Szenvedély

Szenvedély, vágy - tűz, lelkesedés ... - energiák, amik nélkül élni ugyan lehet, de véleményem szerint nem érdemes. A szikra, a parázs természetes velejárónk, hisz nélküle nincs élet. Emberek milliói vegetálva tengetik életüket, mert félnek a belső izzástól, égéstől... az élettől. A parázs, lehetőség - ezt az ajándékot mind megkaptuk - hogy mit kezdel vele, a szabad akaratodra van bízva. A félelem energiái őrlángra tesznek, épp csak nem fagysz meg, éldegélsz - tengeted életed, de magad sem tudod mit keresel itt, miért létezel - csak próbálod túlélni a napokat, amik unalmasan, egyhangúan jönnek-mennek ..., de minek...? Hibáztatod a környezetet, a világot, hogy ŐK tehetnek arról, hogy nyomorúságos, örömtelen, szenvedéssel teli az életed, hiszen Te csak aggódsz és biztonságra törekszel - "nincs ebben semmi rossz, ez a természetes"... Óóó, igen! Biztonsági játékosok vagyunk, mind kergetünk valami biztonságérzetet, de nem látjuk fától az erdőt. A biztonság, a bizalom nem kint  van, hanem bent! Bennünk. A rossz és egyben a legjobb hírem: minden bennünk van, és minden általunk alakul az életünkben. Nem szenvedni jöttünk, hanem örülni, szenvedélyesen lobogni, élvezni az életet - önfeledten, magabiztosan! A másik véglet, amikor akkorára gerjeszted a tüzet, hogy "erdőtűz" lesz belőle, szeretteid, társaid nem tudnak vele mit kezdeni, és csak felperzselsz mindent és mindenkit magad körül. A harmóniát itt is, mint minden életterületen meg kell őrizni, hisz a mérték az érték. 

Egy érzést, érzelmet szavakkal megfogalmazni, körülírni úgy, hogy a saját szűrődön keresztül legalább nagyjából az menjen át, amit ki szeretnék fejezni - azt hiszem nem kis vállalkozás, de a téma kedvéért megéri tenni egy próbát. A szenvedély - életenergia, maga a teremtő erő - a legnagyobb energia, ami elpusztíthatatlan, elvehetetlen és ellenállhatatlan. Az érzelemmel feltöltött energia - mély, őserővel rendelkező érzelemről van szó, legyen az akár pozitív, akár negatív töltetű - kivétel nélkül, mindig teremt! Ezért mindig figyelj, hogy milyen érzelemmel töltöd meg az energiáid, mert törvényszerűen azt fogod megtapasztalni, amit áramoltatsz - hiába nem vagy rá esetleg tudatos. Energiáid mély érzelmekkel színezve, tudatosan mozgósítva - valamiféle istenélményt - egy isteni minőséget van lehetőséged megélni: magát az egységet.

A szenvedély nem mértékletességet jelent, de nem is mértéktelenséget! Nem felperzsel - talán nem is éget meg, ha "ügyesek" vagyunk..., de vad, forró, kimeríthetetlen erő, energia, ami lelkesít, és képessé tesz az eggyé válásra - és itt a lényeg! A szenvedély adja a lehetőséget az egyesülésre, a kozmikus EGY megélésére. Egy bölcs tanítóm mondta egyszer, hogy "nem mindegy mit választasz a SZENVED-ÉSt, vagy a SZENVED-ÉLYt". A magyar nyelv mágikus varázsa újból - egyetlen betű tér el csak, mégis jelentésben mily hatalmas a különbség! Te mit választasz, hogy szeretnéd élni az életed? Az egyiknél nem is kell félnünk, hisz garantált a nem túl kellemes megélés... mégsem merünk kockáztatni. Annyira elkényelmesedtünk, hogy még a szenvedélyt is kordában tartjuk. A szenvedély mindenhez kell - nem csak a szexualitáshoz. Szenvedélyesen kell lelkesedj a szeretteidért, a munkádért, az ételért, az esőcseppért, a felhőkért és csillagokért, a kedvenc zenédért ... bármiért, csak éld át(!), éld meg szívvel-lélekkel! Egyesülj az adott dologgal -legyen az bármi - az összes energiáddal, életerőddel. A lelkesedés, az energiák tüzes áramoltatása a legvonzóbb, legmágikusabb, legszexibb dolog az egész létezésben! A varázsló nem elnyomja az energiáit, hanem megéli és használja. Az élet állandó mozgásban van, ne akarjuk állóképpé degradálni, hanem kapcsolódjunk be gyönyörű sodrásába és ússzunk, lubickoljunk benne! 

Egy szívedig hatoló zene, aminek hallgatása közben a libabőr futkos a tested minden egyes pici porcikáján. Egyetlen érintés, amitől megremeg a lábad, elgyengül a tested, úgy érzed ég ereidben a vér - forróság önt el - elcsuklik a hangod - máris egy másik dimenzióba repültél a vágy és szenvedély szárnyain. Egy fantasztikus színházi előadás közben megélt katarzis, amikor a sírás és nevetés egyvelegét éled meg - mindkettő a torkodat szorongatja, nem tudod melyiket engedd szabadjára - és ekkor elkezdenek folyni a könnyeid, de közben kitör belőled a felszabadító, megkönnyebbülést hozó nevetés - abban a pillanatban könnyebb, szabadabb, boldogabb lettél. Amit abban a szent "ellentmondásos", mégis varázslatos pillanatban megélsz, az a tiszta létezési formád - a derű tiszta állapota. Csillagfényes nyári éjszakán, mikor a csendet csak néhány tücsök ciripelése töri meg - állsz a Holdfényben - felnézel az égboltra és megérzed a TERET, a végtelen univerzum lehetőségeit, hogy milyen pindurka vagy, mégis milyen hatalmas - hisz mindennek lenyomata ott van benned, ugyanolyan vagy, mint maga az univerzum - EGY vagy vele. Ezt ott és akkor - téridőn kívüli állapotban - ÉRZED és TUDOD. Megjelenik benned a belső bizonyosság és újból megtapasztaltad az eggyé válás, az egység csodáját - az Unio Mysticát - amit szenvedély nélkül nem lennél képes átélni. Pillanatok az életből, amikért érdemes élni, amiket meg kell élnünk, meg kell érezzünk. Test és lélek egyesülésének varázslatába költöztünk a Földre - éljünk ennek minden gyönyörű lehetőségével, ne féljünk az élettől! Minden pillanatot tölts meg a belső energiáddal, mintha csak akkor, csak ott és soha többé nem lenne rá lehetőséged... 

