Úton...

Minden, amit most kérni fogok tőled - illúzió..., földi életünk játéka. Viszont elkerülhetetlen a megértéshez. Képzelj el egy végtelenül hosszú, kacskaringós, letérőkkel, útelágazásokkal teli utat. Elindulsz abból a pontból, amikor leszülettél ebbe az inkarnációba - itt már kapásból három víziót is kértem tőled, ami csupán illúzió: tér, idő, és hogy a kiindulópont a születésed pillanata. De most a játék kedvéért fogadjuk el ezeket alaptézisnek. Tehát elindulsz utadon, de magát a célt nem tudod, nem látod, de még nevén sem tudod nevezni. Ezen a rejtélyes, meghatározhatatlan, láthatatlan úton kell megleld az összes olyan fontos dolgot, amit viszel majd magaddal utad látszólagos végén - halálod pillanatában. Utad során számtalan döntést kell majd meghozz - mely újból csak egy illúzió, hisz te magad tetted oda ezeket a lehetőségeket, hogy megtanulj emlékezni. Nem a tegnapra, a múlt évre, de még nem is a gyermekkorodra, hanem az előző életeidben gyűjtött, elvehetetlen információk és tudás összességére. Kérlek, ne érts félre, tudatosan nem fogsz rájuk emlékezni - vagyis léteznek közöttünk ilyen emberek is, de nem ez a jellemző. Intuíciód hangja lesz az emlékezésed forrása, ő fog segíteni neked megtalálni a helyes ösvényt, ő fog ráterelni arra az útra, amit be kell járj ahhoz, hogy közelebb kerülj a végállomáshoz. De a végállomás is csak egy illúzió... végtelen a létezési formák és minőségek száma, nem csak a földi inkarnáció létezik. A karma kerekéből "kitörve", csak az anyag sűrűségétől szabadulsz meg, de a létezésed nem szűnik meg, csupán minőséget, rezgésszintet vált... 

Azt hiszem nagyon előre szaladtam - belecsaptam a lecsóba, pedig nem így terveztem. Írásaim nem felépített menetrend szerint születnek - bár előre mindig ezt tervezem - de utána "valami" beleszól és nem engedi, hogy az én akaratom legyen meg - és ez így van rendjén. Talán valamiféle gátként szolgált az előrerohanásom, értelmét nem értem, de tudom, hogy okkal történik. Az anyagi világban való létezéshez elengedhetetlen az anyag ismerete, és elfogadása. Én magam egészen pici koromtól fogva - mióta az eszemet tudom - elutasítottam, megvetettem, lenéztem ezt a létezési formát. Úgy éreztem a fizikai test, amivel rendelkezem nem az enyém, mindig olyan érzésem volt, mintha sok-sok számmal nagyobb "kabátot" adtak volna rám. Soha nem értettem, hogy miért érzem ezt, a mai napig nem találtam meg rá a választ. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy ma már nem is keresem rá a választ, mert időközben "az élet - önmagam láthatatlan magasabb szinten alkotott terve" megtanította, hogy a matériát elutasítani a legnagyobb butaság, hisz ez a létezési formám jelenleg - ha elutasítom önmagam tagadom meg, és kizárólag önmagam gáncsolom el az utam során. Meg kell barátkozzunk, el kell fogadjuk magunk minden szinten, minden síkon... Az ellenállás - bármiről legyen is szó - fájdalmas tapasztalásokat hoz az életünkbe. 

Még a materialista, földi létezésünk sem csak a hétköznapok rohanásáról, nem csak szükségleteink kielégítéséről, feladataink elvégzéséről, és szórakozásról szólnak. A létezés értelmét, összefüggéseit, tulajdonságait évezredek óta keresik kutatják - legyenek azok az ókor nagy gondolkodói, filozófusai, vagy nagy vallások alapját meghatározó, nagy mesterek - tanítók - akik tanításai köré építették fel, a különféle egyházakat, vallásokat, ideológiákat. Azt már csak nagyon zárójelesen említem meg - mert tudom sokaknál zárt fülekre fogok találni, hogy a "nagy, letűnt világok" civilizációk - mint pl. Mú, Atlantisz - bölcsességei is mind megtalálhatók az univerzum hálórendszerében. Persze a mi "fejlett" civilizációnk nemcsak, hogy nem képes ezekhez a tudásokhoz hozzáférni, de a még jelenleg rendelkezésre álló kézzel fogható "bizonyítékokat" is szánt szándékkal megsemmisítik, vagy jobb esetben "csak" eltitkolják... Sajnos, igen... a 'ma embere', annyira büszke a technikájára és tudományaira, hogy pont emiatt, a vak önhittsége miatt, nem veszi észre önön butaságát. Azt hiszi fejlődik, pedig épp az ellenkezője történik, visszafejlődik. Tudom, ez most sokak önbecsülését sérteni fogja, de ez a szomorú valóság. 

