SZEPTEMBER - XVIII. Hold & VI. Szeretők & Kelyhek Királya & Fő energia: X. Szerencsekerék

Nagyszerű lehetőséget kapunk szeptember hónapban arra, hogy felismerjük rugalmasságunkat, rugalmatlanságunkat, változási-változtatási képességünket. A Hold kártyája soha nem egyszerű feladat, nem egyszerű megélés; viszont mindig szintlépésre ad lehetőséget. Időnként elkerülhetetlenné válik, hogy szembenézzünk félelmeinkkel. Ehhez bátorságra, és erőre van szükségünk. Az erőt, mindig a legbelsőbb bizonyosság adja, hogy bár tévedhetünk, hibázhatunk, "a világ nem dől össze"; mert mindig van lehetőség a módosításra, a kijavításra, a feloldozásra. Természetesen hibáink súlya terheli lelkiismertünket; de ezzel is csupán egy ajándékot kapunk az élettől. A megbocsátás ajándékát. Az önszeretet, és az önmegbocsátás olyan alap feladatok, értékek az életben, amik nélkül bizony sok nehézséggel szembesülhetünk. Amíg nem szereted önmagad, mást sem tudsz tiszta szívből szeretni. Amíg nem tudsz önmagadnak megbocsátani, addig másnak sem fogsz tudni... Amíg nem szereted önmagadat, addig nem tudsz magadnak megbocsátani. Minden mindennel összefügg, minden egy kerek egészet alkot. Az élet maga a teljesség, a MINDEN létezése; egyszerre, és mindenhol: tértől, és időtől függetlenül. 

Sokszor írtam, de nem lehet elégszer hangsúlyozni: az önismeret egy folyamatos munka. Vannak hullámvölgyei. Néha mélyre zuhanunk: mind önmagunkban, mind érzelmeinkben. A felismerések, és feldolgozások során: néha szárnyalunk, boldogok vagyunk. Mivel az életünk nem egy állókép, mindig minden mozgásban van, mindig minden változik, mindig van feladatunk. Néha könnyebb, egyszerűbb feladatok, néha súlyosabb nehezebb problémákat kell megoldanunk. Az önismerettel tudatosulunk. A tudatosság nem más, mint folyamatos belső figyelem. Ha "elengeded magad", abban a pillanatban lecsapnak rád érzelmeid, vagy sötét, gátló gondolataid...
A válaszok már a kérdés feltevése előtt is benned élnek. A kérdés feltevése arra jó, hogy tudatosodjunk a válaszokra, amik a mélyben húzódnak. A félelmeink, és érzelemink felismerése, és néven nevezése által kezdhetünk el tudatosodni a bennünk zajló folyamatokra. 

• Mennyire találjuk meg önmagunk szerepét az életünkben zajló események láncolatában?
• Mennyire tudunk elmerülni saját belső valóságunkban?
• Néven neveztük-e a félelmeinket?
• Felismerjük-e érzelmeinket?
• Képesek vagyunk-e rálátni illúzióinkra, téveszméinkre?
• Van-e tiszta rálátásunk arra, hogy milyen döntések mentén tartunk életünkben ott, ahol tartunk?
• Tisztában vagyunk-e azzal, hogy milyen minőségűek a kapcsolataink, a párkapcsolatunk?
• Mennyire vagyunk őszinték?!
• Mind önmagunkhoz, mind a környezetünkhöz? 
• Életünket a szív, vagy az ész uralja?
• Van harmónia az életünkben? Melyik életterületen sikerült elérnünk harmóniát, és melyiken nem? 

