Messenger of Water & X. Fortune's Wheel & 9 of Fire & fő energia: Queen of Water

Hát..., mit is mondhatnék!? Május első napjára érkezett kártyák gyönyörűen belesimulnak a május havi üzenetbe. MÁJUS - VI. Szeretők és Kelyhek Ásza és Kelyhek Hármas & Fő energia: II. Főpapnő Mindig nagyon nehéz helyzetben vagyok, amikor nagyon hasonló jelentéstartalommal érkeznek kártyák; ráadásul egymáshoz ennyire közeli időpontban. Az égiek ilyenkor feladják a leckét! Mit is írhatnék, hogy ne csak ismételjem önmagam; hanem lehetőség szerint egy másik nézőpontból világítsak rá; a hasonló jelentést hordozó üzenetre. Minden egyes nap meg kell haladjam önmagam; letéve egom hangját; hallgatva a belső sugallatra kezdek el írni. 

Kezdjük a kulcs-gondolatokkal; amik a mai kártyákhoz tartoznak:

• Kelyhek lovagja: Tudatosnak lenni az érzelmeinkre. Az intuíció lapja.
• X. Szerencsekerék: A karma lapja; a teljesség jelképe. A VÉGZETÜNK elkerülhetetlen; de a sorsunkat mi magunk alakítjuk!
• Fő energia, Kelyhek Királynője: Belső sugallatunkra hallgatni. A szeretet gyógyító erejét képesek vagyunk áramoltatni magunkban. Empátia, teljes odaadás; érzelmi biztonság; gyógyulás. 

A mai üzenetet különleges módon szeretném tolmácsolni számotokra. Így elkerülöm saját magam ismétlését, és a példámon keresztül talán közelebb kerül szívetekhez a kártyák üzenete. Intuíciónk; belső hangunk - azok a bizonyos hang nélküli sugallatok -; mindig velünk vannak; csak nem mindig vagyunk rá tudatosak. Amikor felfedezed, hogy valami tőled hatalmasabb erő is jelen van az életedben; és láthatatlan karjaival terelget téged; akkor először inkább az ijedtség a jellemző; kétségbeesel, hogy "mi történik veled?". Nem arról van szó, hogy ez valami különleges képesség lenne; ugyan: dehogy! Mindenki rendelkezik vele; csak nem vesszük észre; illetve nem tulajdonítunk  neki jelentőséget. Egészen addig; amíg már olyan megmagyarázhatatlan dolgokat "dobál elénk" az élet; amit nem lehet a 'véletlenek számlájára" írni. Jómagam pár évvel ezelőtt kezdtem el tudatosodni intuícióm hangjára. Hiába foglalkoztam mindenféle spirituális; a láthatatlan birodalmába tartozó dologgal; mégis vakon és süketen éltem..., egészen addig amíg a karmám kereke le nem taszított a legmélyebb "poklomba". Bizony..., így vagyunk ezzel mindannyian: "egyszer fent, egyszer lent". Hazámtól távol; egy idegen országban találkoztam önmagammal; ami olyan váratlan, és fájdalmas folyamatokat indított el életemben; aminek ugyan ma már végtelenül hálás vagyok; de ott és akkor a poklok-poklát jelentette: sajnos nemcsak nekem; de a szeretteimnek is. A karmánk súlyával szembesülni; rájönni, hogy bizony - bármilyen nemesek is a szándékaink - gyarló, hibázó emberek vagyunk - legfeljebb a "bukott angyalok" sorát gyarapíthatjuk -; bizony, nem könnyű feladat. A tőlem "okosabbak"; bizonyára kikerülték volna ezt a tapasztalatot; de én - "jó skorpió módjára" fejjel mentem a falnak; önként és "dalolva" ereszkedtem le a saját "alvilágomba". Szokták mondani, "az okos ember más hibájából tanul, a hülye a sajátjából" - hát én ez utóbbihoz tartoztam. A napi tarot szempontjából teljesen lényegtelen, hogy velem mi történt akkor... A lényeg, hogy a karma kereke állandóan forog; soha nem áll meg; és bizony ha "belepiszkítunk"; az előbb-utóbb a saját fejünkre fog visszahullni. Ez; egy el,-és megkerülhetetlen törvény! Tanulhatunk más hibájából; de amit önmagunk tapasztalunk azt, soha nem felejtjük el - elraktározódik a kauzális testben! Míg más ballépéseire; lássuk be: azért nem mindig emlékszünk kristálytisztán...; nem a saját megélésünk; nem a saját karma tisztításunk.

