Változások - csodák

Változni, változtatni ... változások ... Félünk, rettegünk, aggódunk ... inkább ülünk a jól megszokott, langyos mocsárban, mert megszoktuk, a megszokás biztonságosnak tűnik, védelemben érezzük magunkat ... igen, roppant kényelmes hely a komfort zóna. Vagyis csak annak tűnik, egy illúzió, amit jóízűen fogyasztunk és nem vesszük észre a számtalan, fantasztikus lehetőséget az életünkben, pedig ott van az orrunk előtt! De ehhez kell a kurázsi, a bátorság - ami sokszor vakmerőségnek, felelőtlenségnek tűnik, pedig nem az(!). Szokták mondani: "aki mer az nyer" ... aki meg sem próbálja, csak fél a változástól, egy helyben ücsörög és várja a csodát azzal nem történik semmi. Sőt ... még a csodáról is megfeledkezik a biztonság illúziójának kergetése közben. Pedig CSODÁK léteznek! Nézz csak körül, ott ahol éppen vagy! Egyetlen csodát biztosan észre kell vegyél! Nem látod? Nem találod? Nézel jobbra-balra, magad mögé? Hol lehet? ...... Csukd be a szemed! Látod már? ...... Ott van benned! Te maga vagy a csoda! Ez a Te saját Univerzumod! Minden tudással rendelkezel.

Önvalód csodáját soha nem találhatod meg, ha félsz a változástól. A változás örök, mint maga az élet. Váltakozik a nappal és az éjszaka, változnak az évszakok, a napok, a hónapok ... A látszat szerint mindig minden visszatér, de ez tévedés! Mindegyik nap, hónap, évszak, év.... más és más, soha nincs két tökéletesen egyforma, soha nem ismétli meg magát pontosan ugyanúgy, mindig van változás, egészen pontosan csak az van - VÁLTOZÁS - semmi más nincs! Mi mégis félünk, aggódunk és nem merünk változtatni, hogy változásról már ne is beszéljek! A változás bennünk történik, nem külső eseményekről szól, hanem önmagunkról. Ha megtaláltad önvalód, elkerülhetetlen a változás, soha többé nem lesz semmi ugyanaz, mint előtte. De ezt még nehezebben tesszük meg, pedig ez az igazi kihívás! Ehelyett ragaszkodunk a jól bevált sablonokhoz, előírásokhoz, szabályokhoz... pedig ezek sokszor nem is a sajátjaink. Elfogadjuk más akaratát, tiszteletben tartjuk ... de hol van a saját akaratunk, a saját vágyaink, saját magunk tisztelete!? Miért gondoljuk, hogy mások jobban tudják mi a jó nekünk? Felismerted miben létezel? Ismered magad a legmélyebb gyökeredig, ismered a lelked legmélyét és tudod, hogy ki vagy te és mit akarsz(?) .... e szerint éled a napjaid, az életed? Tudod, hogy miért születtél a Földre? Vagy valahol menet közben elvesztetted TENMAGAD?!

Emlékszel még a romlatlan gyermeki mivoltodra, mikor egészen közel léteztél még Istenhez? Amikor voltak álmaid és hittél bennük!?! Nem az a fontos, akkor mit szerettél volna, hanem az az ENERGIA .... Emlékszel még rá, fel tudod idézni? A lelkesedés, ősbizalom, hit, szeretet ereje volt, ezek mind együtt! Kezdj el figyelni befelé és érezd ezt a négy érzelmet egyszerre!!! ........ Fantasztikus! ... Igaz? Úgy érzed varázsló-mágus vagy(!), aki mindenre képes, a lehetetlenre is! Ártatlan gyermeki szemmel nézd a világot, és meglátod, hogy tele van csodával! Mikor szagoltál utoljára meg egy szál rózsát, szívtad be jó mélyre a tüdőbe, s közben élvezted mámorító illatát? Mikor álltál ki az esőre, hogy a bőrödön érezd az esőcseppek koppanását, s hagytad, hogy bőrig ázz, csak azért, hogy érezd a nedvesség frissítő erejét? Mikor álltál bele a szélbe, hogy érezd hűsítő simogatását? Mikor néztél fel a csillagos égboltra és ámultál el milyen picike vagy, és milyen aprók a gondjaid? Szeretkeztél valaha a csillagos égbolt alatt a természet buja lágy ölén miközben tücskök ciripeltek melletted? Mikor adtál utoljára adományt valakinek szeretettel és hálával a szívedben, hogy Te adhatsz, megengedheted - és boldogság járta át a lelked, hogy egy olyan Társadnak okoztál örömet, akit nem is ismersz. Mikor mondtad ki utoljára, hogy "szeretlek" - bárkinek(!), aki iránt igaz, mély, tiszta szívből jövő szeretetet érzel ... és ölelted át jó szorosan - tiszta erőből - hogy szinte lélegezni se tudjon!?

A változástól azért félünk, mert a biztonságos közeget elhagyva nem tudjuk, mi vár ránk. Nem bízunk se magunkban, se a gondviselésben, se az Univerzumban .... pedig minden rendben lesz, lehet szebb és jobb is! Miért mindig a rossz, lehangoló és félelmetes verziót képzeljük és vázoljuk fel a fejünkben? Ne  csak fejből élj, használd a szíved is! A kettőt együtt használva lehet értékes, gazdag, boldog életed! Az apró lépések is nagyon fontos lépések és a legfontosabb lépés mindig az első lépés, mert ekkor születik meg a döntés, hogy elindulok, csinálom, sőt megcsinálom! ... Élvezd a pillanatok adta apró csodákat, Isten rejlik bennük! 

Szeretettel, Mika Gabi 

"Ha elcsendesülsz, hallhatod a lelked legmélyéről támogató hangot." Ebben a mondatban van egy kulcsszó: "legmélyén". Ha nem merülsz ugyanis a lelked legmélyére, csak a felszín alatt búvárkodsz, akkor nem azt a hangot hallod, amiről beszélek. Ott még szirénhangok vannak. Félelmek, idegen tanácsok, beléd épült elvárások és szokások, papírszagú igék, gyermekkorodban rögzült parancsok zizegnek benned összevissza. Egyik sem a Te hangod! A felszín alatt, de még jóval a felszín alól is csak olyan súgásokat hallhatsz, amelyeket érdemes megkérdőjelezni. Néha olyasmire mondja, hogy "Tedd meg!" - amit nem kellene megtenned, és olyasmire, hogy "Ne tedd!" - amit meg kellene tenned. Néha olyasmi miatt van bűntudatod, ami nem bűn, és nem bánsz meg olyasmit, amit meg kellene bánnod. Így működünk. Mert ritkán kerülünk kapcsolatba a lelkünk legmélyével. Ehhez valóban el kell csendesülnünk. Ilyenkor minden elhallgat: a jó és rossz is, a bánat és az öröm is, a szégyen s a büszkeség is. Ilyenkor a valódi ÉN-ed szól. Aki bölcsebb, mint te, bölcsebb, mint a lelked felszíne, bölcsebb, mint az elméleteid és megszokásaid. Tudja, mi kell neked, és mi nem. Keresd meg magad, amikor nyugodt óráid vannak. Csendesülj le, és ismerd meg magadat. Hidd el, jó társaságba kerülsz - legjobb barátodéba. Innentől sohasem leszel egyedül. Mindig veled lesz, súgni és segíteni fog. Ő most is szól hozzád. Csak nem hallod. Fülelj!" /Müller Péter/