Szerelem...

Szerelem. Az emberi létezés legvarázslatosabb misztikuma. Az a belső erő, ami az Egység felé terel; ami által a legtöbbet hozhatjuk ki magunkból, de ugyanakkor el is bukhatunk általa. A leggyönyörűbb ellentét.
De a szerelem valóság?
Vagy csak egy romantikus ábránd?
Fantáziánk, gazdagon termő varázskertje, ahol tündérek varázsoltak el?
Esetleg védőangyalaink terítették ránk szárnyaikat, amitől nem látjuk a valóságot?
Egy álomképet, illúziót kergetünk csupán?
Létezik lélektárs? Akivel egykoron Egyek voltunk? De, ha minden EGY, és mindenek forrása, eredendője maga az EGY, a kezdet, az örökkévaló? Akkor hogyan tartozhatunk össze csak mi ketten; a szerelemesek?! Mi az igazság? Ki tudja a válaszokat?
A válaszokat lelkünkben őrizzük. Megnyílunk-e az igazságnak, vagy inkább az illúziók mesevilágába merülünk: a mi döntésünk. Szíved tudja a választ!
A megnyilvánulatlan, és a megnyilvánult misztikuma felfedezésre váró rejtély. A legizgalmasabb kaland.
Nő és férfi. Yin és yang. A két poláris pár. Az EGY, két oldala; melyben felismerhetjük, megtapasztalhatjuk az ellentétek feloldódását. Tapasztalni jöttünk; tanulni. Felismerni önmagunkat a másik fényében. Tükröt tartunk egymásnak. Mit látsz meg benne? Mindazt, ami te magad is vagy; csak vagy elfojtottad, vagy letagadtad, vagy nem vettél róla tudomást. Mindenkiben ott van a mindenség; ami tulajdonképpen maga a semmi: az űr, az üresség. Az jelenik meg a "projektoron", amire a belső figyelmed irányítod. Azt fogod látni a tükörben, ami a megnyilvánulatlanban, ott van benned is, láthatatlanul... Nincs olyan, hogy bizonyos dolgokkal rendelkezel, bizonyos dolgokkal meg nem! Van amit még nem fedeztél fel, van amiről már tudsz, és van amit már meghaladtál. Melyikkel van éppen dolgod, azt a saját életutad fogja meghatározni. Nem találkozhatsz mással, mint amire épp szükséged van. Legyen ítéleted, minősítésed bármilyen előjelű; biztos lehetsz benne, hogy oka van a tapasztalásodnak.
Szeretve vagy?
A társas magány fogságában sínylődsz?
Esteleg bántalmazó kapcsolatban vagy?
Vagy netán épp megcsaltak?
Elhagytak?
Vagy te akarsz valakit elhagyni?
Te csaltad meg a párod?
Esteleg boldogtalan vagy, de fogalmad sincs, hogy közöld a pároddal?

Bármit is "dobott eléd" az élet, az a te isteni terved része. Ezt soha ne feledd! Minden esemény okkal történik. Gondolkozz el rajta, mit tanít neked a jelen élethelyzeted?
Miért alakultak úgy a dolgok ahogy?!
Hol van benne a te szereped?
Mit kell tanulj magadról, a társad által?
Milyen tükröt, vagy görbetürköt mutat neked?
Mit kell észre vegyél önmagadban?
Kit látsz a tükörben?
Milyen kép rajzolódik ki eléd önmagadról?
Kellemetlen belenézni?
Vagy örömmel, és boldogsággal tölt el a tükörképed?
Őszinte vagy magaddal?
Tudod, hogy ki vagy?
Tudod, hogy milyen szerepet játszol a párkapcsolatban?
Tudod, hogy ennek a szerepnek mi a gyökere?
Ez valóban te vagy(?), vagy a generációs érzelmi mintázatokat viszed csupán tovább, de a valóságban nem is erre vágysz?

Ha egy tündértől kívánhatnál, mert varázsütésre tudná teljesíteni a kívánságodat (kizárólag szerelemi, párkapcsolati óhajod lehetne)... Elküldenéd? Azt mondanád neki, hogy "Köszönöm kedves Tündér, de én tökéletesen elégedett, és boldog vagyok, nem tudnék tőled mit kívánni.". Biztos vagy benne?
Nem hallaná senki más a kettőtök beszélgetését; sőt soha senki nem tudná meg, hogy kívántál egy jó tündértől! Na?!... Lenne kívánságod???

A szerelemes pár környezete lehet maga a bőség; tele földi javakkal, hatalommal, tudással, függetlenséggel, kísértéssel... A szerelmeseket nem érdekli semmi, és senki. A külvilág megszűnik számukra, elvesznek egymás varázslatában. Elmerülnek az EGY misztikumában, az egyesülésben..., a másik felükben. Áramolnak egymásban. Egybeolvadnak. Megszűnik a világ. Elmosódnak a határok: eggyé válnak. "Hol kezdődsz te? És hol ér véget az én létezésem?" Nincsenek határok, nincsnek kontúrok... "Nincs te, és nincs én. Csak EGY van; mi vagyunk a lét egységében". Adunk és kapunk csupán az öröm kedvéért. Nem várunk semmit a másiktól. Nincs is rá szükség, hisz te; én magam vagyok. Amit adok, azt kapok. A befogadás, és behatolás egyesítő tánca a szerelem. Az értelem és az érzelem egyesülése. A tűz és víz elegye. A világos és a sötét örvénylő körforgása. Alkímiai csoda; amikor ólomból arannyá nemesedünk.
A test; pusztán követi lelkünk kívánságát, az EGYESÜLÉS utáni vágyunk. A lélek vágyik égi otthonának biztonságára, az egység megélésére; a test, csupán próbálkozik... A testi szerelem múlandó. Elvárások, szükségek, és félelemek fogságban vergődik. Függ a másiktól, függ önön létezésétől. Az égi szerelem; a lélek szereleme örök, és halhatatlan. Szárnyait nem köti földi rabiga; szabadság szőttese tollruhája... A lélekszerelem szabadon szárnyal időn és téren túl az örökkévalóság végtelenségében. Aminek nem volt kezdete, vége sem lehet soha. Állandó és folyamatos; önmagába visszatérő, önmagában megújuló energia.

Mi a szerelem?
Álom, vagy valóság?
Ábrándos illúzió, vagy maga a létezés?
MINDEN, vagy SEMMI csupán?
Életünk értelme, vagy pusztán a lét megrontója?
Tudás, vagy tudatlanság?
Sekélyes, vagy szédítően mély?
Röghöz kötött, vagy szabadon szárnyaló?
Lehetséges, vagy lehetetlen?
A választ te határozod meg; tiszta szívből hozott, IGAZ döntéseddel.
Szerelemedben, isteni terved valóságát éled.

Szeretettel, Mika Gabi

Hálás köszönet a fotóért a fiamnak, Levinek! www.leventehegedus.com