Transformation (XIII. Halál) & Empress (III. Uralkodónő) & Ace of Fire (Botok Ásza)

"A szeretet nem múlik el soha, és az élet, bár átváltozik, de örök!" /Müller Péter/ A "halál"; az elmúlás; emberi létezésünk talán legfélelmetesebb, legnagyobb ellenállást kiváltó fogalma. Pedig a halál; nem más; csak ÁTALAKULÁS. Valami, vagy valaki; valamilyen okból eltávozik, tovaszáll..., átalakul. A Halál kártyája; egyáltalán nem a fizikai halálról szól. Inkább arról, hogy valami; vagy valamilyen kapcsolódás; már nem szolgálja a haladásunk, fejlődésünk; ezért természetes módon távozik életünkből. Többnyire ragaszkodunk mindenhez; amit már megszoktunk; ami eddig életünk részét képezte - legyen az bármi: életmód, ember, helyzet, megszokás... A VÁLOTÁS; az élet természetes velejárója; mégis félünk tőle; nem kívánatos "vendégnek" tartjuk életünkben. A változáshoz való alkalmazkodás képessége segít, hogy fájdalommentesebben éljük meg; az elkerülhetetlen átalakulásokat; amik mindenképp bekövetkeznek; lehetetlen az elkerülésük. Valamiért az a furcsa tévhit él a "fejekben"; hogy a változás "rossz"; és félelmetes. Annyira kevésszer gondolunk arra; hogy a változás; jót is hozhat számunkra. Még akkor is, ha eleinte félelmetes; sőt akár fájdalmas.

Napi kulcs-gondolataink:
XIII. Halál: Valaminek a vége; mindig valaminek a kezdete is. Valaminek a halála; egyben valaminek az újjászületése is - az élet körforgása örök. Az egyetlen biztos dolog az életben; az állandó változás; átalakulás. 
III. Uralkodónő: A keletkezés és elmúlás - a természet állandó - körforgása, jelképezi a halhatatlanságot. Az élet forrása: a feltételek nélküli, odaadó, gondoskodó szeretet.
Botok Ásza: Tiszta szívből élni! Az ihletett, kreatív energia szívünkben rejlik. Merjük felvállalni önmagunkat! Lelkesen, szenvedélytől fűtötten, kezdjünk neki a 'szellem' által vezérelt cselekvésnek!

Kicsit beszéljünk a valódi "halál fogalmáról" - bár ennek a napi vonatkozásban nincs jelentősége; de fontosnak tartom, hogy erről is essen szó. Földi testünk porrá omlik; de az életet fenntartó energia; nem tud megszűnni; nem képes semmivé válni.! A materializmus; ugyanolyan HIT, mint az Isten hit; de ezt mintha az embereknek "nem esne le"... A materialisták az anyagban hisznek(!); a láthatóban és tapinthatóban. A fizika és biológia az ő "bibliájuk"; ami szerint az "anyag nem vész el, csak átalakul". Ez azért elég nagy paradoxon... A materialisták alap törvénye a túlvilági élet; az átalakult - transzformálódott élet; és nem is tudnak róla?!...
Az élet; a lélek örök, és halhatatlan. Anyagba zárva, oly sok láthatatlan dologtól vagyunk elzárva; hogy emberi elmével szinte lehetetlen felfogni! Ha nem tudunk valaminek a létezéséről; az nem azt jelenti, hogy az adott dolog nem is létezik. A nem tudásunk pillanatában is rendelkezésünkre áll: csak akkor még a "láthatatlan birodalmában" várakozik a felfedezésünkre. A világ végtelen; tele van lehetőségekkel, felfedezetlen, és ismeretlen csodákkal. A "halál"; az elmúlás; egy ugyanilyen, felfedezésre váró varázslat!

Amikor valaki eltávozik a földi élők sorából; és mi sírunk, vígasztalhatatlanul szomorúak és elkeseredettek vagyunk...; gondolkoztál már azon, hogy miért kesergünk? Mit siratunk? Mit gyászolunk? Mi is fáj annyira egy szerettünk elvesztésében? Valójában; nem is az "elhunytért" aggódunk; hanem önmagunkért. Magunk miatt sírunk. Mi lesz velünk? Nekünk fáj a hiányérzet; hogy nem láthatjuk, nem tudjuk mi történt vele...; és soha többé nem láthatjuk; nem ölelhetjük át; nem beszélgethetünk vele... Az emlékek, fájdalmas nosztalgiává válnak; mert több közös emléket nem gyűjthetünk a szeretett személlyel. Örökre elveszettnek hitt szerettünk hiánya miatt szenvedünk mérhetetlenül.
Mindezzel szemben ott van az örök élet(!); amit figyelmen kívül hagyunk. A szerettünk; nem megszűnt létezni; csak átalakult; átment egy másik "világba"...; abba a világba; ahonnan egykor érkezett. Egy új életet; örömmel a szívünkben fogadunk, és ünneplünk..., pedig ugyanúgy átlépett egy "határt". A láthatatlan birodalmából érkezett a látható birodalmába - csak az irány más... A lényeg a változás; a minőségi átalakulás. Az élet értelme sem kevesebb; mint a folyamatos minőségi szintlépés - az energiaszintünk emelése; azaz az átalakulás. A halál is egy energiaszint változás. A sűrű anyag, alacsony rezgésszintjéről; egy láthatatlan energia; magasabb frekvenciájára váltunk. Ez az alkímia lényege is! Nem ólomból akartak aranyat csinálni az alkimisták; hanem "az örök élet italát keresték". Ami nem mást jelent; mint hogy hogyan képes az "ólomember"; "aranyemberré" nemesedni!?

