Queen of Water & Emperor (IV. Uralkodó) & Star (XVII. Csillag)

"A legfontosabb dolog a világon, hogy hajlandó légy föladni azt, aki vagy, azért, akivé válhatsz." /Müller Péter/ 
Kulcsszavak a mai napra: VÉDELEM; inspiráció; harmónia; hála és csoda; érzelmi biztonság és mélység; gyógyítás és gyógyulás; elfogadás; teljes odaadás; belső sugallatban megbízni; szeretet; bizalom; biztonság; felelősségtudat; uralás; bölcsesség; bátorság; önuralom; erő.

Ma, az égi és földi energiák gyönyörű összjátékának lehetünk tanui. Az energiák lehetőséget adnak ma számunkra arra, hogy a földi létezésünk; és égi küldetésünk egy kicsit jobban egyensúlyba hozzuk. Harmonizáljuk életünk, mind belül, mind kívül. Hétköznapi cselekedeteink során, általában "elveszünk" a matéria világában. Észre sem vesszük, hogy külvilágunkban; minden pontosan azért olyan, amilyen; mert mi magunk teremtettük olyannak. Ez néha nagyon fájdalmas felismerés; de ha belátjuk önmagunknak; akkor már van lehetőségünk a dolgok megváltoztatására; a fejlődésre; az újabb lépések megtételére. Amíg öntudatlanul; "amnéziásan"; kóválygunk, lézengünk a nagyvilágban, addig esélyünk sincs arra, hogy felfedezzük a lelkünkben lévő fényt. A szavakon túli; az érzékelésünkön túli világba belépve vehetjük csak kezünkbe az irányítást; találhatunk vissza az eredeti "isteni tervünkhöz"; és kezdhetjük el uralni földi létezésünk az anyagban. Félünk, aggódunk, harcolunk, és védekezünk mindennapjaink során; nem veszünk tudomást arról, hogy a "támadások"; amiktől annyira rosszul érezzük magunkat, hogy szinte megdermeszt a rettegés; kivétel nélkül mind belőlünk indulnak ki! Ezzel szembenézni; beismerni önmagunknak; az egyik legbátrabb feladat; mert ettől a ponttól kezdve nem fogod se tudni; se akarni mindenért, kizárólagosan a külvilágot hibáztatni. Tudni fogod, hogy minden folyamatot te magad indítottál útjára. 

A keretek, a szabályok szükségesek a földi, illúziókkal teli világunkban, a látszólagos "biztonságunkhoz". De a valódi, igazi biztonság bennünk van. Lelkünkben találhatjuk meg azt az állandóságot, stabilitást, biztonságot és bizalmat; amit a külvilágban hiába is keresnénk! A világ; és minden benne állandóan változik. Kizárólag maga a változás az egyetlen kiszámítható és biztos pont az életben; de ez egy látszólag feloldhatatlan paradoxonhoz vezet; amivel együtt élni nehéz, félelmetes és elbizonytalanító. Az energia; ami az ÉLETET - magát a LÉTEZÉST - létrehozta, fenntartja és működteti; az egyetlen dolog, ami nem változik. Hiszen, ha változna nem lenne élet. Nemcsak a Földön; de az egész univerzumban sem! Az ÉLET, a szeretet energiájából táplálkozik. Amíg van élet, addig van szeretet. Amíg van szeretet, addig van élet. Ha képes vagy kommunikálni lelkeddel, ha meghallod lelked hangját és bízol benne; akkor eloszlik benned minden kétely, kétség, és félelem. Megszületik a belső bizonyosság; hogy ha sokszor értelmetlennek és kilátástalannak is látod a helyzeted; mindig van remény. Mindig van egy váratlan segítség az utad során; ami olyan helyről érkezik, amire egyáltalán nem is számítottál. A gondviselés mindig oltalmaz, védelmez minket. Fontos, hogy képesek legyünk a jót is észre venni életünkben. Lelkünk legmélyén; mind tudjuk az igaz válaszokat; a kristálytiszta valóságot! De nem erre nevelnek, nem erre tanítanak minket; se otthon; se az iskolákban; se az egyházakban. Pedig, mind a fény gyermekei vagyunk. A világűr, a végtelen mély sötétség illúzióját kelni: de mégis tele van FÉNNYEL! A fény, tulajdonsága, hogy csak akkor tudod érzékelni, látni; ha "megtörik valamin". Az űrben nincs min megtörnie... Az univerzum tele van válaszokkal - Isten; az illúziók által akar ráébreszteni bennünket a valóságra: vegyük észre a mindent átható szeretet törvényét. Kizárólag a szeretet határoz meg mindent és mindenkit. Az ego kisstílű riogatásának annyira könnyen bedőlünk, elhisszük illúzióit, kételyt keltő "gonosz kis hangját". Miért nem hiszünk inkább saját lelkünk tiszta hangjának? 