Oly sok gondolkodó, felfedező, tudós, filozófus, bölcs, tanító, mester élt már a Földön - megannyi tudás áll a rendelkezésünkre - és mi, csak saját egónknak akarunk megfelelni. Nem látunk tovább az orrunknál... Amíg az emberek többsége úgy gondolja, hogy minden rendben az életével, és csak besöpri a szemetet a szőnyeg alá, ítélkezik és fröcsög, addig nem sok esély van a tisztán látásra, a valódi változásra. Az első és legfontosabb lépés, elindulni önmagunk felé! Minden - ezt kérlek értsd szó szerint - MINDEN tudás belénk van "kódolva", csak nem férünk hozzá. Ahhoz, hogy elindulj a belső kincsed - saját igaz tudásod felé - először meg kell ismerd fizikai működésed. Érdemes mind a biológiai, mind a pszichológia dolgokkal tisztában lenni. Elkezdeni dolgozni magadon, belemélyedni az ego vs. lélek problematikájába. Megismerni a személyiségtorzulásokhoz vezető attitűdöket. Feldolgozni a saját nehézségeinket, sérüléseinket, fájdalmainkat, dühünket és haragunkat. Bedughatod a fejed - strucc módjára - a homokba; és mondhatod, hogy "az életemben minden rendben volt, és most is minden rendben van", de ez puszta önámítás! Aki azt állítja neked, hogy az ő életében minden a legnagyobb rendben volt és van, azzal legyél nagyon óvatos, mert nem őszinte - lehet önmagával sem az, de ez a lényegen nem változtat semmit. Nem született még ember a Földre, akinek ne lennének lelki problémái. Annyi a különbség, hogy mindenki más "útravalót csomagolt magának" jelen inkarnációjára és saját maga határozta meg a megoldáshoz vezető úton, a módokat és a sebességet, amivel haladni kíván. Az első és talán leghasznosabb lépés a pszichoterápia. A közfelfogással ellentétben, se nem bolond, aki terápiára jár, se nem csak "kibeszéli" szeretteit, környezetét egy vadidegennek, és "amilyen hülye még fizet is érte". Ez nettó badarság. A pszichológusnak is van kötelezően előírt minimum mennyiségű terápia, amit teljesíteniük kell, különben nem válhatnak terapeutává. Mindenkinek van mit feldolgozni, megdolgozni önmagában. Ez az alap! Ez hosszú évek megfeszítő munkája, de kifizetődő! Bár nagyon hasznosnak és elengedhetetlennek tartom a pszichológia tanulmányozását - magam is több tucat könyvön rágtam magam végig, ráadásul még egyetemen is tanultam. A pszichoanalízis szükségességével is mélyen egyetértek - sok száz terápiás órát tudhatok én is magam mögött. Pszichológiai tudás nélkül - terápiás feldolgozás nélkül - a spiritualizmus is olyan tévutakra tudja vinni az embert, amivel csak karmát teremt magának és valójában rosszabbat tesz, mintha nem tett volna semmit! Kivételek persze itt is vannak, mert léteznek olyan emberek, akik tudatos szinten hozták magukkal a tudást, és valóban képesek előző életekre emlékezni. Az már egy más kérdés, hogy ez áldás-e, vagy inkább átok-e, a jelen életükben!? 

