V. A Főpap
A héten a Főpap energiája duplázódik, hisz az év első napjára is ez a lap érkezett. Az ott leírtak, a mai napra is érvényesek: A Főpap Kiegészítő lapként - energiaként - érkezett a Botok Hatos - Győzelem lapja. Ez aztán egy reményteljes kapcsolódás! A Főpap, mint a teljes spirituális tudás - az összes földi szerep és érzelem ismerője, tudója, tapasztalója - és a Győzelem. Ez utóbbi lap üzenete: ha mindent megteszünk, nem vagyunk restek és teljes energiánkat - szívvel-lélekkel - a fókuszra, a "célra" szegezzük nincs más lehetőségünk mint a győzelem, a siker. Kombináld össze a két lapot! A mai nap energiái segítenek téged, hogy a legtöbbet hozd ki magadból a spirituális utadon - tudatosodásod útján! Ha eddig minden tőled telhetőt megtettél érte, szembe néztél magaddal, észrevetted a maszkokat, az álruhákat, amiket hordasz, nincs más lelhetőség, mint a siker megélése - hisz legyőzted önmagad. Ma lehetőséged van szintet lépni, közelebb kerülni - rálátni önvalódra: arra a valakire, aki csak figyel - amikor már nincsenek álarcok, nincs ítélkezés - a univerzumi rend fénylő, bölcs része vagy, a létezés maga. Minden nap egy új lehetőséget - a mai különösen kivételes és gyönyörű - üzentet hordoz magában. A mai magas rezgésszámú energiákhoz kapcsolódjunk(!) - mint egy hullámlovas, az érkező hullámot - használjuk fel saját rezgésünk emelésére az univerzum mai ajándékát. Éljük meg miden egyes napnak a varázslatát - a reményt, .... hogy egy nap mind tudatosan visszatalálunk az EGY-hez - hisz mind egyek vagyunk.
Ma kivételesen nem idézettel zárom a napi üzenetet, hanem egy "tanmesével":
"Egy éjjel Brúnó testvér imádkozni akart, de egy kecskebéka brekegése megzavarta. Sikertelen volt minden kísérlete, hogy a zajt figyelmen kívül hagyja, ezért aztán lekiabált az ablakból: - Csendet! Éppen imádkozom. Tudnunk kell, hogy Brónó testvér szent volt, ezért aztán a parancsát azonnal teljesítették. Minden élőlény visszatartotta hangját, hogy imádkozásra alkalmas csend legyen. Ekkor azonban egy másik hang zavarta meg Brúnó imáját, egy belső hang, ami így szólt: - Lehetséges ám, hogy Istennek legalább annyira tetszik a béka brekegése, mint a te zsoltáréneklésed. - Ugyan mi örömet lelhet Isten ennek a békának a brekegésében? - vágott vissza megvetően Brúnó. De a hang nem adta fel olyan könnyen: - Ha nem tetszene Istennek, akkor miért teremtette volna meg ezt a hangot? Brúnó elhatározta, hogy a végére jár a dolognak. Kihajolt az ablakán, s kiadta a parancsot: - Énekelj! A kecskebéka ütemes brekegése betöltötte a levegőt, amihez tréfásan csatlakoztak a környékbéli békák is. S hangjuk már nem borzolta Brúnó idegeit, mert ahogy figyelmesen hallgatta őket, felfedezte: ha nem akar ellenállni, ez a zene valójában gazdagabbá teszi az éjszakát. Ezzel a felfedezéssel Brúnó szíve eggyé vált a világmindenséggel, és életében először ráébredt arra, hogyan is kell imádkozni." /Anthony de Mello/