Star (XVII. Csillag) & 5 of Water & 9 of Water & Queen of Water

Úgy érzem, most már muszáj - bevezetőként - említést tennem arról, hogy nem vettem ki a pakliból a kardok kártyákat! :) Az értelmet jelképező, levegős elemű, kardok lapok most nem meghatározóak az éterben... Nekem - például - személyes üzenetként, sorra potyognak ki a kardok kártyák! De ezek, kizárólag nekem szólnak!, személyes üzenetek. A kollektív energiában jelenleg, az érzelmek, a vizes lapok dominálnak, ezen van a hangsúly! Mint már írtam - én a születési képletem miatt - túlzottan is rendelkezem a víz minőségével..., nem feltétlenül kell még ettől is jobban "túltolnom" az érzelmeket, sokkal inkább szükséges a felismerésük és tudatosításuk - amihez elengedhetetlen az értelem (kardok). A tarot írásaimban, mindig, a 'nagy közös energiákról' írok - ami mindenki számára, egy 'közös alapot' jelentő üzenet - a személyes üzenet, mindig finomított, egyénre szabott... Amikor ezeket az üzeneteket leírom, én magam is mindig felfedezek magamban-magamról valami újat; vagy valami olyat, amivel bizony még nekem is dolgom van; és tudom, sok-sok energiát, figyelmet kell belefektessek...

A mai napra érkezett kártyák, egy nagyon érdekes érzelmi kombinációt alkotnak - hisz a két Kis Arkánum egymásnak teljesen ellentmond. Ezt az ellentmondást kell feloldani; megtalálni, hogy mi bennük a közös, mi az az érme, aminek a két oldalát mutatják számunkra. A Csillaggal, mint a legszebb és talán legerősebb védelmező kártyával; illetve a Kelyhek Királynőjének gyógyító erejével, és érzelmi biztonságot nyújtó támogatásával szemernyi kétségünk sem lehet abban, hogy "meg fogjuk tudni haladni" ezt az ellentmondást. 

Mai kulcsszavaink: VÉDELEM, égi vezettetés, gyógyulás, hála, empátia, elfogadás, érzelmi mélység, megbocsátás. Ellentét párok, amik várják az egyesítést: reménytelenség - remény; megtört szív - hálás hív; meghiúsult álmok - megvalósult álmok; bánat - öröm, szomorúság - boldogság.

Az ellentétek feloldásában, a kulcsszavaink által képviselt fő energiák segítenek, támogatnak minket ma utunkon - ez most nem tűnik nagyon egyszerű, gyorsan megvalósítható feladatnak... A megoldást talán a felismerés adhatja, hogy nem csak elszenvedjük a negatív érzelmeket, hanem bizony észre kell vegyük, hogy mi magunk is okozói vagyunk. Ha lelked legmélyén megvizsgálod önmagad, hányszor bántottál meg mást, akár szeretted volt, akár csak egy idegen az életedben, akár önmagad... 'Szeretünk' önön érzelmeinkben dagonyázni, és figyelmen kívül hagyni a többi embert. Vegyük észre, hogy másoknak is tud fájni, amit mi adunk! Persze önmagunknak olyan könnyen adunk önigazolást...; mentjük fel magunkat: jóindulatra, vagy indulatra hivatkozva: "kihozott a sodromból", "felidegesített", "megbántott", "nem ért meg"....; "csak visszaadtam, amit kaptam", "csak jót akartam"... sorolhatnám végestelen-végig. Semmi nem jogosít fel minket, az önbíráskodásra! Tiszteltben kellene tartsuk egymást, és egymás érzelmeit is! Tudom, ez nagyon nehéz feladat, én is számtalanszor besétálok ebbe a csapdába - amit utólag persze megbánok... Amikor ezt felfedezed, nagyon kellemetlen; mert már nem elég a másik embernek, de önmagadnak is meg kell bocsáss! Tulajdonképp dupla feladatott tettél a saját nyakadba. Nehéz eldönteni, hogy melyik megbocsátás a nehezebb!? Könnyebb megbocsátani egy társunknak, vagy önmagunknak? Valószínűleg ez emberfüggő, és függ attól, hogy mennyire érett a személyiség - mennyit dolgozott saját önismeretén. Mindenki nagyon könnyen képes belesüllyedni az önsajnálatba: ehhez nem kell se tudás, se önismeret, se hatalmas erőfeszítés... Az önsajnálattal együtt jár a külvilág okolása, hibáztatása mindenért! Ma nagyon figyelj, hogy ne az elvesztett illúziók lebegjenek a szemed előtt! Legyél tudatában, ha "egy ajtó bezárul, egy másik mindig kinyílik". Ne keseregj az elveszett kincseken, van még belőlük bőven! Annyi megvalósulásra váró álom várja a megvalósítását, mint égen a csillag! A lehetőségek kimeríthetetlen tárháza áll a rendelkezésünkre. A mi döntésünk, hogy a remény szikráját megőrizzük-e szívünkben?! Képesek vagyunk-e hálás szívvel fordulni, esetleges csalódásaink felé is, mert a bizonyosság lángja ott lobog szívünkben és tudjuk, hogy minden a helyes irányba terel bennünket; még a csalódások is a mi érdekünket szolgálják. Az ellentétpárok; az 'ISETNI TERV' két arca! Ha ezt tudod, egészen másképp tekintesz a téged körül ölelő világra, történésekre és emberekre! Könnyedén képes szíved a megbocsátásra; el tudod engedni a téged ért sérelmeket, fájdalmakat és csalódásokat. Szeretettel tudsz fordulni mind önmagad, mind a környezeted felé. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy egy 'mérgező közegben' részt kell venned, el kell viselned. A megbocsátás nem mártírkodást jelent! Ha mártír vagy - bármilyen helyzetben - akkor minden bizonnyal bűntudatod van; és ha bűntudatod van, akkor bizony nem bocsátottál meg önmagadnak! A mérgező embereknek is meg lehet bocsátani (ajánlott is...), de nem kell a társaságukba maradni! Az ő életük, az ő feladatuk, hogy felismerjék a saját életükben működtetett energiákat, és elkezdjenek dolgozni önmagukon. Mindenkinek bőven elegendő feladat, a saját életét rendbe tenni; és dolgozni önmagán élete végéig - aztán persze majd azon is túl... Ahhoz, hogy a mai nap energiáit hasznosan integráljuk be életünkbe; fedezzük fel azt az üzenetet, ami nekünk szól! Hallgassunk lelkünk tiszta hangjára, bízzuk magunkat rá a kozmikus törvények bölcsességére, az univerzum mindent gondosan elrendező erejére! Váratlan segítséget kapunk utunk során, őrizzük meg a jövőbe vetett hitünk - hogy minden értünk történik, és általunk jön létre.

Szeretettel, Mika Gabi

"Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van - de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes... Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő. " /Müller Péter/