Az ellentétek - amik egyébként a mai kártyákban is gyönyörűen megjelennek - nem azért vannak, hogy pártoskodjunk; hogy valamelyik mellett letegyük a szavazatunkat. Sokkal inkább az létezésük értelme és oka; hogy általa felfedezzük az egységet. De ezt a munkát soha, senki más nem fogja elvégezni helyettünk. Ezen a fárasztó úton mind egyedül megyünk keresztül - akkor is ha vannak társaink utunk során. Vannak "csaták, harcok", amiket nem "vívhat meg más helyettünk"; de nagyon még segíteni sem tudnak. A szíved legyen az iránytűd az életben; általa élheted meg a szeretetet. A szívre, ne mint egy darab "húscafatra" gondolj! A szív egy energetikai központ - keleten ezt szívcsakrának nevezik. Hangold rá magad erre az energiára; érezd, ahogy áramlik benned. A vér - mint az életenergia szimbóluma - minden pindurka sejtedhez elszállítja... Éld, élvezd és engedd szabadon áramolni, szárnyalni!

Szeretettel, Mika Gabi

"Mindig éreztem, hogy ilyen "idegen" vagyok. De az már új felismerésem, hogy mennyien vagyunk nem ide való fehér hollók, akik egészen másképp gondolkoznak, mint a világ. Hamvasnak alig voltam még társai. Alig több mint néhány ember - azokban is gyakran csalódott. Én már testvéreknek írok. Sok testvérem van... igen... változtak az idők, és egyre többen vagyunk. Honnan ismerjük föl egymást?
Onnan, hogy a lélek hangjaira érzékenyek vagyunk.
Onnan, hogy a csodát nem engedjük elvenni magunktól.
Onnan, hogy messze nézünk, jóval a földi élet és a halál határain túlra.
Onnan, hogy nem engedjük megfosztani magunkat attól a bizonyosságtól, hogy halhatatlanok vagyunk.
Onnan, hogy hiszünk a hitben.
Onnan, hogy sejtjük: ahová elindultunk, ott várnak.
Onnan, hogy belül keresünk, magunkban is, másokban is.
Onnan, hogy bár magányosak vagyunk, nem vagyunk egyedül.
Onnan, hogy életünknek, még ha nehéz is, értelmét látjuk.
Onnan, hogy tudjuk: nem azért merítünk az ősi forrásból, mert "menekülünk a múltba", hanem mert ez a forrás tiszta. Keressük Istent. Fölvesszük az elhajított és sárba tiport nagy szavakat, megtisztítjuk s megmentjük őket, mint egykor Noé az állatokat; mentjük a szeretetet, a boldogságot, a békét, a hitet, a reményt, a harmóniát, a jóságot, a derűt, a barátságot, a családot - mentjük a szellemet, a lelket, az angyalokat, a bölcseket, a mestereket, mentjük azt, ami emberi és isteni. Az ilyen metnési kísérletet jó esetben lenézik - rossz esetben gyűlölik és üldözik. A világ minden magasabbra mutató szellemi igényt túlhaladottnak tart. Az új, minőségi emberfaj tagajit hülyének nézik. Álom falóknak, "idealistáknak", akik menekülnek a "valóság" elől. A valóság szerintük az, hogy az ember az anyag gyermeke, őssejtek produktuma, eszes majom, akit a mai napig a dzsungel törvénye irányít: a szerzés, a gyűjtés, a gazdagodás, a hatalom, a másokon való átgázolás ösztöne, újabban pedig a kényelem és a természet "leigázása". A valóság szerintük az, hogy foggal-körömmel érvényesülni kell. Hogy pénzt kell szerezni, minél többet s bármilyen áron. Hogy az életnek nincs "értelme", célja pedig egy: a gazdagság. Hogy a szeretet szép szó, de nem működik. Az életet a kíméletlen önzés irányítja. A ravasz ész, az ügyes kapcsolatok és persze a töltött fegyver. Régen így mondtuk. Ma úgy: hogy tömegpusztító fegyver. Szerintük a valóság, hogy nincs Isten. Aki nem így gondolkodik, arról azt mondják, hogy álmodozik, a múltba menekül, mert képtelen elfogadni a jelenét, vagyis azt, hogy a világ - a végveszélybe rohan. A pusztulásba rohanást "fejlődésnek" hívják. Korán rájöttem: én az új emberfajnak az írója vagyok." /Müller Péter: Titkos tanítások/