XIII. Transformation & XVII Star & XVIII. Moon & 9 of Fire & Fő energia: Queen of Water

A félelmeink elengedésére, és meghaladására kapunk ma lehetőséget. Az elmúlás-és újjászületés életünk természetes velejárói; oly sok aspektusában jelenik meg életünkben, de többnyire csak a "halál" drasztikus, és fájdalmas értelmezésében tekintünk rá. Az elengedés ugyanolyan fontos életünkben, mint a befogadás. Egymás nélkül nem tudnak hatékonyan együttműködni. Egy egyszerű példa a lélegzés. Miután beszívtad tüdőbe a levegőt - azaz befogadtad -, természetes módon jön a kilélegzés - az elengedés... Így vagyunk a félelemeinkkel is. Időnként befogadjuk őket, bármennyire is kellemetlen-és kényelmetlen létezésük; aztán mikor eljön az ideje, akkor elengedjük őket. A félelmek körtánca soha nem ér véget... Mindig jön újabb-és újabb kihívás, újabb meghaladandó feladat; újabb félelem, amivel "meg kell küzdjünk". 

Kulcs-gondolatok a mai napi kártyákhoz:

• XIII. Halál-Újjászületés: 
  "Halj meg és szüless újjá!" Az átalakulás, átváltozás, és az ÚJJÁSZÜLETÉS kártyája. Valaminek a vége, mindig valami új kezdete, az örök körforgás életünk természetes velejárója - legyen szó akár külső, akár belső átalakulásról...
  Skorpió zodiákusa: rejtett összefüggések - a láthatatlan titkok - kutatása és feltárása; az elmúlás megjelenítője.
  
  
• XVII. Csillag:
  Az inspiráció - misztikus védelmező - kártyája; reményt és hitet ad, ugyanakkor türelemre int. A nehéz időkben, bölcsességgel és szeretettel tudsz sikert aratni a félelemek felett. A lehetőségek tárháza végtelen - mint égen a csillag - te választasz közülük. Ismerd fel önön kapcsolatodat az univerzum energiáival, hogy megteremthesd az egyensúlyt magadban. Belső harmóniához vezető felismerések; melyek a gyógyulásunkat jelentik a teljesség felé vezető úton.
  Vízöntő zodiákusához köthető két legfontosabb kulcsszó: a szabadság és karmatiszítás. Minél kevesebb karmikus feladat nyomja a vállad - minél "tisztább vagy! - annál szabadabban létezhetsz...
  
  
• XVIII. Hold:
  A BEAVATÁS kártyája. Legmélyebb félelmeinkkel való szembenézés; valódi énünk felfedezése. A Hold lélekszimbólum; a hozzá kapcsolható fogalmak: rejtély, titok, homály, álmok, változás, átalakulás... Valódi énünk felfedezése. Átlépjük a "félelem küszöbét": felismerve a mélyben húzódó félelmeket; már képesek vagyunk meghaladni őket. A rejtett igazságok meglelése; a korlátozó helyzetek feloldása.
  Halak zodiákusa: tudatosodás, elmélyülés, titokkutatás, összegzés.  
    
  
• Botok 9:
  A tudatalatti félelemek kártyája. A félelmeket legyőző ERŐT magunkban találjuk. Figyelmünket fordítsuk intuíciónkra - értékes üzeneteket tartogat számunkra. Belső bölcsességünk segít abban, hogy "megvilágítsuk" a helyzetünket - a körülményeinket újra tudjuk értékelni - és képesek legyünk megszabadulni saját korlátainktól. 
  Hold a Nyilas zodiákusában: a lélek bölcsessége. Lelkünkben rejlő titkok ismeretében gyarapítani a tudásunkat.
  
  
• Fő energia, Kelyhek Királynője:
  Az elfogadásban rejlő érzelmi biztonság megjelenítője. A jóság, a gyengédség, az odaadás, az intuíció, az együttérzés, a nagylelkűség legmagasabb "oktávja". A szeretet gyógyító erejét képesek vagyunk áramoltatni magunkban. Belső sugallatra hallgatni és megbízni benne - az "ősbizalom" állapota. 
  A víz eleméhez kapcsolható kártya: a lélek, az érzelmek, a titkok jelölője.