Gondolkoztál már azon, hogy mi a különbség az érzelem és az érzés között?
Nincs kőbe vésett definíció, még a pszichológia is "körülbelüli" meghatározást ad róla.
Az érzelem az, amit a limbikus rendszer generál, amikor neuronok csoportjai bizonyos tapasztalatokhoz kapcsolódnak, és ennek mentén cselekszünk. Az érzés is kapcsolódik a limbikus rendszerhez, de itt már a szubjektív tapasztalatok tudatos értékelésével "találkozunk". Az érzelmeknek is két csoportja van. Az elsődleges, úgynevezett alapérzelmek: öröm, bánat, düh, félelem, meglepődés, és undor. Erre épülnek a másodlagos érzelmek, amiket mindig vissza lehet vezetni valamelyik alapérzelemre. Itt szoktunk "eltévedni az erdőben", mert nem tudjuk felismerni, megnevezni érzelmeinket. Igen. Jól olvastad. Nem férünk hozzá saját érzelmeinkhez, és még felismerni sem vagyunk képesek őket. Csak sodródunk, mint egy faág a folyóban... Kezd el figyelni életedben saját érzelmeidet; törekedj rá, hogy mindig nevén nevezd, és találd meg a mögötte meghúzódó alapérzelmet. Meg fogsz lepődni..., nem is annyira egyszerű, mint gondolnád! 
A spiritualitásban egyszerűbb a "nem hivatalos meghatározás". A SZERETET az egyetlen ÉRZÉS; minden egyéb ÉREZELEM.

A szeretet érzés, vagy érzelem?
Ehhez tudnunk kellene pontosan, hogy mi a meghatározása az érzelemnek, és az érzésnek...
Ha a létezésünk alapja a szeretet, mert Isten maga a szeretet, és az Ő gyermekei vagyunk, akkor mi is maga a szeretet vagyunk. Akkor most ez csupán egy érzelem, vagy pusztán érzés? Vagy esetleg egy létezési forma? A szeretetnek van megnyilvánulási formája? Cselekedeteinket a szeretet határozza meg? Lehet egy cselekedet szeretetteljes? Lehet szeretet a létezésünk alapja, akkor ha nem jelenik meg a cselekedeteinkben a szeretet? 
Nézz körül a közvetlen környezetedben, a családodban, az országban, a világban... Hány olyan cselekedetet tudnál felsorolni, amikor nem a szeretet vezérli az embereket? Az önös érdek, vajon képes felülírni a szeretetet? Vajon minden ember szeretetteljes szíve legmélyén(?); pusztán félelemi fogjaként elzárta magában a szeretet áramoltatását? Az önzőség, az önérdek, a saját hasznunk, a saját anyagi gyarapodásunk mindent felülírhat? Fontosabb a pénz, a vagyon, a tárgyak; mint a szeretet? 
A szeretet, az önzetlenség, a nagylelkűség, a közösségért való cselekedet valóban nem ér egy fabatkát sem? 

Mi a szeretet?

• Érzelem?
• Érzés?
• Létállapot?
• Tudatos cselekvés?
• Esetleg egy szívből hozott döntés, egy igaz választás?
• Tudatos létállapot?
• Vagy ezek harmonikus egyvelege?
• Esetleg valami egészen más? 

A választ saját szívedbe rejtve találod. Ott él benned!

