XIV. Mértékletesség & XV. Ördög & VI. Szeretők - 34. hét

A földi "pokol" mennyországa... Hatalmas lehetőségek rejtőznek e mögött a kicsit furcsa, első olvasatra ijesztő mondat mögött. Az augusztus havi energiák megvalósítására kapunk hívást.
(AUGUSZTUS - II. Főpapnő & V. Főpap & Kelyhek Ásza & Botok 6 & Fő energia: XVII. Csillag)
Továbbra is kapcsolódásaink - elsősorban párkapcsolatunk - áll a középpontban. Bele merünk-e nézni az elénk tartott tükörbe? Meglátjuk-e a benne megjelenő igazságot? A valóságot? A hétköznapok szintjére lehozzuk-e a magasabb minőségeket, vagy sem: a mi döntésünk, a mi választásunk. 

• Mindez csupán attól függ, hogy mennyi munkát vagyunk hajlandóak belefektetni kapcsolatainkba, és önismeretünkbe?!
• Hajlandóak vagyunk-e szembenézni saját problémáinkkal; pszichés terheltségeinkkel; generációs örökségünk mintázataival; a bennünk örvénylő, soha véget nem érő érzelmekkel, és gondolatokkal?!
• Miben, és milyen szinten befolyásolják ezek a terheltségek az emberi, vagy párkapcsolati kapcsolódásainkat?
• Mennyire játszunk szerepet?
• Mennyire vagyunk önazonosak?
• Felvállaljuk-e önmagunkat?
• Mennyire játszmázunk a kapcsolatainkban?
• Képesek vagyunk-e adni, és elfogadni?
• Képesek vagyunk-e változni?
• Képesek vagyunk-e beismerni gyengeségünket? 
  
• Képesek vagyunk-e felelősséget vállalni létezésünkért, cselekedeteinkért?
  
• Merünk-e még nagyot álmodni?
  
• Merünk-e tenni önmagunkért, álmainkért, vágyinkért, boldogságunkért?
• Képesek vagyunk-e belső felismeréseket tenni?
• Képesek vagyunk-e segítséget kérni abban az esetben, ha csak érzzük, hogy "valami nem jó", de egyedül nem boldogulunk!?
• Felismerjük-e, hogy az érzelmeink, vagy a gondolataink túlsúlya irányítja tetteinket?
  
• Tisztában vagyunk-e a függőségeinkkel? 
• Tudjuk-e, hogy milyen "függő kötések" lapulnak tudatunk mélyén?
• Képesek vagyunk-e harmóniát teremteni az életünkben?

Ne legyenek kétségeid: ezekkel minden ember rendelkezik! Nincs olyan, hogy nem. Nem kell miatta kellemetlenül érzned magad, vagy szégyenkezned. Bűntudatra sincs szükséged! 
Egyetlen dolog, amire szükséged van: a belső munka, szeretetteljesen, odaadón, hittel és kitartóan! Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Ha ezt szem előtt tartod, akkor mindenre,... bármire képes vagy! Ébreszd fel magadban, a lelkedben szunnyadó erőt; a szeretet erejét. 

Lássuk a "földi "pokol" mennyországának" lehetőségét; mit is rejt ez magában!? 
Párkapcsolatunk - de bármilyen más társas kapcsolódásunk - maga a pokol, egészen addig, amíg nem kezdünk el tudatosodni önmagunkra. Ez nem más mint egy önismereti utazás; egy folyamat, ami addig tart, amíg lélegzünk..., s azon is túl...
Ez nem "csak" spirituális tényező, sőt! A pszichológia, és a spiritualizmus - nevezd: isten hitnek, egység tudatnak, az univerzum törvényének, a "láthatatlan birodalmának", energiahálózatnak, bárminek... -, kéz a kézben a leghatékonyabbak. Egymás nélkül csak "félkarú óriások".
Az egység felé törekvésben, a szintézisre, és nem a hasításra kell törekedjünk.

A spiritualizmus, pszichológia nélkül veszélyes! A pszichológia, spiritualizmus nélkül "kevés". 
A spiritualizmus, hajlamos mézes-mázas maszlaggal teletömni a fejünk; olyan tévhiteket hitet el velünk, amivel nem kimászunk a gödörből, hanem még jobban belesüllyedünk. Ha eltévesztjük a célirányt - elveszítjük a fókuszt -, akkor nem önismeretre használjuk fel az általa nyújtott lehetőségeket, eszközöket, hanem csupán önigazolásra, és önbecsapásra. Becsomagoljuk a "rohadó almát", egy csillogó selyempapírba, teszünk rá egy hatalmas szép nagy masnit, és elégedetten elkényelmesedünk...
A pszichológia ezt a veszélyt nem rejti magában, de helyette kínál egy másik alternatívát. Korlátozza a végtelent, térre és időre: egyetlen életre. Az ok-okozat összefüggéseit redukálja. Kizárólag földi törvényeket vesz figyelembe; figyelmen kívül hagyja az univerzum törvényét. Ismereteim alapján, a kutató pszichológia, és a gyakorlati, alkalmazott pszichológia nincs teljes átfedésben. Amikor pszichiáterek már mindfulness jelentőségéről, a ZEN meditációról beszélnek - és beszélnek! -, akkor úgy gondolom, hogy elkezdődött a közeledés. Bízom benne, egyszer meglesz az igazi áttörés...