Miért fontos a félelemink felismerése, tudatosítása? Miért írok róla ilyen gyakran? A félelem; a velünk született hat alapérzelem egyike; ezért nagyon fontos, hogy képesekké váljunk a felismerésére. A megértés vezet el mindig a tudáshoz. Amíg nem tudjuk, hogy milyen érzelmeket élünk, addig az esélytelenek nyugalmával indulunk a boldogságért - a belső harmónia megteremtéséért - folytatott "küzdelmünkben"... Viccesen szoktam mondani a gyerekeimnek: "belső béke, harcolj érte!". Paradoxon, tudom. Mégis van benne valami bölcsesség. Sokszor a paradoxonok nyitják fel a szemünket; megráznak, felpezsdítenek! Ha azt mondom, hogy "meditálj a belső békédért"..., lehet meg sem hallod! Ha valami váratlannal, meglepővel rukkolok elő, akkor felkapod a fejed, hogy: "mi ez a hülyeség?" - pont, mint a gyermekeim... Sokszor a figyelem felkeltése a legfontosabb; a többi úgyis a te személyes ügyed. A megvalósítás; a tapasztalatokban való felfedezés és megértés, már rád vár. 

A hat alapérzelmet, elsődleges érzelmeknek nevezi a pszichológia. A hat alapérzelem: öröm, bánat, düh, félelem, meglepődés és undor. Tudatosításuk és felismerésük azért nagyon fontos, mert minden másodlagos érzelem mögött ők "bújnak meg". Többször írtam arról, hogy a mesék, népmesék; és sokszor a Disney animációs filmek is rengeteg "rejtett" tudást hordoznak magukban; ilyen pszichológiai tartalmú mese, mely kicsit rávilágít a bennünk "tomboló" érzelmek zűrzavarára, az Agymanók. 
A félelem megismerésével, megértésével minden embernek dolga van. Tudom, hogy se nem kellemes, se nem népszerű téma; szembenézni vele sokszor fájdalmas és felébreszti bennünk a tehetetlenség miatt érzett frusztrációt. Ki szereti ezeket a "rossz érzéseket" kiváltó témákat? Ki szeret ezzel foglalkozni? A rövid, tömör válasz: senki. Mégis arra ösztönözlek, hogy bármennyire is népszerűtlen, és nem feltétlenül a leginspirálóbb érzelmekkel is "ruház fel" ideiglenesen ez a téma; mégis bátran nézz szembe vele! A félelem az a "mumus"; amit csak a szembenézés "vakmerősége", de inkább bátorsága(!) képes megszüntetni. A feloldozás mindig bennünk van, a belső figyelmünk által, az értelem, és a szeretet erejében. Felismerni, megérteni, feldolgozni és továbblépni. Ennek a folyamatnak bármely lépcsőfokát is szeretnéd kihagyni, biztos lehetsz benne, hogy "magadhoz láncoltad" az adott nehézséget, félelmet,vagy fájdalmat. 

Bármit is írjak; bármilyen témát is hozzak; bármilyen saját tapasztalást is adjak át; elengedhetetlen a TE BELSŐ MUNKÁD! A szó legszorosabb értelmében vett: MUNKA. Saját tapasztalásból tudom - látom a külvilágomban megjelenő embereken is -, hogy mondhat bárki bármilyen okosságot, adhat bármilyen információt, tudást..., amíg én magam nem értem meg rá; nem jutottam el a tanulási folyamatomban - önismeretemben - addig a pontig, amiről az adott tanítás szólt: nem érthetem meg a lényeget. A szavakat felfogtam, de nem találtam magamban a válaszokat, a velem analóg megfeleltetéseket. A tudást; a tanításokat nem elég az értelmünkkel felfogni; meg kell értsük, meg kell érezzük a szívünkkel is! Át kell engedni a szíved szitáján; hogy megláthasd a megszűrt valóságot a szeretet fényében. Lelkünk a valódi bölcsességek tudója. Ahhoz, hogy a valódi felismerések megszülethessenek, meg kell tanuljuk, hogy mi a szeretet. Meg kell tanulni szeretni önmagunk. Ítélet mentesen nézni önmagunkra, elfogadni magunkat a hibáinkkal, vétkeinkkel együtt. Ez az a nézőpont, ahol már képesekké válunk az őszinteségre saját magunkkal szemben. Amíg ítéletet alkotunk, addig nem merünk ránézni a valóságra, mert "jaj mi lesz, ha kiderül, hogy rossz vagyok; hibás vagyok; vétkeztem!?". Nem kell, hogy kiderüljön a nagy világ számára...; elég, ha mi magunk ránézünk... Félünk, hogy nem vagyunk tökéletesek, hibátlanok, erősek és bátrak. Félünk, hogy nem fognak szeretni, ha megtudják az emberek, hogy mi magunk is esendő emberek vagyunk, hibákkal, félelemekkel, pozitív-és negatív bélyeggel rendelkező érzelmekkel. Félünk érezni. Félünk tudni. Félünk szeretni. Félünk létezni. Félünk ÉLNI! A legnagyobb félelmünk pedig mindezzel szembenézni!

