XI. Erő & Kelyhek Királynője & Kardok 9 - 32. hét

Oly sok Erő tarot kártyalapot láttam már... Mindegyiknek megvan a maga szépsége, bája, és mind rendelkezik valami egyedi üzenettel. A jelenlegi választásom oka, hogy erről a képről mindig a kedvenc könyvem jut eszembe, Elisabeth Haich: Beavatás című regénye.
Benne van az emberben rejlő erő, és az isteni bölcsesség esszenciája. Erre a lapra elég ránéznem, és az egész könyv tartalma megjelenik szívemben. Nehéz szavakba önteni, megfogalmazni..., mint általában minden olyan dolgot, ami a lényeget, a valóságot, az igazságot tartalmazza. Talán, nincsenek is rá szavak..., könnyebb lenne dallamokban, zenében "megfogalmazni". Van, ami a szavakon túli világban létezik; a 'szó', az emberek által használt nyelv, kevés kifejezésükhöz; a lélek minőségéből lehet csak megközelíteni, megérzni, és talán megérteni is. A közvetítő csatorna: az intuíciód, belső, hang nélküli hangja. Az intuíció a szíveden keresztül szól hozzád; nem önti szavakba mondandóját. A csend nyelvén szólít meg. Belső, isteni hangunk soha nem hazudik. Kivétel nélkül mindig a segítségünkre van, támogat, és védelmez minket. A legmélyebb, szerető bölcsességgel áll rendelkezésünkre. 

Minden ember a saját útját járja, nincs két egyforma utazás, nincs két egyforma megélés, nincs két egyforma érzelemvilág, vagy akár világszemlélet. De igazság: csak EGY van. Mindenkinek önmagának kell megtalálnia a hozzá vezető utat; és ez az ÚT benned van, nem a külvilágban! Ha nagyon őszinte akarok lenni, még tanácsot se nagyon tudunk adni egymásnak, hisz egyáltalán nincs rálátásunk a másik ember teljes belső "tartalmára", valóságára. Nem tudhatjuk, neki milyen útra "van szüksége", amit bejárva megtalálhatja önvalóját; közelebb kerülhet az egység élményéhez, az Egyhez.
Az én utam, nem a Te utad. A te utad, nem az én utam.
Ha ezt minden ember megértené a szíve összes szeretetével, talán elfogadóbbá, és szeretetteljesebbé válhatna a világunk. De; csak egyéni sorsok, egyéni életek, és egyéni utak vannak! Mindenki a saját életéért felelős. Egyedül a saját életével tud kezdeni valamit: bármi is legyen az!

Az emberi élet tele van kihívásokkal és megpróbáltatásokkal. Ez elkerülhetetlen. A fájdalom, a szenvedés, és a szomorúság nem cél nélküli, értelmetlen dolgok, vagy büntetések az életünkben! Létezésük értelme és célja: tudatosságunk felébresztése. Ha tudatossá válsz önön létezésedre, a szenvedés eltűnik, mintha soha nem is lett volna. Itt fontos beszélnünk az idő fogalmáról.

Múlt - jelen - jövő... 

A múltunkat fontos megérteni; de ne ragadjunk bele ingoványos mocsarába! A múltban élés, egyetlen dologtól foszt meg: a jelenedtől. Elpazarolod a drága értékes, kincseket rejtő pillanatokat. Azokat a perceket, napokat, hónapokat..., amiket élvezhetnél is, örömmel, vidáman, boldogan. A múlt megértése azért fontos, hogy "le tudd tenni terhét", ne árnyékolja be a jelened bárányfelhős, napsütötte, gyönyörű égboltját. Ha nem érted; ha nem vagy tudatos a múltadra, a múltadat meghatározó érzelmi mintázatokra, akkor az elfojtás rabjává válsz, és tudatalattid veszi át az irányítást életed felett. A félelemek, a szomorúság, saját elménk rabláncai; mind a múltunk maradéka; így válunk jelenünk martalékává... 

