Varázslat

Fény, varázslat, bűvölet, szeretet ... Mind varázslók vagyunk ezen a csodálatos bolygón ... a szeretet, az ölelés, az elfogadás minden falat, korlátot ledönt. Mind különbözünk - minden ember más és más - de van valami közös, ami miatt egyek vagyunk ... emberek vagyunk - szeretünk, félünk, hibázunk, vágyakozunk (...), ugyanazokat az érzelmeket, érzéseket éljük meg, mégis azt hisszük: a társunk más. Félig igaz is - más, és mégis ugyanolyan. Nem vagyunk egymástól se jobbak, se szebbek, se különbek - csak utazunk. Az utazásunk során tapasztalunk, a tapasztalataink által gazdagodunk, változunk. Aki mer az nyer ..., aki többet vállal, többet is nyerhet. Legyünk bátrak, lépjünk ki a komfort zónánkból! Mindenkiben vannak gátló és segítő energiák, tényezők: félelmek, aggodalmak, kishitűség, önbizalomhiány, önteltség, mohóság, önhittség - megértés, megbocsátás, elfogadás, kedvesség, szeretet, jószívűség, öröm. A lényeg, hogy mire figyelsz, minek adsz teret és energiát az életedben. 

Az érzelmek jönnek-mennek, automatikusan bekapcsolnak helyzetekben - "megnyomódik a gomb" és már ott is van az érzelem- nagyon könnyen ki lehet váltani. A feladat, hogy vegyük észre, hogy adott szituáció milyen érzelmet váltott ki belőlünk, tudatosítsuk! Ismerjük fel, hogy ez számunkra olyan energia, olyan érzés, ami segít az utunkon, vagy inkább csak hátráltat és minden nehezebb, kínkeservesebb, fájdalmasabb lesz általa. Ez egy folyamat. Eleinte csak a nehézségeket, a tehetetlenséget érzékeled, majd egyre többször észreveszed, eleinte utólag kianalizálod, hogy hol hibáztál, hol siklott félre a történet ... Idővel a sok belső figyelemnek és tapasztalásnak köszönhetően nyakon csípheted az érzelmet időben ... számtalan kellemetlen következménytől kímélve meg saját magad. Fontos, hogy azokat a helyzeteket is vedd észre, amikor a pozitív, előre lendítő, kellemes érzelmeket nem tudod megélni, elfogadni, vagy a helyén kezelni. A szeretetünket ki kell tudni mutatni, a megbocsátás önmagunk számára a legfontosabb, társaink elfogadása minket visz előrébb, a mi utunk lesz általa kevésbé rögös. Kitartó, állhatatos munkát igényel az önismeret - soha ne add fel, képes vagy rá - mind utazók vagyunk!

Az első és legfontosabb lépés, vedd észre a saját önkorlátozásaidat, félelmeidet. Ezek zárnak el a boldogságtól, az önvalódtól és attól, hogy lásd a valóságot. Felvállalni önmagad csak akkor tudod, ha már birtokában vagy a tudásnak, hogy ki is vagy te valójában. A külvilág ekkor tapasztalhatja meg a Te csodád, a kincset, amit eddig elzártál a többi ember elől. Mind rendelkezünk kinccsel, ugyanakkor mind rendelkezünk azzal tökéletesre fejlesztett képességgel, hogy rejtegetjük ... illuzionisták vagyunk - azt mutatjuk, amit az elménk kigondolt, hogy "mit szeretne látni a külvilág" - és bizony ezt mutatjuk, nem azt ami a mélyben ott fénylik. A fényt Te tudod kihozni a sötétségből, a homályból, neked kell meglelned, majd megőrizned - csak általad válik láthatóvá.

Félünk. Rettegünk, ha felszínre hozzuk lelkünk fényét, mit fognak szólni hozzá(?), milyen ítéletet kapunk(?), el akarják majd venni tőlünk, sötétségbe akarják zárni ... A szeretetet, a fényt senki nem képes megsemmisíteni, tönkretenni, "megölni". Az igaz szeretetet nem lehet elpusztítani! Az igaz szeretet nem fáj. Fájdalmat csak az ego él meg, mert mindig nyerni akar. A szeretetért mindig várunk cserébe valamit: szeretetet, megbecsülést, tiszteletet, figyelmet, megbocsátást, elfogadást. Ha ezekből legalább egyet nem kapunk meg, akkor jön az ego fájdalma és szenvedése. Ha tiszta szívvel szeretsz, őszintén, feltételek nélkül, akkor nincsenek elvárásaid, szereted a másikat a hibáival együtt is, akár az elutasítása árán is. Ez persze pontosítást igényel, mert senkit nem bíztatok önsors rontó, bántalmazó kapcsolatra - soha, semmilyen körülmények között! Egyszerűen csak arról írok, hogy a mérleg nyelve sajnos nagyon kibillent ... már mindenért a másik ember a hibás, a felelős - legyen az férj, feleség, anya, apa, gyerek, munkatárs ... Vegyük észre a saját szerepünk, saját felelősségünk a történetben - nem a körülmények áldozatai vagyunk, hanem mi magunk alakítjuk a körülményeinket - mi magunk is hibázunk, hibásak vagyunk ... emberek vagyunk. Kell vállalni a felelősséget a hibáinkért, ki kell tudni mondani, fel kell tudni vállalni, kell tudni bocsánatot kérni - ha szükséges - ettől nem kevesebbek leszünk, hanem többek! Nem veszítünk általa semmit, sőt csak nyerünk: önbecsülést. nyugodt, tiszta lelkiismeretet, békét, nyugalmat. A szeretet - ha van mögötte egy stabil önismeret - csodákra képes! Szeretni meg kell tanulni! Talán ez a legfőbb oka annak, hogy itt vagyunk, élünk, lélegzünk és létezünk.

Az eggyé válás után vágyakozva keressük mind a beteljesülést, a csodálatos varázslatot, a szeretetet, a szerelmet. A szerelem lobogó, forró tűz, mely könnyen felperzsel, megéget, de lángjai adják a szenvedélyt, a mámort, a kábulatot, az egység megélésének a lehetőségét az anyagban, és a teremtő erőt. A szeretet kellemes meleg parázs, mely melegségében meghittség, derű, öröm, nyugalom és harmónia vesz körül. Amikor a kettő egyszerre van meg egy kapcsolatban az maga az idilli állapot, a harmónia, az isteni minőségű, szavakkal nehezen megfogalmazható SZERETET - az élet igaz értelme! Mind azért jöttünk, azzal kísérletezünk egész életünkben, hogy ezt megélhessük, megtapasztalhassuk, hogy ebben az állapotban létezhessünk! Ennek megtapasztalásához, fel kell nőni! Szükséges az önismeret és a felelősségvállalás. Felelősséget kell vállaljunk önmagunkért, a cselekedeteinkért. Látni kell önmagunkat tisztán - illúzióktól, álarcoktól mentesen - hisz akkor lesz lehetőségünk a társainkat is LÁTNI. Ezek birtokában tudunk őszinték lenni, és tudjuk megélni azt, amire mindig is vágytunk: a szeretetet, szerelmet. Tenni kell érte(!), minden nap, minden percben. A varázslat bennünk van, mi magunk vagyunk a varázslók!

Szeretettel, Mika Gabi 

"Senki sem tökéletes. (...) Ez távol van még. Mi még úton vagyunk. Amíg úton vagyunk, félünk. És szenvedünk. És "tökéletlenül" szeretünk. Nem baj. Ez a mi embersorsunk. Szeretni tökéletlenül is gyönyörű." /Müller Péter/

A rajzért külön köszönet a lányomnak, Harmatnak!