Mi is a szeretet?
Nemrég megfogalmaztam egyik írásomban (05.29. napi tarot), így most nem kezdek bele egy újabb meghatározásba...; bemásolom az akkori meghatározásomat:
"Az én szubjektív válaszom a következő; bár tudatában vagyok annak, hogy tökéletes leírást adni a szeretet fogalmáról lehetetlen. Mély önismeret, önelfogadás, és helyes önértékelés az alapja a szeretetnek. Ez a kiindulópont: tudom ki vagyok (halandó testben létező halhatatlan, az örök körforgás áramlásában). A szeretet egy létezési forma, ami minden pillanatot áthat, és átitat; állapotot jelöl, és nem érzelmet. A szeretet, maga az elfogadás; az ítélet mentes létezés; a teljes odaadás; a tökéletes egyensúlyi állapot - maga a harmónia; a nyugalom és hála állapota; amikor felelősséget vállalok önmagamért és a környezetemért, a mozdulatlan örökmozgó nézőpontjából..."
A szeretet állapotában okafogyottá válik minden félelem. A szeretet állapota magában hordozza az önszeretet, az önelfogadást. Önmagunk szeretete nem önzés! Ha nem szereted önmagad, mást sem vagy képes szeretni. Miért mondom ezt? Gondold csak végig! Ha elutasítod önmagad; bármely megnyilvánulásodat, érzelmedet, a tested, a létezésed bármely aspektusát, akkor nem fogadod el magad. Ha önmagadat nem vagy képes elfogadni; szerinted képes lehetsz elfogadni más embereket? Ha önmagadban nem fogasz el bármit, akkor nem nézel kritikus szemmel a többi emberre? Nem fog idegesíteni a másik ember hiányossága, tökéletlensége? Ó, dehogynem! El kell fogadjuk saját "tökéletlenségük" ahhoz, hogy elfogadással és szeretettel tudjunk fordulni embertársaink felé. 

Engem személy szerint nagyon elkeserít az a tendencia, ami jelenleg a világban uralkodik. Egyre kevésbé fogadjuk el a körülöttünk élőket; egyre kevésbé tudjuk, hogy mi a szeretet; egyre kevésbé vállalunk felelősséget önmagunkért és egymásért; egyre több az elfojtás és az agresszió; egyre több a függőség.
Ezzel szemben, viszont remény-és hála tölti el a szívem, mert találkozok nemes lelkű, kedves emberekkel, akikben ott a FÉNY: a SZERETET. Melegség és elfogadás sugárzik belőlük; szomjazzák a tudást; mernek változtatni; mernek gondolkodni, és érezni. A szeretet bennünk van; ha felfedezzük magunkban, megjelenik külvilágunkban is. Érzhetővé, és kézzel foghatóvá válik, ha kinyitjuk a "szívünk szemét".
Engedjük el félelemeinket, hogy helyébe léphessen a szeretet.
Az élet örök körfogásának színpadán, biztosak lehetünk benne, hogy megjelennek a végletek, az ellentétek; de fordítsuk figyelmünket önmagunkra - a bennünk munkálkodó folyamatokra, és energiákra.
Keressük meg magunkban az elfogadás hangját; a szeretet erejét!
Merjünk élni!
Merjük megnyitni a szívünket! 
Merjünk szeretni!

Szeretettel, Mika Gabi

"Ne várd senkitől, hogy "boldoggá tegyen". Amíg lelked állapota másoktól függ, lehetnek ugyan jó perceid néha, de maga a tény, hogy függő helyzetben vagy, örökös remegést jelent: "Jaj, mi lesz, ha elhagy?", "Ha megharagszik rám?", "Mi lesz?!"
Légy önmagad mestere. Tanulj meg dolgozni örömmel a lelkeden - és tanuld meg minden körülmények között szeretni önmagadat." /Müller Péter/