Queen of Air & Messenger of Air & Patience (XIV.) & Hermit (IX.)

Március végére megérkezett a levegő eleme, a kardok lapokkal. Nézzük először a mai napra érkezett kulcsszavainkat, mert nagyon beszédesek: önmagunk megtalálása; saját utunkat járni; önmagunk megismerése és felvállalása; összefüggések megértése; egyensúly; minőségi átalakulás; szintlépés; arany középút; felismerni igaz lényünk; a haladásunkat gátló kapcsolatok megszakítása; világos - tudatos döntések; egészséges határok felállítása; tiszta - őszinte kommunikáció; becsületesség; hitelesség; álarc levétele - önmagunk felvállalása

"Nem az a gond, hogy mások előtt színlelünk, hanem az, hogy önmagunk előtt is. (...) Igazi arcunk megtalálása egy hosszú és küzdelmes folyamat, kevesen vállalkoznak rá." /Müller Péter/ 

Teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogy napról-napra, mindig a lehető legnagyobb "vállalkozásra" hívlak, ösztönözlek. Talán a legnagyobb kitartást, figyelmet, hitet és önuralmat igénylő munka az önismeret. Az önismeret alatt értem, hogy felismered a működésed; majd szép lassan lépésről-lépésre elkezded megérteni a reakcióid, magatartásod, viselkedésed - és összességében a személyiséged - mozgatórugóit, hogy valamilyen külső inger; miért azokat a belső válasz reakciókat indítja el benned, aminek a külső megjelenési formáját te magad és a környezeted is tapasztani fogja. Jön egy esemény, egy ember, bármilyen történés: "benyomódik rajtad egy gomb"; elönt valamilyen érzelem - kivált benned a cselekmény, mélyen, egy reakciót - és ennek hatására te magad is cselekszel valamilyen módon. Mindig van ok-okozati összefüggés! A személyiségünk egy részét hozzuk előző életünkből. A kauzális test megőrzi ezeket az információkat; így visszük magunkkal tovább életről-életre... "A kauzális test a fizikai test megfelelője. Úgy képzeld el, mint egy rendkívül magas frekvenciatartományban létező energiatestet. A kauzális test lényegesen magasabb szférához tartozik, és tértől és időtől független. Talán mondanom sem kell, hogy a kauzális test léte semmi módon nem függ a fizikai test lététől, annak életétől vagy halálától. (...) A fizikai testünk teljes lényünknek csak egy része (a 2011-es fizikai Nobel-díj alapján mindössze 4%-a), és halála nem jelenti az élet végét. Az élet folytatódik a halál után egy magasabb szférában, energiatestben (amely lényünk 96%-át teszi ki)." /Balogh Béla: Végső valóság/ Személyiségünk másik része, tulajdonképpen nem is önálló tényező; mert a hozott rész (és saját, már akár évszázadok-ezredek óta kialakult személyiségünk); születésünk után, a környezetünk által, a személyiségünk tovább formálódik, alakul, változik. Ha nem teszel semmit, akkor is változol; csak egyáltalán nem biztos; hogy a tudattalanul, össze-vissza csapkolódás, száguldozás; sikeres és eredményes lesz - kizárólag a te saját magad részére. Meg kell tanulni; tudatosodni rá, felismerni. Ezért szoktam mondani, hogy a pszichológia, ezt az alap bázist nagyon szépen képes megadni mindenkinek. A személyiség jegyeket, magatartás formákat tudja analizálni; a lehetséges személyiségzavarokat diagnosztizálni. A segítség nyújtása már korlátozott és egyben korlátozó is... Az egyik jelentős korlátozó tényező, hogy csak egyetlen életet vesz alapul; azt hogy mi volt előtte; mi lesz utána (mi a kitűzött elérendő cél; az isteni terv); azzal nem csak nem foglalkozik; hanem a létezését is tagadja. Nekem mindig az a véleményem - úgy nagy általánosságban mindennel kapcsolatban -, hogy ha valami: hasznos, értékes, támogató, fejlődésünket segítő, információval és tudással rendelekező dolgokra bukkanunk; akkor azt hasznosítsuk; építsük be életünkbe - hisz csak belső gazdagságunk növekszik általa. Nem kell leragadni egyetlen megoldásnál; ha lehet menni tovább, és még több tudásra szert tenni; akkor tegyük azt! 

Tudatosítanunk kell, hogy a kisebb-nagyobb környezetünk milyen hatással volt ránk kicsi gyermekként, kamaszként..., szépen sorban, folyamatosan életünk során; melyik kapcsolódásunkat, hogyan éltük meg; milyen rekaciókat váltott ki bennünk. Ha ez megvan; el kell kezdeni felkutatni az ok-okozati összefüggéseket, a múltunk és a jelenünk között; mert ezek vannak hatással a jövőnkre! "Az, hogy mindig nekem van igazam, biztonságot ad. Helyzet-öntudatot. Kapaszkodót. Önérzetet. (...) Rádöbbenni arra, hogy ez csupán önigazolás: a legnagyobb bátorság." /Müller Péter/ Hát, igen! Ez az a hozzállás, amit minél hamarabb meg kell tanulni elhagyni. Önigazolásokat annyira könnyen, gyorsan tud mindenki keresni magának; minden helyzetben! Ez valóban sokkal könnyebb megoldás; de nem célravezető. Önismereti utad, talán legnagyobb buktatója! Meg kell tanulni "nyakon csípni" megjelenését; és bizony, mint valami függőségről; le kell róla szokni! Be kell tudni ismerni, ha nem nekünk volt igazunk; és ha ezzel esetleg még meg is bántottunk valakit; akkor kell tudni tiszta szívből bocsánatot kérni! Nem azért, mert ezt elvárják tőlünk; hanem mert mi magunk érzünk rá belső késztetést!

