2024.06.27. = 5, V. Hierophant; 27=9, IX. Hermit, húzott kártyalap: XIII. Death

Marad velünk a változáshoz való alkalmazkodás, mint feladat. Sokkal hamarabb "szabadulunk meg tőle", ha hagyjuk szépen elmúlni azt, aminek lejárt az ideje. A szükségtelen ragaszkodásunk, csupán meghosszabbítja az elkerülhetetlent. Érdemes megfogadni azt a buddhista gondolatot, hogy a fájdalom az élet természetes velejárója és elkerülhetetlen, de a szenvedést Te magad választod. A szenvedés, ugyanis nem más, mint a fájdalomba való beleragadás; az a helyzet, amikor képtelen vagy az elengedésre, ragaszkodsz valamihez, aminek elmúlt az időszerűsége. A természet törvénye garantálja, hogy az elmúlás mindig egy új kezdet is jelent egyben. Valamit elengedsz, és ezzel valami újnak teret adsz. Gondold csak végig az életed, és keresd azokat a pontokat, élethelyzeteket, amikor valami (vagy valaki) távozott az életedből, mindig érkezett valami (valaki) új. Az újnak helyet - teret - kell teremteni, csak akkor tud belépni az életedbe. Gondold el, ha a fák ősszel nem engednénk, hogy az elsárgult levelek lehulljanak az ágairól, tavasszal, hogyan tudna új hajtásokat, leveleket hozni. El kell engedni a régit, hogy az új megszülethessen.

Alapvető változásra van szükségünk. Az ilyen élethelyzetekben érdemes elcsendesednünk, és lelkünk mélyére nézni; elkezdeni emlékezni a hozott tudásunkra, és bővíteni a tanult tudásunkat. Alkalmas az idő arra, hogy valami újat tanuljunk; esetleg az eddig megszerzett tudásunkat valami egészen új módon kezdjük el hasznosítani. A bölcsesség élethosszig tartó tudatos tanulást, önképzést jelent. A bölcs, egyszerre útmutató és útkereső; ő maga a mester, de ugyanakkor a tanítvány is. Tisztában azzal a tudással, amit már megszerzett. Tudja, hogy a bölcsessége a saját belső tudásából fakad. Ismeri az életben betölthető szerepek sokszínűségét, és értelmét. Tisztában van vele, hogy a tanulási folyamatnak soha nem szakad vége, ezért alázatos és szerény. Megtanulta, hogy nincs olyan cél, amit ha elért, ne lenne tovább, és tovább, és tovább... Az élet nevű "játék", örök és végtelen. 

Ma egy kicsit töltődj! Önmagadból. A saját belső fényedből. Manapság olyan kevés időt töltünk önmagunkkal. Pedig nagyon fontos lenne mindenkinek az önmagával töltött minőségi idő, amikor kizárod a külvilágot, és egy kicsit kizárólag önmagadra - befelé - figyelsz. Hogyan is hallhatnánk meg lelkünk hangját, intuíciónk bölcsességét, mikor már azt sem tudjuk, hogy mi a CSEND!? Mikor voltál utoljára csendben, egyedül önmagaddal? Mikor próbáltad elmédet annyira lecsendesíteni, hogy legyen lehetősége a benned élő bölcsnek megszólalni? Hidd el, ott él benned, és várja, hogy végre adj neki egy lehetőséget..., hogy meghalld hívó szavát. Felgyorsult, zajos világunkban sokszor esélyt sem adunk neki. Az igazságot, nem a tv-ben, nem a hírekben, nem a social médiában, de még csak nem is a könyvtárban fogod meglelni, hanem a belső csendedben, lelked bölcsességében. Adj hát neki teret, és lehetőséget! Ez a változás - mint az összes többi is - érted van. Akkor is, ha most fáj. Akkor is, ha most nem érted. A válaszokat a szívedben találod!

Az elmúlás következtében minden abba tér vissza, amiből származott.
/Arisztotelész/

Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.
/Márai Sándor/

A mai naphoz tartozó képekért - fotógalériáért - görgess lejjebb.

Szeretettel, Mika Gabi

Fotógaléria