Meztelen ajándék

Életünk minden egyes napját meztelenül, álarcok nélkül kellene élnünk. Természetesen nem kell mindenkit a legmélyebb lelkünkhöz, szívünkhöz közel engedni - ez egyáltalán nem erről szól. De magunkat felvállalva, önazonosan kellene léteznünk a világban, nem mást mutatni a többi embernek, mint akik vagyunk. A legszomorúbb az, hogy akiket a szeretteinknek hívunk, akiket szeretünk velünk sem viselkedünk másképp - még velük is a fárasztó, megjátszó szerepeinket, maszkjainkat hordjuk, kezünkben "bárd és kasza", hogy ha szükséges meg tudjuk védeni magunkat, az egonkat. Folyamatos önvédelmezésben vagyunk, minden pillanatban készek a harcra, az önvédelemből elkövetett támadásra! Játszmázunk, drámázunk, szenvedünk. Pedig mennyivel egyszerűbb és tisztább lenne önmagunkat adva, őszintén szeretetben élni! 

Miért hisszük, hogy akik vagyunk az nem szerethető? Miért akarunk másnak látszani, mint akik vagyunk? Miért játsszuk el az erőset, a hőst, ha közben épp csak gyengék vagyunk és védelemre, bátorításra lenne szükségünk, egy biztos háttérre, meleg szeretetteljes ölelésre, bújásra. Mindenki arra vágyik, hogy azért szeressék, aki ő valójában - és ne a jó, vagy izmos testéért, a ruhájáért, a tudásáért, a csinos arcáért, az autójáért, a házáért, a vagyonáért, a rangjáért és titulusáért..., hanem azért, aki ő maga. Akivel csak úgy együtt létezni is csodálatos, aki mellett melegség tölti el a szíved, akivel a csend sem zavaró, aki mellett nem kell megjátszanod magad, fel sem merül benned, hogy másnak mutasd magad, mint aki vagy! Akivel szemben nem védekezel, hanem odaadod magad, tisztán, őszintén, teljesen lemeztelenedve, védelem-védekezés nélkül. Csak ebben az állapotban lehet megélni az eggyé válást testileg és lelkileg - az egyesülés ebben a szent állapotban varázslatos, földöntúli minőséggel rendelkezik. A test egyesülése mit sem ér, ha közben a lelkeink nem egyesülnek!?! Sajnos manapság egyre kevésbé a lelkünkkel azonosulunk, sokkal inkább csak a testünkkel. A lélek, az érzelmek már nem divatosak, elértéktelenedtek... Pedig az igaz értékeinket belül rejtegetjük, olyannyira, hogy lassan már mi sem férünk hozzá, annyira biztos védelmi rendszert építettünk fel, hogy már magunk sem jutunk be a "páncélszekrénybe".

Az év minden egyes napján kellene foglalkoznunk a valódi értékkel, oda kellene figyeljünk egymásra, a szeretetet minden nap kellene élni, a szeretetnek kellene lennie az alap létezési formánknak. Ha eddig nem tetted meg - mert nem volt időd, nyomasztottak a gondok, aggódtál, féltél, védelmezted magad mindentől és mindenkitől - akkor legalább most, a minden évben visszatérő különleges időpontban: karácsonykor, tégy egy lépést először önmagad, majd a szeretteid irányába, utána az egész világ felé! Soha nem késő elkezdni. Vedd észre, hogy újból egy karácsony, újból egy lehetőség... minden évben figyelmeztetnek az ünnepeink, hogy befelé és egymásra is figyeljünk, ne csak a rohanó, szürke hétköznapokra. Én nem arra biztatlak, hogy öltöztesd magad szép ruhába az ünnepekre, hanem arra, hogy légy meztelen! Az ünnepnek nem a pénzköltés, a rohanás, az eszeveszett őrület a lényege, hanem pont annak a lehetősége, hogy megálljunk! Megálljunk és kicsit figyeljünk oda a valódi kincsekre, az igaz értékekre. Nem a sütés-főzés, és nem a boltokban összevásárolt ajándék a lényeg, hanem az egymással eltöltött minőségi idő, a szeretetünk kimutatása, kifejezése, az odafigyelés! A lelkünk, szívünk megnyitása egymás felé, tisztán teljesen lemeztelenedve, mindenféle maszk, álruha és védőfelszerelés nélkül. Szeressük egymást! Ne csak ebben a három napban hanem minden nap! Minden ünnep lehetőséget ad arra - ha útközben esetleg elveszítettük volna a lényeget - hogy elkezdjük élni a fény varázsát, a szeretetet, és rátaláljunk az igaz kincsre életünkben!

Áldott, békés - 'mez'telenül - szeretetteljes karácsonyi ünnepeket kívánok Mindenkinek!

Szeretettel, Mika Gabi

"A szeretet akkor kezdődik és addig tart, amíg rád figyelek! Csak Rád!" Ilyenkor csak te vagy a fontos, nem én. Nem folytatok belső monológot, amikor beszélsz hozzám, hanem csak téged hallgatlak. Beléd bújok,  én engedem, hogy belém jöjj! Két idegen világ így lesz ismerőssé egymás számára. Így válik két elem egy vegyületté. Egymásba bújnak az elektronjaik. És ez történik az igazi barátságnál, a mély emberi kapcsolatokban, ez történik a szerelemnél. És ez történik a szeretkezésnél is. Az a jó nekem, ha neked jó. A figyelem lényege az odaadás." /Müller Péter/