XIII. Transformation & X. Fortune's Wheel & VI. Love & VII. Chariot & Fő energia: 2 of Water

Az elmúlásra, többnyire fájdalommal, szomorúsággal gondolunk. Pedig gondoljuk csak bele, mennyi apró, szinte észrevételen változás, elengedés képezi a mindennapjainkat. Állandóan örvénylő, áramló változásban élünk. A természet örök körforgása; az élet ciklikusságának természetes ritmusa; a karma kereknek sötét és világos oldalának állandó váltakozása; a Nap és Hold "kergetőzése" az égbolton; de még bőrünk állandó megújulása is az állandó elmúlás és újjászületés megjelenítője életünkben. Szükségtelen tragédiaként tekinteni a múlandóságra... Annak tökéletes tudatában, hogy egy részünk halhatatlan; tudva azt, hogy a SZERETET ÖRÖK, feleslegessé válik minden szomorúság, minden könnycsepp, minden bánat; amit az életben bekövetkező kisebb-nagyobb változások miatt megélünk. Átmenetben vagyunk..., minden egyes nap csak egy állomás végtelen utazásunk során. Minden egyes nap, egy "világkörüli utazás" részesei vagyunk; csak nem tanultuk meg értékelni az élet szépségeit, és a benne rejlő lebilincselően elragadó csodákat.

Kulcs-gondolatok a mai napi tarot kártyákhoz:

• XIII. Halál:
  Az átalakulás, átváltozás, és az ÚJJÁSZÜLETÉS kártyája. Valaminek a vége, mindig valami új kezdete, az örök körforgás életünk természetes velejárója - legyen szó akár külső, akár belső átalakulásról... (Skorpió zodiákus)
• X. Szerencsekerék:
  A karma lapja, az állandó körforgás szimbóluma. A láthatatlan ok-okozat összefüggései; melyeket az univerzum energiahálózata magában hordoz. A karma kerekén utazunk; tapasztalásainkat mi magunk indítjuk útnak..., a mozdulatlan örökmozgó - a belső középpont, a csendes megfigyelő -, ugyanúgy a részünk, mint maga az utazó. (Jupiter)
• VI. Szeretők:
  Az EGYSÉG utáni 'lelkes, égető, kétségbeejtő, és magával ragadó' vágya hajt bennünket a szerelem - a szívből jövő döntésünk - felé... A dualitás világában - a matéria rabságában - illékony, maradéktalanul soha be nem teljesülhető vágyról beszélünk... Lelkünk, teljesség utáni vágyának hívó szavára, a rendelkezésünkre álló matériában igyekszünk megélni az EGY utáni sóvárgásunk. (Ikrek zodiákusa)
• VII. Diadalszekér:
  A tiszta szívből hozott választásunk adja a lehetőséget, hogy az ellentétes erőket megzabolázhassuk, és "életünk szekere", abba az irányba induljon előre - magabiztosan és lelkesen -, amerre lelkünk hangja súgja. A magabiztos cselekvés, a szívünkben rejlő bátorság; az önuralom és akaraterő segít hozzá, hogy diadalt arassunk. Az akadályok legyőzésének lehetősége döntéseinkben rejlik, hogy képesek vagyunk-e koncentrált erővel, ráhangolni magunk a cél elérésére. (Rák zodiákusa)
• Fő energia, Kelyhek 2:
  Az ellentétek egymásra gyakorolt vonzerejének a jelképe; két lélek összefonódása, egyesülése. A yin és a yang egymásba áramló, egymást kiegészítő; a teljességet, az egységet megjelenítő minősége. (Vénusz a Rákban)

Valaha is megpróbáltál úgy tekinteni a létezésed egyetlen napjára, mintha nem te magad élnéd át - külső nézőpontba helyeznéd önmagad? Mintha valaki kölcsönkérte volna az életed...; mintha egy másik ember szemszögéből élnéd át, azt ami neked hétköznapi... A példa kedvéért: a te testedben létezhetne 24 órát egy más országban , más kultúrában szocializálódott, más családi kapcsolatokkal, más érzelmekkel és más értelemmel rendelkező ember. Nem ismerné a körülményeidet; a múltadat; az országod szépségeit, és nehézségeit; a családi kapcsolatrendszered; az otthonod...; semmit, de semmit a világon! Nem lennének elvárásai, előítéletei, érzelmi kötődései, de még tudása sem a te életedről. Szerinted mit tapasztalna? Mit élne meg? Mit látna és gondolna a te létezésedről, a hétköznapjaidról? Szerinted kialakulhatna benne egy valós kép Rólad? Ha nap végén egy leírást kellene adnia rólad, mennyire fedné a valóságot? Ha te ugyanezt megtehetnéd..., választhatnál, és "belebújhatnál egy másik ember bőrébe"...; vajon nem várnád, hogy végre visszakapd a saját életed? 

