - érdemes elgondolkozni az okokon és miérteken...; mert nem fog megszűnni az ismétlődés mindaddig; amíg a "gyökérproblémát" nem oldottuk meg.
• Ismerd fel az elválaszthatatlan összefüggést a külvilágod és a belvilágod között! 
  A külvilágban megjelenő folyamatok, történések okát, és eredetét; mindig megtalálhatjuk önmagunkban. A dolgok nem céltalanul és véletlenül történnek velünk! Nem kiszolgáltatott elszenvedői vagyunk a világnak; hanem alakítói és formálói. Ez persze nagyon kellemetlen tapasztalásokat is hozhat, ha nem vagyunk tisztában saját küldetésünkkel, feladatunkkal; azzal hogy merről-merre tartunk. Mi életünk iránya, és érteleme; mi végett is tapossuk a karma kerekét!? 
• Ismerd fel a felelősséged, és tanuld meg élni is azt! 
  Elsősorban önmagunkért vagyunk felelősek. Ezt nagyon nehéz megérteni és elfogadni a mai társadalomban, abban a világban (külvilágban), amiben szocializálódtunk. Először is a gyermekeink iránti felelősséget önmagunk elé kell állítsuk - ami lássuk be, egy kifordított gondolkodásmód, és egyetlen dologban biztosak lehetünk; nem a beteljesült boldogság felé vezet; se minket, se gyermekeinket. Miért? Mert hibás az a feltételezés, ha az elsődleges felelősséget önmagadért vállalod, akkor a gyermeked a második helyre kerül. Ez hibás, félrevezető gondolat. Fordítsuk meg! Ha önmagadért nem vállalsz felelősséget; akkor senkiért nem vagy képes felelősséget vállalni; hisz azt sem tudod, hogy mi az! És itt a társadalom nagy "rákfenéje"; ezért megy a folyamatos felelősséghárítás: egyéni szinten, és rendszer szinten is! Mindenki inkább áldozat szerepben; vagy a tehetetlenség szerepében tetszeleg; felelősséget nem vállal semmiért; mert akkor számon kérhető; felelősségre vonható. Ettől az emberiség javarésze menekül; hisz azt sem tudja mit jelent. A felelősség, a szeretetben gyökerezik. Úgy élek és létezek; olyan cselekvéseket és tetteket indítok útjára; amiért felelősséget vállalok bármilyen körülmények között. Tisztában vagyok vele, hogy mit teszek és vállalok érte minden felelősséget, lehetséges következményt! Aki szeretetben létezik, fel sem merül, hogy olyan dolgot tegyen, amiért ne vállalhatná a következményeket. Értelmét veszíti a félelem a következményektől. Aki tudatosan, szeretetből csinál, mond, tesz valamit: az tudja mit, és miért csinál. Azért tud felelősséget vállalni! Nem akar megúszni semmit; nem akar elsumákolni semmit; nem fél tőle, hogy "csontvázak fognak kipotyogni a szekrényből"; nem kell rettegnie, hogy kiderülnek a sumák dolgai, a titkai, a hazugságai, a szemfényvesztései, a manipulációi ... Felelősséget az vállal, aki tisztán, szeretetben létezik; és minden tettét a szeretet minőségében, tudatosan teszi. Kevesek képesek rá...
• Ismerd meg a SZERETET fogalmát!
  Foglalkozz vele, hogy mit is jelent a szeretet? Biztosan azt jelenti, amit eddig gondoltál? Meg tudod egyáltalán fogalmazni, hogy mi is a szeretet? Képes vagy a mindennapi munkára azért, hogy "jobb ember" legyél? Tudod ez mit jelent? Valami olyasmit, hogy szembenézel emberi oldaladdal; keresed a tudást; és felismered a benned lakozó halhatatlant; az isteni minőséget. Az isteni minőség nem engedi, hogy ne a szeretet legyen létezésed alapja. Az isteni, nem felsőbbrendű; hanem kegyelemmel teljes, tiszta, önzetlen és odaadó; feltételek nélküli és gyógyító. A szeretet felelősséget vállal önmagáért és minden létezőért. Tudja, hogy minden EGY; minden mindennel kapcsolatban áll, és összefügg; egy hatalmas "energiagubanc" vagyunk; és tökéletesen tudjuk fogni az "adást", csak meg kell találjuk a "frekvenciát". A szeretet: EGY; és nincs tovább. Mindent magában foglal: téged, engem, mindenkit, és mindent. Emeld fel a tekinteted! Ne csak a rögös - hétköznapi - utat lásd! Tekinted kövesse a csillagokat; vedd észre a kozmikus összefüggéseket - életed több, mint egy porba hulló ígéret!  Törekedj az egyensúlyra az értelem és az érzelem között. Egyenrangú partnerei egymásnak; mindkettőnek megvan az értelme és jelentősége. Bármelyiket is szorítod háttérbe - favorizálva a másikat: kizárólag magad zárod el a szeretettől. A szeretet maga a tökéletes egyensúly. Egyensúly: a halhatatlan és a halandó; a múlandó és az örök; a fény és a sötét; a fent és a lent; a szép és a csúf; a jó és a rossz; a boldog és szomorú; a könnyű és nehéz; a tökéletes és tökéltlen között... 

A polaritás világában nincs mit csodálkozni azon; hogy életünk tele van ellentmondásokkal. Életünk választásokból áll; mindig döntünk valami mellett, vagy valami ellen. Elfelejtjük, hogy bármit is választunk, az mindig az egység felé terel minket. Próbáljuk életünket mentesíteni a fájdalmak és szenvedések, nehézségek alól; pedig azok ugyanúgy értünk vannak; létezésük értelme a mi fejlődésünk. Pontosan ugyanúgy, ahogy a boldog, derűs pillanatok is a mi célunkat szolgálja. Belátom, nem egyszerű feladat állandóan figyelembe venni az "érme másik" oldalát... Gondold csak végig életed! Vannak könnyebb, boldogabb periódusok; amiket törvényszerűen nehéz, vagy nehezebb megélések és fájdalmak követnek. De még a napjaink is ilyenek - a hétköznapok tengerén hánykolódunk, érzelmeink és gondolataink néha szárnyakat adnak; néha meg a mélybe taszítanak: még akkor is, ha nincs rá különösebb okunk... Kinek ne lett volna életében soha "rossz" napja; csak úgy..., mert épp nem voltál képes meglátni, hogy "a felhők mögött mindig süt a Nap". Senki nem úgy éli végig az életét, hogy "minden folyamatosan tökéletes"; vagy "minden folyamatosan borzasztó"... A skála széles; az egyéni megélés pedig, mindig egyedi - egyéni sorsok vannak - a szabad akaratodra van bízva; hogy "miből mennyit merítesz"!A földi világunkat szükséges összekapcsolni a lélek birodalmával; hogy megértésre, és tudásra leljünk. A halhatatlan és halandó ugyanúgy az EGY két oldala; egymástól elválaszthatatlan minőségek. Értelemet akkor nyer életünk, ha megtaláljuk a múlandó pillanatban az örökkévalóság varázslatát.

Szeretettel, Mika Gabi

"Vajon az embernek, ha nem tudja, hogy kicsoda, nem kötelessége önmagát megkeresnie?" /Hamvas Béla/