A jelen pillanat tiszavirág életű...; rövidke életéért cserébe - mintegy vígaszdíjul - a folytonosság stabilitását adja. Állandóan a jelen pillanatod éled(!), csak nem tudatosítod magadban... Mire elolvasod azt a rövidke szót, hogy: MOST..., már a múltaddá vált. Az írásom eddigi része is már a múltad részét képezi. Mindig csak az aktuális szó, a szemed elé kerülő betű, a jelen pillanatod. Hol lehet ebben a pillanatban szomorúság, bánat, szenvedés, vagy aggódás, akár félelem?! A jelen tiszta és egyszerű. Nincsenek benne NEM-ek, vagy IGEN-ek. Csak a puszta, 'mez-telen' létezés van. 

A jövő... maga a megfoghatatlan bizonytalanság. Mi; emberek mindig azzal rontjuk el az életünket, hogy aggódunk, és tervezünk. Biztosra akarunk menni. "Mi majd a kezünkben tartjuk a sorsunk!" Kiszámoljuk a jövőnket, mint valami matematikai képlelet. Hát..., ez nem fog menni! Biztos hallottad a mondást - közhely, de minden közhely igazságon alapszik: "ember tervez, Isten végez". Hányszor volt már, hogy valamit tuti biztosan elterveztél, megterveztél..., és mégsem úgy sikerült, ahogy elképzelted?! Nem a számításaid szerint jöttek be a dolgok?! Szerintem mindenki számtalan ilyen példát tudna felsorolni az életéből... Próbáljuk bebiztosítani a jövőnket, próbálunk biztonságot teremteni; de ez a legnagyobb csapda, a legnagyobb illúzió, amit kergethetünk. Az egyetlen biztos az életben, hogy minden bizonytalan, minden állandóan változik. Rágódunk a múlton; aggódunk a jövőnkért; közben megfeledkezünk az egyetlen valódi lehetőségünkről: a jelenünkről. 

Elménk fogságából; egyedül a lelkünkben izzó tűz, a szívünkben rejlő szeretetet erejével vagyunk képesek kiszabadulni, a jelen pillanat segítségével. Az egyetlen energia, a leghatalmasabb erő, amit semmi nem képes legyőzni, leuralni, rabigába hajtani, az a SZERETET. Bármilyen megnyilvánulási formát választhatsz; bármit élhetsz életedben - látszódjék emberi megítélés szerint rossznak, vagy jónak..., létezed alapja, maga a szeretet. Ezért jöttünk: ezt megtanulni, megérteni, és gyakorolni; hogy azzá válhassunk, akik valójában vagyunk: szeretetté. 
A görcsös akarásunk, a szükségtelen ragaszkodásaink, az állandó irányításmániánk, a dermesztő félelemeink, az állandó biztonságra törekvésünk, mind-mind belső akadályaink, és gátaink a szeretet felé vezető utunkon. Az ELFOGADÁS szabaddá tesz. Amikor tudod, hogy minden érted van, és általad valósul meg életedben; akkor többé nem leszel a "körülmények áldozata". Igen..., ez az egyik legnehezebb feladatunk. Egonk önvédelmi mechanizmusa nem enged felelősséget vállalni létezésünkért, és tapasztalásainkért; talán még kiderülne, hogy van nála is hatalmasabb erő, ami életünket vezérli; lehullana a fátyol titkáról, hogy ő maga könnyedén legyőzhető... :)
Mi magunk vagyunk életünk főszereplője. Mi vagyunk a mese hőse! Nekünk kell "megküzdenünk" a bennünk élő hétfejű sárkánnyal, a rémséges démonokkal... Felszabadító, amikor rájössz, hogy mindez csupán a fantáziád szüleménye, egy egyszerű illúzió. Bedőltél a látszatnak, és engedted, hogy átvegye életed felett az irányítást.
Engedd el magad, lazulj bele a semmi által nyújtott mindenség lehetőségébe! Áramolj az élettel! Lélegezz mélyeket! Tudatosítsd létezésed nagyszerűségét és végtelen egyszerűségét. Éld meg a pillanat varázslatát; hogy derűsen élvezhesd az életed!
Légy bölcs bolond(!): aki "lát", érez, és nevet...

Szeretettel, Mika Gabi