Magány

Ki magányos? Aki egyedül él? Aki nem él nagyvilági, társadalmi életet és nincs óriási baráti köre? A magány sokféle arcot ölthet. Lehet önként vállalt, elvonulás a világtól. Lehet elidegenedés az emberektől. Sokan önvédelemből lesznek magányosak, nehogy újabb és újabb sérülés érje a lelküket. A magány, lehet ideiglenes, önkéntes, rövid elvonulás a világtól, amíg az ember befelé figyel, keresi a belső sugallatot és rendet tesz, majd újra éli a megszokott, magányosnak egyáltalán nem mondható életét. A legszomorúbb magány - ez a legnépesebb tábor - a társas magány. 

Társas magány... élünk egymás mellett, létezünk, dolgozunk, megosztjuk a hétköznapi apró-cseprő dolgainkat, gondjainkat, de valóságban semmi közünk egymáshoz. Két idegen, két szobatárs, akik még csak barátnak sem mondhatók..., inkább csak szövetségesnek. Érdekszövetség ez, mely már csak a közös vagyonról, a közös érdekekről, a közösen kialakított megszokásokról szólnak, egymás mellett, a világ ellen. Egykoron ez a szövetség egészen másról szólt... ígéretet tettünk arra, hogy szeretni fogjuk egymást - holtomiglan-holtodiglan ... De hol van már a tűz, a szenvedély, a beszélgetések, a vágy, az öröm!? Hova lettek a közös célok, sőt a közös álmok!?! Szürke hétköznapokká avanzsálódtak, melyek elhomályosítják, fakóvá és színtelenné teszik a szívünk, az életünk. Ha nem vigyázunk, menet közben mindent elveszítünk! Az adott szavunk, a becsületünk, a tisztességünk, a hitünk... a szerelmünk. A kapcsolatokért dolgoznunk kell! Minden nap meg kell lássuk a másikban azt a fényt, amiért beleszerettünk. Soha nem szabad elfelejteni, mi volt az a szikra, milyen volt az izzás, a vágy a másik iránt... amikor még fájt a hiánya, a távolság, ha nem volt velünk. Akit szeretünk, abban látjuk a csodát, az egyetlent! Minden nap "el kell vesszünk" ebben a varázslatban, mert ha engedünk - és ezt nagyon könnyű megtenni - a hétköznapok, fárasztó, lélekromboló taposómalmának... egyszer csak ott állunk mindenünktől megfosztva, üresen, magányosan. A társunk ugyan mellettünk van, de észre sem vettük, mindenünk oda lett! A varázslatra vigyázni kell, életben kell tartani, óvni-védelmezni kell. Ehhez oda kell figyeljünk egymásra, meg kell nyíljunk, le kell meztelenedjünk - teljesen(!) - és beszélgetnünk kell - mindenről! - lelkünk legféltettebb dolgairól is.

Beszélgetnünk kell a vágyainkról, álmainkról, félelmeinkről, fájdalmainkról, mit szeretnék és hogyan, mit nem szeretnénk. A vágyak, álmok nem múlnak el - ha mégis, akkor élő hullákká, zombikká váltunk, akik csak álomkórosan, bolyongva vegetálnak, de nem élnek! Meg kell őrizni lelkünkben a ragyogást, a tüzet, a fényt, a lelkesedést, az örömöt. Kell tudni örömmel létezni, találni mindig valamit, ami lelkesedéssel, hittel tölt el, amiért érdemes másnap felkelni. Ezt a társunkkal meg kell tudni osztani, kell tudni együtt örülni. A társunk céljaiért is szívből kell tudni lelkesedni, mintha a miénk lenne. Örülni a sikerének, elismerni, megbecsülni azt. A MI-ben, eggyé válunk - testileg, lelkileg. Az egységélményt, az igaz szeretet együtt tudjuk megélni, de előfeltétele az önelfogadás és önszeretet. Két önmagát szerető, boldog ember kapcsolódása, amiben a tökéletes egységet tudják megélni - mert szívük-lelkük-testük egyesül - maga földi paradicsom, a tökéletes harmónia. Ezért születtünk, ezért lélegzünk, hogy ezt megtapasztalhassuk, ebben létezhessünk. Ehhez viszont tanulnunk kell - magunkról - fejlődnünk kell... hosszú, kitartó és sok munkát igénylő utazás ez, de a legszebb ajándék lesz a jutalmunk. Az magunkba fektetett energia mindig kamatosan megtérül.

Ne adjuk meg magunk az unalomnak, a fásultságnak, a hétköznapoknak. Találjuk meg minden nap, amivel közel maradhatunk egymáshoz, amivel a szeretetünk csak mélyül és fényesedik. Apró figyelmességek a másik felé, azt adni, ami neki fontos - de ehhez tudni kell, hogy mi az - ehhez elkerülhetetlen a kommunikáció, a beszélgetés, az önfelvállalás minden életterületen és minden szinten. Légy őszinte magaddal, hogy a Társaddal is az tudj lenni! Az őszinteség minden jól működő, harmonikus kapcsolat alapja - akár nehézségek, fájdalmak árán is szembe kell tudjunk nézni a valósággal. Csak a valóság teljes tudatában van lehetőségünk a változásra, az együttműködésre, a harmóniára.

Szeretettel, Mika Gabi

"A magány szent állapot! Nem akkor, ha valaki végleg benne marad, hanem akkor, ha időnként, átmenetileg megvalósítja... Magammal vagyok - és veled. Magammal vagyok és veletek. Odaadom magam és visszaveszem." /Müller Péter/