Szerintem már unalomig ismétlem magam, amikor azt mondom, hogy a vallások is hihetetlen sok információt és tudást tartalmaznak - mindenkit buzdítok a tanulmányozásukra! Az egyházakhoz való csatlakozásra már nem annyira - én személy szerint elkerülném - de mindenki tegyen belátása szerint - akinek erre van hívó szava, ne álljon ellen neki, minden okkal történik! A keleti vallásokat különösen ajánlom mindenki figyelmébe. A létezés esszenciáját tartalmazzák, maga a tiszta, salakmentes bölcsesség. Ezzel kapcsolatban is az a véleményem, hogy mint oly sok dologra az életben, erre is meg kell érni. Mert egyáltalán nem biztos, hogy egy-egy életperiódusban ugyanazt az üzenetet fogod "kihallani", az egyébként valós tudásból. Soha ne felejtsük el az "egyéni szűrőnket"! Mindig, minden információt, tudást, ezen keresztül engedünk magunkba. Soha nem fog se több, se tisztább üzenet átmenni rajta, mint amire megértünk, amiért megdolgoztunk. Nekem is vannak olyan momentumok a múltamban, hogy hallgattam, tanultam, a szavakat értettem, a mondatokat is - de a jelentéshez semmi közöm nem volt, fogalmam nem volt róla, hogy mit akar az üzenet adni nekem, mit jelent a valóságban. Csak üres szavak voltak, valós tartalom nélkül. Hosszú évek kellettek hozzá, hogy megérjek rá és megértsem, amikor egyszer csak jött az "aha élmény"! "Ó, hát ezt akarták akkor nekem mondani - ezt jelenti!". ... Ha egy lépcsősor alján állsz - és mondjuk ez egy jó hosszú lépcsősor - az alján állva nincs lehetőséged látni, mit hoz el számodra az utolsó lépcsőfok megtétele. Egy dologban biztos lehetsz, egy újabb lépcsősor fog rád várni - mindig újabb és újabb... Ki melyik lépcsőfokon tart, melyik emeleten, melyik kanyarban - egyáltalán nem számít! Mindenki a saját tempójában halad. Ezért van az, hogy néha megszűnnek kapcsolatok, és új kapcsolatok alakulnak ki. Egy párkapcsolatnál például ezért nagyon fontos odafigyelni egymásra! Én is haladok, te is haladsz. A tempónk nem biztos, hogy egyforma. A mi döntésünk, hogy odafigyelünk-e a társunkra, szerelmünkre... Néha én állok meg, és biztatom, támogatom, segítem, noszogatom a másikat, hogy "gyere, meg tudod csinálni, haladjunk!". Néha ő áll meg és adja vissza nekem azt a figyelmet, törődést és szeretetet, amivel máskor én támogattam őt. Ilyenkor ő biztat engem önmagam meghaladására, a továbblépésre. És így haladunk lépcsőfokról-lépcsőfokra. Ezt nevezik nemcsak tartós, de jó párkapcsolatnak is! A tartósság még nem jelenti feltétlenül, azt hogy minőségi is, mert foghatjuk magunkat és leülhetünk valamelyik lépcsőfordulóban, mondván, hogy "köszönjük nekünk itt jó lesz, elvegetálunk itt...". Vagy hagyhatjuk a társunk egy fordulóval lejjebb, időnként lelátogatunk hozzá - de amíg nem vagyunk egymás látóterében "mindenki csinál, amit akar", amit persze a másik nem lát, de hát "amiről az ember nem tud, az nem is fáj"... Vagy akár fordítva is történhet: lemaradtunk .... dühösek vagyunk és bosszút állunk... Szerintem értitek...