A legnagyobb megpróbáltatások alatt kapjuk a legnagyobb égi védelmet - ezt soha ne felejtsük el, nehéz élethelyzeteinkben! Lassan már öt éve, hogy tulajdonképpen "elmenekültünk" a saját nehézségeink elől. Menekültünk a nem megértettség elől; az iskola rendszer elől (akkor még nem tudtuk, hogy gyermekeinknek a nehézséget az autizmus és az ADHD "édes" kombinációja okozza); a saját félelmeink elől. Tudtuk, hogy komoly megpróbáltatások várnak ránk - idegen ország, idegen nyelv: amit egyikünk sem beszélt. Tisztában voltunk vele, hogy nyelvtudás nélkül; az ország helyi "specialitását" figyelembe véve; bár diplomás ember vagyok; ott csak egy "földönfutó senki" lehetek. Itthon hagytunk mindent: házat, stabilitást, kiszámíthatóságot, családot. Elmentünk a nagy semmibe. A nehézségeket; a fájdalmakat; a megoldatlan problémákat; az ember cipeli magával mindenhova; és minél jobban el akarsz előle bújni; annál nagyobb súlyokat akasztasz a saját nyakadba... A karma ölelése nem enged, amíg meg nem tanulod a leckét! Amikor "elvesz" az élet tőled valamit; mindig ad cserébe valamit... Én az intuíciómra való tudatosodást kaptam; és a csillagos égbolt ismeretét. Hálás vagyok az "isteni tervemnek" - és minden benne részt vevő szereplőnek -, hogy leküldött a saját "alvilágomba"; hogy általa főnix madárként találhassam meg azt a valakit; aki felé minden nap teszek egy lépést. Az intuícióm már ott; a "pokol" legmélyebb bugyraiban rám talált; ez volt a mentsváram; a reményem: hogy minden okkal történik; és értem van. A csillagbölcselet; itthon - a hazámban várt rám; és már őt is a lelkem sugallatának köszönhettem; tudtam, teljes bizonyosság élt a szívemben; hogy a gyógyulásom rejlik bölcsességében: ráláthatok önmagamra a csillagok fényében; meglelve a valódi küldetésem. "Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak. Azért látsz néhol csak egyetlen sor lábnyomot, mert amikor a legnehezebb időszakokat élted át, amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek." 

Amikor belesüllyedsz a saját valóságodba: végre szemtől-szembe találod magad a felgyülemlett sok nehézséggel; egy pillanatra sem gondolsz rá; hogy ez vezethet a gyógyulásodhoz. A valódi nehézségek vezetnek el az igaz szeretethez! Amikor már mindened oda...; semmid sem maradt; még önbecsülésed sem; akkor bármennyire is fáj; már van bátorságod "kotorászni a saját sebedben". Van az a pont, amikor úgy érzed, hogy "már minden mindegy; innen csak feljebb lehet"...; ilyenkor általában kapsz még pár "pofont" az élettől - tart még a pillangó effektus... Amikor már unod, hogy állandóan a "padlón" heversz; és mindenki beléd törli a lábát; akkor veszel egy utolsó mély levegőt; a fogaidat összeszorítva azt mondod, hogy "nem adom fel; képes vagyok rá; innen szép nyerni!"; az utolsó erődet is összeszedve: felállsz! Századik, ezredik alkalommal: de felállsz; leporolod magad; szép lassan kihúzod magad; és elindulsz előre! Ezen a ponton már nem lehet nem szembenézned önmagaddal; le kell vess minden álarcot: tükörbe kell nézz és vállalnod kell emberi létezésed nehézségeit. Hiába tanultam pszichológiát; hiába jártam terápiába hosszú-hosszú évekig; a legnagyobb tanítónk bizony, maga az élet; a kapcsolódásaink; és az azokba csomagolt karmikus feladatok. Persze ilyenkor nagyon jól jön a tudás; nem is tudom mihez kezdtem volna nélküle... A gondviselés; és őrangyalaim nem véletlenül tereltek, igazgatták az utam úgy, hogy már egy nagy adag tudással a "hátizsákomban" vetődjek a "megpróbáltatások szigetére". 

A karma; az érzelmeinkre való tudatosodás; életünkre való rálátás és megértés; intuíciónk hangjának felismerése és megismerése : életünk elkerülhetetlen tényezői. Most, vagy 100, 1000, 2000 év múlva... lényegtelen. Mind megtapasztaljuk: ki ekkor, ki akkor. Mindennek megvan a maga rendelt "ideje"; mind azt tapasztaljuk amire megértünk; és mindenki azt a súlyt, terhet cipeli; amivel képes "megküzdeni"; amit képes megoldani; amiből képes szeretetteljesen, boldogan felépülni. A karmát mi magunk teremtettük; ha meg tudtuk teremteni, akkor meg is tudjuk oldani. Minden mögött az érzelmeink diszharmóniája áll; ezért nagyon fontos felfedezni őket; megismerni; közel merészkedni hozzájuk; és az alapos megismerést követően egyensúlyba hozni. Tudatosnak kell legyünk gondolatainkra és érzelmeinkre egyaránt - meg kell teremtsük az egyensúlyt az értelem és az érzelem között -; különben hajótöröttként hánykolódunk; kitéve magunk az időjárás, és a tenger viszontagságainak. Az érzelmi biztonság; kizárólag bennünk jelenhet meg; belső, és nem külső tulajdonság - szívünk mélyére van rejtve; és többnyire fájdalmakon keresztül vezet hozzá az út! A legnagyobb érték: a mérték. Nincs harmónia, ha engedjük túlburjánzani akár a gondolatainkat; akár az érzelmeinket. Az isteni minőség legnagyobb ereje és hatalma a harmóniában van; amit másképp nevezhetünk szeretetnek is...

Szeretettel, Mika Gabi

"Csoda az a külső esemény, amelynek azért nem értjük az okát - mert az belül történik. Ez minden gyógyulásnak, teremtő mágiának, alkotásnak a titka. Először belül - aztán kívül." /Müller Péter/