És még csak a földi, materialista dolgokról írtam... Ezzel párhuzamosan érdemes elkezdeni keresni a nagyobb összefüggéseket is! Mert az emberi létezésünk összefüggései mindig részét képezik egy nagyobb egységnek; egy kozmikus összefüggésnek; amit talán a "karma köre" elég jól szemléltethet velünk. A karma nem büntetés és nem ítélet; mint ahogy az a köztudatban "közszájon" forog; bár nyugaton kevésbé foglalkoznak vele; pont ezért nincsenek is nagyon tisztában az emberek sem a jelentésével, sem a jelentőségével. Pedig, ha tudnák! Lehet mindenki jobban elkezdene figyelni a tetteire, a gondolataira; kétszer is átgondolná, hogy akar-e ártani bármilyen apró módon embertársának?! A karmát már most is éled! A karma nem más, mint az 'ok-okozat összefüggése'; nevehezeted akció-reakció összefüggésének is. Minden akciót, valamilyen reakció követ. Az ok-okozat, akció-reakció összefüggések; nem szétválaszthatók; nincs olyan, hogy az egyik elmarad! Amikor karmáról beszélünk, azt hisszük ennek majd csak a következő életünkben - "ha egyáltalán van ilyen" - lesz majd jelentősége, szerepe; "minek is foglalkozzak vele?!". Újból gyártunk egy önigazolást: "nem is biztos, hogy létezik, ha meg igen; akkor most még minek foglalkozzak vele; még nincs "nyakamon az ítélőszék"!". ... Pontosan az ehhez hasonló önigazolásokról beszélek - hidd el, milliárd változatát tudjuk "előkapni" a farzsebünkből; bármilyen szituációra képesek vagyunk alkalmazni! A karma; itt van közöttünk a hétköznapi létezésben... Minden tettünk - legyen ez "jó", vagy "rossz" - visszaszáll ránk előbb-vagy utóbb... Ilyenkor mindenki "felkapja a fejét"; hogy "ez nem igaz!": "mert a jók szenvednek, a rosszak meg mindent megúsznak!". Igen; ezt hiszed; mert bedőlsz a látszatnak, az illúziónak! Ne feledkezz meg a kauzális testről; mely minden információt, tudást tárol! Lehet, te magad nem fogod látni a követekzményeket; de a karma elindítója mindenképp meg fogja tapasztalni: lehet, csak egy másik életben; de szemernyi kétséged se legyen afelől, hogy a karma törvénye alól senki sem bújhat ki! Fontos tudatában lennünk, annak az egyszerű; és nem lebecsülendő ténynek; hogy minden, amit átélünk, megtapasztalunk az életben; a cselekmények útnak indítói: "a feladói"; mi magunk voltunk. 

Mindezen próbálkozásainkat, ügyetlenkedéseinket, gyakorlásunkat, utunkat: belül valaki, szép csendben, teljes nyugalomban és békével figyeli. Az a valaki; aki hallhatatalan; aki nem dobálózik kusza, félelemkeltő gondolatokkal; csak VAN; csak LÉTEZIK. Ő vagy valójában TE. Hozzá kellene visszatalálnunk; ehhez a békés, nyugodt, szeretetteljes bölcshöz. Mindannyiunkban ott van az isteni szikra fénye. Ezen, valódi "énünk" megtalálásásra szokták az emberek használni a meditációt. A meditáció állapotában képes vagy lecsendesedni; és lehetőséged van találkoznod önvalóddal. Azzal a valakivel, aki nem ítélkezik; csak figyel a tökéletes harmónia állapotában. Ő a csenedes megfigyelő. Ismeri a saját isteni terved; és figyel, mint egy színházban; nézi, hogy hogyan játszod az aktuális szereped: és durkkol neked! Mindig arra bíztatlak, hogy hozzá találj vissza! De az út hosszú és nehéz, és soha nem ér véget! Nincs olyan, hogy megérkeztél; mindig van tovább-és tovább! Járd az utad, keresd a benned élő fényt; vedd le az álarcokat, vállald fel önmagad; azt aki vagy! Soha ne add fel, és ne érd be kevesebbel: maga a szeretet vagy. Dolgozz magadon, fedezd fel; és ÉLD önön szereteted fényét!

Szeretettel, Mika Gabi

"Csak ha magadat megtaláltad, találhatnak meg mások is. Más szóval: csak ha magadat szereted, szerethetnek meg mások is. A benső harmóniának ilyen hatalmas vonzereje van." /Müller Péter/