Sajnos nem csak a haláltól az élettől is félünk, ezért vegetálunk és tartunk mindent az ellenőrzésünk és kontrollunk alatt. Mi értelme az egésznek, ha állandóan csak a rettegés határozza meg az életünk? Félünk Istentől, a haláltól, a betegségtől, a hiánytól, a veszteségtől, a büntetéstől, a szégyentől, a megélhetéstől, az érzelmektől, társainktól, és még önmagunktól is. Nincs mitől féljünk - ÉLÜNK! A halál csak illúzió - kizárólag a tested múlik el - a lelked él tovább. Egyetlen "apró" tudományos bizonyítékra hadd hívjam fel a figyelmed! Az egész MINDENSÉG (Univerzum) 4%-a anyag, a maradék 96% láthatatlan energia. Ehhez "add hozzá" Einstein energiamegmaradás törvényét: "anyag nem vész el, csak átalakul" .... Van még kérdésed? Mondd, miért félünk az élettől-haláltól?! Bármitől! Örök élet van. Ilyen értelemben ráérünk, de minden elvesztegetett értékes percért kár... minek szenvedjünk az öröklétben(?), mikor szenvedéllyel is élhetjük - derűsen!

Élj szenvedélyből, lelkesedj azért, amit csinálsz! Tegyél a tűzre! Először magadban, és meglátod megjelenik a külvilágodban is. Az ok-okozat nem marad el, nem lehet kikerülni. Mindig mindennek oka van, az ok következménye pedig az okozat. Ha az életedben a ridegség, hidegség uralkodik - úgy érzed megfagyott a világ, a szeretet csak egy üres szó, nem is létezik... nézz magadba! Árasztod a szeretet melegét? Ég benned a tűz? Szenvedéllyel éled a mindennapjaid, telve az életenergia mágikus varázslatával? Áramolsz az élettel, vagy sodródsz? Formálod, alakítod az életed, vagy csak túléled? Várod a holnapot, vagy örülsz, ha a mai nap véget ér? Keresd meg magadban, ami lelkesít, ami előre visz - nem hagyja, hogy egy  helyben toporogj, vagy rosszabb esetben retrográdba fordulj (hátra arc pozíció!) ... és zuhanj! 

Néztél már úgy a Szerelmed, vagy egy Társad szemébe, hogy a lelke legmélyebb rejtett régióit is felfedezted? Érezted-tudtad mit érez, mire vágyik!? Szavak nélkül... hisz a szem a lélek tükre... minden kiolvasható belőle. A szemed csillogásában ott a szenvedély, az életerő, az energia! Egyetlen tekintetből lehet látni, ki fásult bele az életbe - elvesztette szemei ragyogását... ilyenkor csak fakó, homályos, üveges, üres tekintet néz ránk. Látod-tudod, hogy elvesztette a kapcsolatot a benne élő Istennel, nem találja a frekvenciát - és lehet már nem is keresi - kiégett. Eltűnt a szenvedély, az életerő, az életenergia. A remény és az élet örök, a szív azért dobog, mert még mindig van lehetősége visszatalálni önmagához - akár ebben az inkarnációban. Lehetőség, hogy felfedezze a csodát - a fényt önmagában - és mint a Főnix madár feltámadjon a saját zombi létállapotából. Felragyogva, melegséggel töltse meg a saját és mások életét... 

Tegyünk a tűzre minden nap, hogy életünk fénye kiteljesedhessen és megélhessük azt a varázslatos csodát, ami maga az élet. Repülni jöttünk! Szívvel-lélekkel szenvedélyesen ÉLNI és örülni! Ne érjük be kevesebbel!

Szeretettel, Mika Gabi

"Tudod, kedvesem, nehéz táncolni olyannal, aki még nem tud, és nem könnyű szeretni és szeretkezni olyannal, aki nem tud még. Nem tudja, hogyan felejtse el társát és önmagát, s legyen vele együtt egy boldogsággubanc. Bizony szeretni, szerelmesnek lenni és szeretkezni azt jelenti, hogy a másikkal valamilyen módon eggyé válok. Ez a boldogsággubanc. Úgy összeszövődnek a lelki, szellemi és idegszálaink, hogy én és te helyett azt éljük át hogy MI. Érzem, amit érzel. Fáj, ami fáj, és boldoggá tesz az ami téged. Ez az összeérzés, összegubancolódás minden ölelés értelme. Legyen ez testi vagy lelki. Vagy akár gondolati. Egymást szerető embereknek néha hasonló gondolatai vannak. Nehéz egy más világnézetű, más eszmeiségű embert szeretni. Megérteni lehet, de szeretni nehéz. Nem tudok gubanccá szövődni vele. Idegen szálak vannak benne melyekkel nem tudok azonosulni." /Müller Péter/