Star (XVII. Csillag) & Fortune's Wheel (X. Szerencsekerék) & 9 of Air /fő energia: VI. Love/
A kardok kilences egy nagyon nehéz megélésű lap; de a mellé érkező három Nagy Arkánum, mind a védelmünket erősíti; és arra bíztat, hogy ne adjuk fel a hitünk; bízzunk az égi vezettetésben; bármennyire is reménytelennek érezzük is most a helyzetünket. Mai napra a kulcsszavaink: védelem, hit & remény; felismerések; lehetőségek; karma; váratlan szerencsés fordulat; sorsforduló; félelmek, krízis; tiszta szívből élni; szeretetből hozott döntések.
Amikor félelmeink eluralkodnak rajtunk; nem látjuk a megoldáshoz vezető utatat, mert saját kételyeink illúziója "fogva tart" bennünket; amikor már képtelenk vagyunk a racionális gondolkodásra; mert érzelmeinknek átadtuk a hatalmat a túlburjánzott gonodlataink miatt..., akkor vegyük észre, hogy valamit változtatnunk kell. Az önvád, a bűntudat nem a minket támogató segítő erő; csak kegyetlenkedünk vele önmagunkon. És bár ilyenkor tudjuk, hogy ez nem vezet sehova; nagyon nehéz továbblendülni. Pont akkor lenne szükségünk hatalamas belső erőre; amikor gyengének, kiszolgáltatottanak és védtelennek érzzük magunkat; mikor félelem hálója már úgy átszötte minden gondolatunkat, hogy nem látjuk a kivezető utat szorult helyzetünkből - amit természetesen csak a negatív gondolatokkal kreáltunk magunknak.
Egyetlen lehetőségünk, hogy tudatosan leállítjuk ezeket a sötét gondolatokat. Megállunk, körülnézünk, veszünk egy nagy mély levegőt... felfedezzük, hogy épp nem is történik semmi szörnyű, félelmetes velünk; csak a sötét gondolataink tartanak fogságban. Engedd meg magadnak, hogy ideiglenesen kiengedd a fáradtságod, kimerültséged. Engedd meg átmenetileg, a tehetetlenség érzését. Az ellenállás; csak újabb nehézségeket szül. Engedd keresztül folyni magadon; hogy minél előbb megtisztulhass.
Jusson eszedbe, hogy a "remény hal meg utoljára"; hogy a "lent" után, mindig eljön a "fent" állapota; és hogy a leghatalmasabb gyógyító erő a SZERETET. Ebben a kilátástalannak tűnő állapotban; a kivezető fény a szeretet ereje. Az égi védelem mindig gondoskodik rólad. Te magad, ésszel soha nem fogod tudni kitalálni hogyan; nem előre kiszámítható; csak bízz az isteni gondviselésben; minden okkal történik az életben, minden értünk van; még a legnehezebb életperiódusok is. Utólag visszatekintev értjük meg értelmét, és jelentőségét; fedezzük fel, hogy mennyi mindent adott hozzá létezésünkhöz; mennyit fejlődhettünk általa. Nyerjük vissza derűlátásunkat; a szívünkbe rejtett isteni szikra erejével; a változás elkerülhetetlenül bekopogtat életünk ajtaján, és minden jobbra fordul. Az eddig beletett munka; erőfeszítés; kitartó önismereti munka; előbb-utóbb megtérül; kifizetődik és meglátjuk a fényt az alagút végén; elkezdjük "bezsebelni" az eredményeket. A karma kereke állandóan forog; soha nem áll meg: "egyszer fent, egyszer lent"; a ciklikusság végtélen; minden végpont egyben egy új kiindulópont; és minden kiindulópont egyben valaminek a végpontja. Tartsuk ezt szemelőtt; nyerjük vissza belső hitünk; találjuk vissza a belső bizonyosságunkhoz; hogy minden értünk történik; általunk. Bízzunk a szeretet mindent problámát "legyőző", és mindent meggyógyító erejében!
Szeretettel, Mika Gabi
"Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni." /Müller Péter/