A Hold, mint szimbólum mindig lélekjelölő, és az ANYA archetípusát jelöli.
Az ANYA.
Mi más juthatna eszünkbe az édesanya fogalmáról, ha nem a feltételek nélküli, oltalmazó, és odaadó SZERETET. Az édesanyának csak érzelmei, érzései vannak, vagy vannak cselekedetei is? Vajon van tudatosság a cselekedetei mögött, vagy csupán érzelem vezérlten cselekszik? Esetleg ott van benne MINDEN? Érzés, érzelem, tudatosság, cselekvés... Hány anya ad oda, akár mindent gyermekéért!? Azért, hogy a gyermekének jó, vagy jobb legyen. Pusztán azért, hogy boldognak lássa gyermekét, vagy öröm csillanjon meg szemei tükrében.
Hány édesanyát ejtett rabságba a félelem? Hány gyermek sínyli meg az anya félelemeit; az anya bizonytalanságát, az anya biztonságérzetének hiányát? Hány gyermeknek fogalma sincs arról, hogy mit jelent az elfogadás, a támogatás, a valódi gondoskodás? Hány gyermek nő fel olyan környezetben, amiben nincs valódi szeretet? Hányan vannak tisztában a mai világban azzal, hogy mi a SZERETET? Hányan keverik össze a szeretet fogalmát, az éppen aktuális érzelmi állapotukkal?
A szeretet vajon nem a teljes önátadás(?); tudatos döntés - az ODAADÁS tudatos döntése!, amihez egy mély érzés, és érzelmek kavalkádja társul, melyek összessége megnyilvánul cselekedeteinkben!? Gondoskodás, együttérzés, megbocsátás, a változásra való képességünk, lelkierőnk..., vajon nem a szeretet megnyilvánulási formái? 
Hiába öntenek el az érzelmek, hiába mély, és rendíthetetlen benned az érzés, hogy "szeretsz"; ha nem vagy képes változni; ha nem vagy tudatos az érzelmeidre, és cselekedeteidre; ha nincs benned elfogadás; ha nem vagy képes a megbocsátásra; ha nincs benned gondoskodás: az a pihe-puha, gyengéden körülölelő melegség; ha nincs egy szívből hozott választásod, az a fajta választás, amihez HŰ MARADSZ: minden körülmények között. 

Bár a japán nyelvészet távol áll a magyar nyelvészettől, és ez utóbbit csak saját érdeklődésem mentén "tanulmányoztam"; de mindig nagyon érdekelt a magyar nyelv varázslata, ősi minősége, az a logikus rendszer amely alkotja. Világviszonylatban is elismert, hogy nincs párja a magyar nyelvnek, kifejező erejének, sokszínűségének, "élő egységet" alkotó különlegességnek. Egyben a legnehezebben megtanulható nyelvek között tartják számon; ami nem meglepő, hisz egészen más gondolkodási módot kíván meg az embertől... Aki egy morzsányit is foglalkozott már édes anyanyelvünk misztikumával, az bizonyára tudja, hogy a finnugor elmélet már rég megbukott, mégis ezt oktatják az iskolákban... Kiss Dénes, költő, és nyelvkutató munkásságát érdemes tanulmányozni. De számtalan nyelvész foglalkozott már ezzel a témával. 
De kanyarodjunk vissza a szeretethez. Azt már bizonyára mindenki hallotta, hogy a szer - etet = szeretet; a gyűl - ölet = gyűlölet. Ez nem puszta közhely, és nem csupán szójáték.
A szer jelentése "égi törvény", ami életben tart, ami táplál, ami a forrás: mindenek alapja. 
Ki lehet vonni a szeretetet a létezésből? 
Olyan ez, mint a földi törvény. Lehet nem figyelembe venni. Lehet nem betartani. Lehet megszegni. Oknak megnevezhetsz bármit, hogy miért szeged meg az "égi törvényt", miért nem éled a szeretet - vagy miért nem "úgy éled a szeretetet, hogy az meleg, odaadó, és gyengéd legyen" -; de mindez csupán illúzió: pusztán saját félelemed táplálta gondolat miatt nem vagy képes szeretetben létezni.
Önmagad fogja vagy, ketrecbe zárt énekesmadár... 
A felismerés, a beismerés az első lépcsőfok. Felismerni, és beismerni magunknak, hogy milyen önkorlátozásban élünk: saját negatív gondolataink, sémáink miatt; hogy milyen generációs mintáink mentén körvonalazódik életünk...
Hol a szeretet életünkben? Hol a szeretet a kapcsolatainkban? Hol a szeretet a VILÁGBAN? 
Az igazsághoz vezető út, mindig befelé vezet: szívünkben ott pislákol a fény, a szeretet ereje. Merjünk befelé fordulni; átlépni a félelmetesnek tűnő korlátokat, ismerjük fel önvalónkat; a csendes, szeretetteljes megfigyelőt. Merjünk jóban lenni magunkkal, merjünk őszinték lenni magunkhoz! 

"A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben." /Biblia/ 

Szeretettel, Mika Gabi