Mire jó ez a kis játék? Arra, hogy felfedezd az életedben rejlő kincseket, értékeket. Ami neked hétköznapi és megszokott; az lehet, hogy más szemében varázslatos és elkápráztató. Lehet, hogy amit te "kisujjból kirázol" feladatot, az másnak komoly fejtörést és nehézséget okoz. Az is elképzelhető, hogy amit te nehézségnek élsz meg, arra más legyintene, hogy "semmiség". Esetleg nem értékeled a téged körülvevő emberek szeretetét; állandóan elérhetőnek tartod, természetesnek veszed a puszta létezésüket, érzelmeiket, cselekedeteiket. Lehet más töredékét sem kapja meg a szeretteitől. Egy külső nézőpont - bármilyen formában - rávilágíthat életed értékeire, különlegességére, egyediségére... Segíthet felfedezni az egészen apró csodákat, amik neked már fel sem tűnnek; pedig más végtelenül hálás lenne, ha csak egyszer is megtapasztalhatná. Ha az életed nehézségeivel kellene szembesülni, és azt mondaná neked "hogy bírod el ezt a sok terhet és megpróbáltatást? Nehéz lehet neked..."; hogyan reagálnál rá? Elkeserednél, hogy "milyen pocsék az életem"; vagy bizonyosságot szereznél róla, hogy mennyi belső erőd van, hogy képes vagy helytállni, a legnehezebb megpróbáltatások között is, és képes maradtál ember maradni, az "embertelen körülmények" dacára is. 

Az életben minden, csupán nézőpont kérdése. Nincs olyan, hogy helytelen nézőpont. Mindenkinek saját szemszöge van, és ebből a helyzetből formál véleményt, és hozza meg a cselekvésekhez szükséges döntéseit. Soha nem láthatunk bele teljesen egymás lelkébe, egymás fejébe... A megértés sem mindig születik meg bennünk egy másik ember élete, érzelemi és cselekedetei kapcsán, de nem is feltétlenül szükséges. Ami szükséges: az az ELFOGADÁS. Elfogadom, hogy az ő életében, neki ez így jó; ez az ő nézőpontja. Nekem ezzel nem szükséges azonosulnom, egyetértenem vele; de be kell lássam, hogy az ő nézőpontjának ugyanannyi létjogosultsága van, mint a sajátomnak. 

Élni, és élni hagyni! Egyetlen létező, akit meg tudunk változtatni: mi magunk vagyunk. Minden nap "meg kell haljunk egy kicsit"; hogy minden nap újjászülethessünk. A fejlődés erejének alapja az elengedés. Tudni kell elengedni: érzelmet, gondolatot, embert, megszokást, tárgyat, helyet..., bármit. Aminek lejárt a természetes ideje, azt át kell adni az elmúlásnak. A természet és az univerzum törvénye garantálja, hogy valami új, életrevaló lép a helyére... Az ég akaratának elfogadása, mély bizonyossággal tölti el szívünk, hogy bármi is történjék életünkben, az okkal van, értünk van, és általunk valósul meg. 
Engedtél már el valakit az életedben szeretetből? Azért, mert beláttad, hogy a személyes vágyad, akaratod, szembe megy az égi törvényekkel; a karmáddal; vagy a másik ember szabad akaratával? Beláttad, hogy a másik személynek nem rád van "szüksége"? Nem te teszed őt boldoggá? Vagy egyszerűen csak más a döntése, mert mást kell megtapasztalni; más segítheti hozzá a számára szükséges fejlődéshez. Ne értsd félre...; ez nem feltétlenül jelent "egyoldalú" kötődést és szeretetet... Éltél már át ilyen kapcsolódást? Képes voltál elengedni azt, akit tiszta szívből, nagyon szeretsz? Bár úgy érzed kiszakítottak belőled egy darabot; a szíved örökre megsebződött; de minden porcikádban tudod, hogy el kell elengedd, pont azért, mert szereted. Nem csak a halál képes szétszakítani egymástól, egymást szerető lelkeket...
A szeretet örök és halhatatlan! A "tér-idő" nem képes fogságában tartani az igaz szeretetet. A szeretet szabad mint a sasmadár; szabadon szárnyal végtelen magasságokban... A matéria igyekszik ketrecbe zárni illúziójával; de ez egy hamvába halt próbálkozás. A szeretet nem rabosítható, nem eladható és nem megvehető. A karma tapasztalásához hozzá tartozik, hogy megtanuljuk mi a feltételek nélküli, odaadó, igaz szeretet. A sötét és világos; a fény és árnyék állandó váltakozása adja a lehetőséget, hogy megtaláljuk az örökkön változó változatlant, a szeretetet erejét.
Újjászületni a szeretet minőségében, magunk mögött hagyva minden múlandót, minden akadályt; felöltve magunkra a szeretet bársonyból szőtt puha, melengető, halhatatlan és örök "darabját" az egyetlen valós megoldásunk, az egyetlen sikerre vivő vállalkozásunk. A lelkek nem egymás arcát ismerik fel, hanem az őket láthatatlan fonallal összekötő szeretet erejét... 

Szeretettel, Mika Gabi

"Valószínű, hogy a szeretetnek nincs határa. De ez nem olyasmi, amit tanulnunk kellene, mert bennünk van. Lelkünk mélyén, eltemetve. A tanulás nem egyéb, mint kiszabadítás. Ahogy egy mentőosztag felszínre hozza egy bányaomlás mélyéről az élőket, úgy szabadíthatja ki az érlelő szenvedés a még élő és dobogó szívünket az önzés romjai alól." /Müller Péter/