Annyira gyönyörű; hogy az elmúlás lapja (Halál) és a termékenység és újjászületés lapja (Uralkodónő); egyszerre érkeztek! Ezzel is nyomatékot adva elválaszthatatlanságuknak; felhívva figyelmünk az örök körforgásra. Életünk; csak egy állomás; végtelen utazásunk során; egy átmeneti "tanpálya". Meg kell tanuljuk elengedni a múltat: megbocsátással a szívünkben; és nem aggódni a holnapért, a jövőért. Nincs tegnap; és nem létezik a holnap: mindig csak MA van; MOST van - a JELEN PILLANAT. Minden egyes pillanatban benne van a múltunk, és jövőnk is: ez pedig nem más, mint a jelenünk; a jelenlétünk. Minden pillanatban alakítjuk, formáljuk a következő pillanatunkat. Mindig dönthetünk másképp! Soha semmi nem végleges. Nem kell megbánnunk semmit; és nem is mulasztottunk el semmit; ha tudjuk, hogy épp MOST van lehetőségünk a változtatásra, az átalakulásra, az újjászületésre! 
Kreativitásunk állandó készenlétben áll; várva, hogy mikor vesszük észre; mikor nyitjuk ki felé a karunk; önmagunk. Mikor vesszük saját kezünkbe életünk irányítását!? Mikor hagyjuk abba az önsajnálatot, a kiszolgáltatott "fetrengést" a mocsárban; tápászokunk fel a földről; és állunk a két lábunkra!?! Mikor vesszük észre, hogy ha tiszta szívvel létezünk; áramoltatjuk a bennünk lévő szeretetet, akkor nem csak állni; de szárnyalni is tudunk!? A lelkesedésünk, a hitünk, az alkotóvágyunk; állandóan próbára van téve. Mi magunk "rejtettük el" ezeket a próbákat; mielőtt leszülettünk volna a Földre. Fedezd fel, a benned rejlő átalakulás lehetőségét! Vedd észre, hogy a BIZALOM, amit kívülről vársz; benned van! Ha bízol magadban; akkor BIZTONSÁGBAN vagy; és rendelkezel a valódi önbizalommal! A szeretet és a bizalom; az a két erő; amivel nincsenek számodra akadályok; legfeljebb csak próbatételek, amiket képes vagy meghaladni,  és megoldani. Az 'ősbizalmat'; pont a materializmus terjedésével veszítettük el; tettük rabbá, és halandóvá önmagunkat... De már a materializmus is kezdi meghaladni önmagát. Egyre több a bizonyíték a tudományos világban is, hogy a világ sokkal-sokkal több és gazdagabb, mint azt általában az emberek gondolják. Tekints életedre más perspektívából! Aggodalmaid, félelmeid, az akadályok illúziója mind szerte foszlanak; ha kellően eltávolodsz tőlük! Dobd el az akadályozó félelmeket; kishitűséget; bújj ki a "bábodból"!... Tárd ki színes szárnyaid; és repülj; szárnyalj magasan; onnan pillants le a földi létre! 
Nem hernyóként jöttünk élni; hanem varázslatos, gyönyörű pillangóként! Élj tiszta szívből; őszintén! Légy hű, ahhoz az önvalódhoz - lelkedhez -; aki eltervezte életed! Be lehet érni kevesebbel; de nem érdemes...

Szeretettel, Mika Gabi

"Nem végérvényesen vagyunk ideítélve, hanem átmenők vagyunk. A legbölcsebb emberek semmit sem vettek túlságosan komolyan. Főleg önmagukat nem. Kezük laza volt, léptük táncos, és akkor érezték jól magukat, ha önfeledtek voltak. Nem ragaszkodtak semmihez, mert tudták, hogy itt semmi sem a miénk." /Müller Péter/