Messenger of Water & Page of Fire & V. Főpap & XX. Call & Fő energia: Ace of Water & XVII. Star

Ma, rendhagyó módon a kulcs-gondolatokkal kezdem az írásom. Lássuk, milyen minőségek, energiák lesznek ma meghatározóak; minek mentén érdemes odafigyelni gondolatainkra, érzelmeinkre..., minek a felfedezésére kapunk ma lehetőséget:

• Kelyhek Lovagja: Az érzelmi tudatosság és intuíció lapja. Szárnyakat kapni érzelmeinktől; összhangban lenni a bennünk végbemenő érzelmi folyamatokkal.  A szerelem fennkölt ideájához való vonzódás: romantika, rajongás és gyógyulás a bennünk élő szerelem által.
• Botok Apródja: Félelmek legyőzése; elhagyása. Az új inspirációkba bátran belevágok. Vágyaimhoz hűen élek; lelkesedésem tüze az alkotóerőm alapja.
• V. Főpap: "Hozott tudással" rendelkezem; melyek saját, mélyen átélt tapasztalásaimból születtek. A kinyilatkoztatás kártyája: "én vagyok". A "test-lélek-szellem" egysége. Az égi igazságot, a bölcsességet magamban találom. A bizonyosság a lelkünkben él.
• XX. Ítélet: Az "újjászületés" minősége; a teljes átalakulás hozza el a felszabadulást. Önmagunk megtalálása. Megbocsátás és megváltás. 
• Fő energia; Kelyhek Ásza és XVII. Csillag: A feltételek nélküli szeretet, égi védelme ragyogja be életünk.

A mai kártyák üzenete nem tűnik első látásra túl nehéznek, bonyolultnak...; gondolhatnánk, hogy ez "milyen szép és könnyű". Valóban csodálatosak az energiák, és a hozzájuk tartozó minőségek; de ezeket valóban élni a hétköznapokban nem kis "vállalkozás"; nagyon komoly, tudatos munkát igényel tőlünk. Mondhatnám úgy is, hogy gyönyörű, de megvalósítani már nem könnyű. Nem sok emberrel találkoztam, aki ezt éli a mindennapjai során... 

Ebben a minőségben a cselekedeteink és az érzelmeink összhangban vannak; kiegyensúlyozottak, és félelem nélküliek. A tűz és víz találkozását, itt már nem feszíti szét a gőz feszültsége; inkább a "tüzes víz" teremtő ereje; az érzelmek megvalósító-és, alkotó erejét jelképezi. A harmónia állapotában az egymást kioltó, vagy egymásnak feszülő energiák nem romboló, pusztító minőséget; hanem isteni energiákat szabadítanak fel, az EGY varázslatában. Huh...; nagyon nehéz érthetően szavakkal megfogalmazni; ezt igazából megérzni lehet; rá lehet érezni erre az állapotra...; olyan energiák szabadulnak fel és áramlanak, amiben nincs lehetetlen! Ez az energia mindenkiben ott él. Ahhoz, hogy életre keltsd magadban; minden önismereti munkát el kell végezz - amiről, napról-napra írok. 

Azért nehéz a mai feladat; mert mindig találunk "vakfoltokat" létezésünk hétköznapjaiban. Elvarratlan érzelmi szálakat; gondolatokat; félelmeket... Dolgozunk velünk; érünk is el sikereket; de "egy kis pihenő után"; váratlanul szembe találjuk magunkat a maradványokkal; amik szépen "leforgácsolódtak"; észre sem vettük, de "lehullottak a porba"; elrejtőzve várnak ránk a "sarokban...". A megfelelő időben "színre lépnek", hogy szembesüljünk velük, hogy maradt még vele feladat... Rájössz, hogy nem mérheted magad mindig a külvilág elvárásaihoz; nem tudsz mindenkinek megfelelni; nem határozhatod meg önmagad mások mércéjével... Természetesen nem is ez a feladatunk, nem ezért vagyunk itt. Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, a társadalomból érkező elvárások, és a lelkünk sugallata között. Mi a fontosabb? Melyik "hangra" hallgatunk? Képesek vagyunk minden körülmények között hűek maradni önmagunkhoz? Képesek vagyunk hűen élni az isteni tervünk szerint? Vagy meghunyászkodunk a földi, társadalmi normáknak és feladjuk önmagunk, a hitünk és önvalónk? Feladjuk a létezésünk értelmét? Feladjuk a lelkünk vágyát? Engedünk az "emberek" elvárásainak; és áthelyezzük a fókuszt önmagunkról a külvilágra? Képesek vagyunk felmérni, és betartani az egészséges egyensúlyt? 

