Sors, végzet, szabad akarat ...

Életünk, kisebb-nagyobb, jelentősebb és kevésbé jelentős események, történések sokaságából áll, emberek jönnek-mennek életünkben, de van aki mindig mellettünk marad. A körülmények, a dolgok változnak körülöttünk, jó esetben mi magunk is változunk, hisz kölcsönhatásban vagyunk Társainkkal, a közvetlen környezetünkkel, és magával az Univerzummal is. Az Univerzum is változik, hisz folyamatosan tágul ...., miért is gondolhatnánk, hogy életünk stabil, konstans, változásoktól mentes fix létező!? Az anyatermészet  is állandóan változik, meghal majd megújul és újra életre kel. Egyetlen dolog fix az életben, a változás. Minden-mindennel összefügg, minden mindenre hat ... rohanunk, cselekszünk, veszekszünk, szeretünk ... lélegzünk! A sorsunk mi alakítjuk, mi teremtjük, ezért kaptuk a szabad akaratot, de a VÉGZETünk nem kerülhetjük el, nyugodtan várakozik ránk ... nem adja fel, türelmesen vár, hogy megtapasztalhassuk.

Mi a végzet? Élethelyzet, TALÁLKOZÁS, az az EMBER - legyen férfi, vagy nő - amit, akit nem kerülhetsz el, aminek be kell következzen az életedben. Be kell következnie, hogy Te megéld! Nem is tudod, de folyamatosan úgy alakítod az életed, a sorsod, a saját szabad akaratod által, hogy megtapasztalhasd azt, amire szükséged van. Neked, a lelkednek - szükséged van a tapasztalásra, hogy beépüljön lényedbe, a memóriádba az a tudás, amit általa tanultál, amivel gazdagabb, nemesebb és több lettél. Tanulni és tanítani jöttünk, tapasztalni és tapasztalatokkal gazdagítani. Örülni jöttünk és örömöt hoztunk ... ki többet, ki kevesebbet ... mindenki a saját lehetőségeivel gyarapítja a világot - azzal, amit csak ő tud hozzá tenni, senki más! Mindenki más tarisznyával érkezik erre az utazásra és a tarisznyáink tartalma is más és más ... nincs két egyforma, ettől annyira színes és gazdag a világ. 

Előszeretettel ítélkezünk, mondunk véleményt bárkiről, mindenkiről ... pedig oly keveset tudunk egymásról. Igen, én is bele szoktam esni ebbe a csapdába - számomra is vannak olyan emberek, akiknek a létezése nehéz ..., de igazán nem ismerem őket - hogyan is ismerhetném - a probléma gyökere többnyire ott rejtőzik a titokzatos mélyben ..., hogy ők sem ismerik saját magukat. Nem feladatunk egymást megváltoztatni, mindenki úgy éli az életét, ahogy szeretné, ehhez kaptuk a szabad akaratot és ezt minden körülmények között tiszteletben kell tartsuk! Viszont magunkat is tisztelnünk kell és nem szükséges senki "mocsarában" részt venni, ha az minket lehúz ... szép csendesen "arrébb lehet tolni a biciklit", lesz bőven útitársunk, akivel megoszthatjuk a létezés gyönyörét. Az ÚT EGY, az utazó más, és a mód, ahogy ezt az utat bejárja. Mindenki olyan útitársat választ magának egy egyszerű nyári utazásra is, akivel jól érzi magát, miért tennénk másképp a nagybetűs életben?!

Ha beleláthatnánk egymás tarisznyájában, mit rejt, mit hozott, mit tapasztalt a Társunk - bizonyosan egészen más véleménnyel lennénk róla, sokkal megértőbbek, elfogadóbbak és szeretet teljesebbek lennénk. Mindenki csak azt a felszínt látja, amit játszunk a színpadon, amit engedünk láttatni magunkból, a színjátszásunk minősége alapján ítélnek meg, illetve az alapján, amit hiszünk egymás tarisznya tartalmáról .... Mi a valóság? Ezt igazából csak egyetlen ember tudja, tudhatja ... Te magad. Neked kell tudnod ki vagy, milyen szerepet játszol, mit vállaltál magadra és abban a szerepben hogy érzed magad. Nem tetszik a szereped? Változtass! Hisz a rendező is Te vagy, úgy alakítod, variálod, ahogy tetszik ... nincs kőbe vésett forgatókönyv ... minden nap írjuk a saját életünk forgatókönyvét. Egy fontos dolog van. Van célod! Van feladatod! A forgatókönyv írásához szabad akaratot kaptál, úgy írod és rendezed, ahogy akarod ..., de a színdarabnak vége lesz - ideiglenesen - DE, el kell juss, valahonnan-valahová ... nem céltalanul lézengünk a világban és nem is csak azért jöttünk, hogy megkeressük a mindennapi betevőt. A célod neked kell megtalálnod, neked kell tudatosnak lenned rá, hisz egyedül Te érheted el és neked van lehetőséged nem beteljesíteni is ... - igen, még ebben is jogod van dönteni. 

Vannak Társaink, akik mélyen megérintenek, akikhez kötődünk - láthatatlan, de erős, eltéphetetlen szállal - mintha már rég össze lennék kötve ... a történetünk nem most kezdődött - homályba vész az eredet, csak a kötést érzed, TUDOD, hogy dolgotok van egymással, hogy régóta egymásban léteztek, kitéphetetlenül, elválaszthatatlanul. Már az első találkozáskor érezted, minden sejted tudta, hogy Ő az. Ilyenkor elgondolkodunk: ki vagy Te? és ki vagyok én? kik vagyunk mi? miért? miért most? Ezek a találkozások mindig akkor következnek be, amikor megértünk rá ... néha alkalmas az időpont, néha nem ... de mindenképp a megfelelő időben jön létre a kapcsolódás. Ez lehet szerelmi történet, de lehet egy barátság, vagy egy gyermek... akár csak egy futó találkozás ... nem mindenkivel ugyanannyi időt szánt számunkra a végzet, annak kell örülni, amit kaptunk. Megbecsülni, hogy a másik csodájának a részesei lehettünk. A belénk ivódott csodát soha nem veszíthetjük el, akár elhagy a Társunk, akár tovaszáll a lelke a láthatatlan világba a csillagok közé ..., a szeretet, az a szál, ami összekötött bennünket, nem tud elszakadni, eltéphetetlen, még a halálnak sincs lehetősége rá, hogy széttépje ... a szeretet mindentől erősebb, mindent túlél és örökké velünk marad, mert szívünk legmélyebb rejtekébe, a legtitkosabb zugba rejtettük, biztonságos helyre ... az öröklét láthatatlan birodalmába. 

Szeretettel, Mika Gabi 

"Van valami, ami több, mint a szerelem! És több, mint a szeretet! Az igazán nagy kapcsolatokra, amit mindannyian keresünk, már nincs emberi szó. Nagyon-nagyon belülről, a "szívem szemével" kell látni a másik szívét, hogy felismerjem: sorsom van veled! Ez a "szív szeme" nem a múlandó időben, hanem az időtlenségben lát. Fiatal, hamvas lányban meglátja az öreg nénit. És az öreg néniben meglátja a fiatal, hamvas lányt. Olyan helyről nézi, ahol már nincs idő. És olyasmit lát benne, amin nem fog az idő. A test jelmeze megváltozhat, összegyűrődhet, az arc maszkja megvénülhet, megráncosodhat, de mögötte semmi sem változik az, akit mindig is láttam. látok és látni fogok benne, és akire azt mondom: Ő AZ!" /Müller Péter/