Tegyük fel a képzeletbeli koronát az egész tetejére! A hab a tortán! Az asztrozófia. Semmihez nem hasonlítható, hatalmas és komplex ősi tudás. Aki nem mélyedt bele egy kicsikét se, el sem tudja képzelni, hogy mennyire minden-mindennel összefügg, mennyire szépen egymásra épülő valós tudást tartalmaz. Bizonyára sokan felhúzzák a szemöldöküket, hogy "mi a csuda az az asztrozófia"?! Asztrológiai alapokkal rendelkező, de nem csak a zodiákus jeleket, hanem a valódi csillagképeket is figyelembe vevő 'csillag bölcselet' - tele mitológiai analógiával. Ha tudnátok, hogy mennyire igaz Hermész Triszmegisztosz idézete "Ami alant van olyan, mint ami fent van, és ami fent van olyan, mint ami alant van, az EGY csodájának a kiteljesedésére.". Amikor azt írtam valamelyik írásomban, hogy Isten a csillagokkal és bolygókkal írta a válaszokat a égboltra, nem túloztam, és nem vicceltem. Aki belemélyed ebbe a tudományba, az a "saját bőrén" tapasztalja meg, hogy mennyire élő, mennyire igaz és talán a legmélyebb önismereted adó "varázslatos tudomány", maga a MÁGIA - a szó tiszta és nemes értelmében! (Ajánlom mindenki figyelmébe - a rám, és még számomra is félelmetes hatást gyakorló - Szepes Mária könyvet, a Vörös Oroszlánt. Magam sem értem ez, most hogy jött ide, de engedtem a sugallatnak... valaki számára biztosan hasznos lesz.) Szemléletbeli különbség van az asztrozófia és az asztrológia között, más nézőpontból közelíti meg ugyanazt a dolgot. Az éremnek ugyebár két oldala van, de nem érdemes szétszakítva külön-külön tekinteni rájuk, éles falat húzva a kettő közé - hisz ugyanarról beszél, csak más a nézőpont, a megközelítés. Az asztrozófia az EGY szemszögéből tekint az égboltra, nem tagadja a dualitást, de a fókuszát arra helyezi, ami a minőség emelését célozza meg. Az asztrológiában sajnos hajlamosabbak a drámai hangvételre, esetenként a riogatásra, a szélsőséges polarizálásra. Így is elég hasított világban élünk, semmi szükség a szakadék mélyítésére, inkább az egység felé kellene törekednünk. Ez utóbbi álláspontot képviseli az asztrozófia. Sok asztrológussal találkoztam - aki bár nem tanult asztrozófiát - mégis ezt az egység felé törekvő szellemiséget követi, és adja tovább társainak. A legtöbb asztrológus és asztrozófus ért a számmisztikához, sokan használnak tarot kártyát és ingát - fontos megemlítenem, hogy sokan rendelkeznek pszichológiai alap ismeretekkel is (természetesen, többségében nem pszichológusok)! Annyira kart-karba öltve járnak ezek a spirituális - tudományos ismeretek, hogy aki csak az egyiket, vagy csak a másikat ismeri, az olyan, mint egy félkarú óriás. Nem lehet nem megismerni és megtanulni az összeset, hisz egymás hivatkozási alapjai is... Olyan, mintha biológiát, történelmet akarnál tanulni könyvekből, úgy hogy nem tanultál meg olvasni... Azt is látom, hogy mindenkinek megvan a saját személyes kedvence, amiben a legjobban ki tud teljesedni, ami a szívéhez a legközelebb áll, ami az egyéni "táltos paripája". És ez annyira gyönyörű ... fantasztikus és varázslatos! 

Amit saját tapasztalásaim során megtanultam, és át tudok adni nektek, tiszta szívből - akár tanácsként, ha elfogadjátok ezt tőlem - legyetek nyitottak minden új információra, új tudásra! Tájékozódjatok, és ezt ne korlátozzátok kizárólag az aktuális politikai, társadalmi, szociális helyzetre. Legyen széles a látókörötök! Adott szituációkat ne ítéljetek meg elsőre, hanem keressetek különböző nézőpontokat - minden átértékelődik! A helyes érték a mérték! Amikor azt érzitek, hogy "ó, enyém a bölcsek köve", akkor vigyázzatok, lépjetek egy hatalmas lépést hátra és onnan nézzetek rá az ígéretes "zsákmányra". Keressétek a tisztánlátást, mely mindig az egyszerűségben rejlik. Én is írom, a hosszabbnál-hosszabb írásaimat, pedig ezt egy Zen szerzetes elintézné egyetlen mondattal, vagy egyetlen koannal. De van, amikor az az egyetlen mondat még kévés. Ahhoz az egyetlen mondathoz is el kell jutni. A fán a gyümölcs sem érik meg hamarabb, attól hogy sürgetik. Az előfeltétele, hogy egyáltalán várhassuk azt a finom, ízletes gyümölcsöt, az odaadó, gondoskodás, a bele fektetett energia, azaz a saját gondos és alapos munkátok. Adjátok meg magatoknak az időt, a türelmet, az elszántságot, a hitet, az értő figyelmet és szeretetet - dolgozzatok magatokon! Nem tévedhettek - hallgassatok intuíciótok hangjára!

Szeretettel, Mika Gabi

"Amíg az ember fiatal, testében-lelkében, nem fél az újtól. Mert minden csak akkor él, ha képes megújulni, s nem fél a jelentől! A jelen mágikus idő! Minden, ami valaha volt, MOST van! Amire vágysz, amit tervezel, és amit akarsz: most van! Vess le magadról minden múltbéli ártó igézetet! És ne feledd: mindennek, egy párkapcsolatnak, egy barátságnak, egy élethelyzetnek is szüksége van a szüntelen megújulásra. Fix vitorlákkal nem lehet hajózni, mert a szél sem fix!... Nyolcvanéves vagyok, tapasztalatból beszélek: amíg képes vagyok megújulni, nem vagyok öreg. S a megújulás titka, hogy miközben minden elmúlik, s újjászületik, mégis van valami, ami nem változik. Jól megöregedett emberek szemében van valami csillogás, ami már gyermekkorukban is benne volt. Csak a halállal tűnik el, tudod miért? Mert magukkal viszik." /Müller Péter/