Minden tettünk védelem alatt áll; ez bizonyos - nem férhet hozzá kétség. Ettől még a feladatok adottak; és az utunkat mi választjuk. Nem mindegy milyen tapasztalatokkal gazdagítjuk létezésünk; nem mindegy milyen konklúziókat vonunk le életünk során... Nem mindegy, hogy milyen "üzenetekkel" gazdagítjuk kauzális testünket - a minden információt, tudást, tartalmazó végtelen "raktárát". Nem mindegy mit hoztunk magunkkal előző életeinkből: ezt a tudást éljük és alkalmazzuk-e jelenlegi életünkben(?); és jelenleg, milyen tudással és minőségekkel "töltjük fel a raktárunkat"(?). Viszünk-e magunkkal tovább feldolgozatlan nehézséget, vagy nem? A karma kereként "forogva", nem mindegy mekkora "puttonyt" cipelünk magunkkal tovább... A feladatok azért vannak, hogy megoldjuk őket; nem pedig azért, hogy vacogva elbújjunk a sarokba elölük. A félelmek, a megoldások várnak ránk - az örökkévalóság elég sok időt, és lehetőséget ad mindannyiunk számára, hogy előbb-vagy utóbb szembenézzünk önmagunkkal! Magunkban hordozzuk a megbocsátást és a feloldozást. Nincs más választásunk, mint önmagunkban helyre tenni a dolgokat; feldolgozni, és feloldozni. A külvilág nem teszi meg helyettünk; de nem is teheti! 

A "test-lélek-szellem" egyensúlya; a minőségi szintlépés általi "újjászületés"; a kozmikus tudás; az isteni bölcsesség: mind BELSŐ MINŐSÉGEK - önmagunkban kell megtaláljuk, és megéljük. Isten, nem egy felhőn ücsörög felettünk ítélkezőn...; bennünk él; és várja, hogy felfedezzük létezését; és elkezdjük élni azt a minőséget, amit örökül adott nekünk. Fel kell nőjünk a feladathoz! Ez mindennapos figyelmet igényel tőlünk; hitet és kitartást. Hitet önmagunkban, az erőnkben, és az isteni minőségünkben; amivel képesek vagyunk szeretetben létezni. Feladni az egonk; átadva magunk az EGY-nek, a szeretetnek.
Varázslatos minőségek; de mondja azt valaki, hogy ezt könnyű megvalósítani: minden egyes nap ebben létezni! Viszont, mindképp erre kell törekedjünk minden pillanatban; kevesebbel nem érdemes beérni! Azért születtünk, hogy ezekhez a tiszta, őszinte, gyönyörű minőségekhez visszataláljunk, és elkezdjük élni; megélni; megtapasztalni..., hogy egyszer majd kiszakadjunk a polaritásból; visszatalálva az EGY-hez; meghaladva a karma kerekét...

Szeretettel, Mika Gabi

"A lélek önmaga útján jár, s ezért nincs olyan helyzet, amiért ne lenne felelős. Ha nem látod az okát, keresd a múltadban vagy a régmúltadban - de tudd, hogy olyan fa gyümölcsét is megeszed, melyet régen ültettél. Lelked nem tegnap született." /Müller Péter/