Az ÉLET nem képes meghalni; "az energia nem vész el csak átalakul". Ha az életünk: volt, van és lesz..., akkor voltak előző életeink, élünk most, és létezésünknek nem szakad vége azzal, hogy földi testünket elhagyjuk. Ebből a szemszögből oly sok minden értelmet nyer, amikre keressük a választ, de földi keretek között nem tudunk megmagyarázni.
Kapcsolódásaink pont ilyenek. Bizonyára te is voltál már úgy, hogy megismertél valakit, akit addig soha nem láttál, nem tudtál létezéséről, mégis az első pillanatban azt érzeted, hogy "ezer éve ismered". A vicc ebben az, hogy lehet sokkal-sokkal több éve ismered, mint ezer év... Párkapcsolataink karmikus kapcsolatok. Kivétel nélkül mind! Lelkünk emlékszik, soha nem felejt. Nem is a felejtés a feladata; hanem az önvalóra eszmélés. 
A mi feladatunk megtanulni: EMLÉKEZNI, és a megszerzett TUDÁST MEGŐRIZNI, életben tartani. 

Az Ördög a részletekben rejlik. Őrült, tudatlan módjára kóvályogsz életed színpadán? Nem érted - lehet nem is érdekel - mi, miért történik? Mi befolyásolja mindennapjaid? Miért alakul úgy az életed, ahogy? Mindig a külvilágot, és másokat hibáztatsz mindenért? Gyorsan, és könnyen mondasz ítéletet embertársaid felett? Gondoltál már arra, hogy esetleg saját vakságod, saját "démonod" fogja vagy?! A matéria alapfeltétele a függés. Függünk attól, hogy van-e oxigén, van-e iható víz, van-e élelem!? A szükségleteink is függések... Gondolj csak bele mennyi dolog van az életben, amitől függsz. Lehet nem tetszik, de erről (is!) szól a földi élet. Felismerni, megismerni, beismerni, és feloldozni.
Megtalálni a földi, és az égi között az egyensúlyt. Az egyensúly megteremtéséhez szükségünk van tudásra. Mind pszichológiai, mind spirituális tudásra. Ilyen értelemben az egyik a földi, a másik az égi tudást hordozza magában. 

Ezen a ponton meg is ragadnám az alkalmat arra, hogy adjak egy kis magyarázatot. Miért vettem le az oldalamról az egyéni konzultáció lehetőségét?! Ennek több, apró oka van, amik egymással összefüggésben kiadnak egy kerek egészet. Lehet most ezt lényegtelennek tartod, pedig pont neked - Kedves Olvasóm! - a legfontosabb üzenetet hordozza. Legyen szó asztrozófiai elemzésről, vagy tarot kártyáról... - bármilyen technikáról, ami alkalmas az önismert boncolgatására - akkor érsz el velük eredményt, személyiségfejlődést, valódi  önismeretet, ha nem mástól várod a csodát; hanem teszel magadért! (Ez a pszichoterápiára is igaz: bele kell tedd a saját erőfeszítésed, munkád! A pszichológus, egyedül, önmagában nem megváltó. A megváltásért mindenki önmaga dolgozik meg; mások csak segítő kezet tudnak nyújtani.)
Meg kell találnod a saját utadat. Az én utam, nem biztos, hogy a te utad. Én nem tehetem meg a te személyes felismeréseidet. Én nem vagyok veled minden pillanatban. Én nem tudok figyelni helyetted. Én nem tudom fenntartani a belső inspirációd. Egyszer meghallgatsz, vagy elolvasol tőlem valamit - lehet "aha" élményed -, de mész tovább... Folyamatos felismeréseket kell tegyünk az életünkben: minden nap. Ennek soha nincs vége! Csak mindig, egy-egy picit jobb lehet. Apró lépésekben haladunk, az állandóság és stabilitás felé. Minél többet értél el, annál inkább fájnak a hibák. Annál mélyebben marják beléd a felismerést, hogy EMBER vagy, hibázhatsz, és hibázol. Az elején, ezek a buktatók, nagyon könnyen eltérítenek a tudatosodás, az önismeret útjáról. Az önismeret nem instant; nem önmagát fenntartó létező. Ez a te folyamatos munkád! Nincs szünnap, nincs szabadság. Elköteleződés van. Döntés van. Szívből jövő, örökké tartó, kitartó VÁLASZTÁS van. Az írásaimra - én -, mint apró kis magocskák gondolok. Csupán gondolatokat szeretnék ébreszteni. Érzelmeket feléleszteni. Szeretném, ha közelebb kerülhetnél saját önvalódhoz. Kapsz tőlem egy pindurka magocskát, de a többi rád van bízva. Elveted a magocskát? Kidobod? Eldobod? Magára hagyod? Vagy elülteted, gondozod, szeretet, nevelgeted? Te döntöd el!
Nekem ebben mi a jó? Pusztán az, hogy esetleg segíthetek; azon a módon, ami az egyik legnagyobb boldogság forrása számomra: az írás. Kell ettől több? 

A szívből hozott döntés, már a matéria - az ördög rabláncain, függőségein túli létező. Szívünk tisztaságából, szeretetéből hozott választás: felelősségvállalás, és elköteleződés. Ez már a szabadság fonalából szőtt, önkéntes kötődés, kötelék. Itt már nem a tudattalan fogsága, kényszerek, függések irányítanak! Tudjuk mit választunk, és kitartunk mellette. Alapja, forrása: a tiszta szeretet. Természetesen földi kereteken belül, párkapcsolati témakörben, elengedhetetlenül megjelenik benne az anyag; a test. Ez egy átmenet..., az Ördög, és a 'Szeretők magasabb oktávja: a Mértékletesség' között. A szeretők magában hordozza mindkét minőséget. A földi létünk kötöttségével, a testi szükségleteinkkel magában hordozza az Ördög lapjának pozitív megnyilvánulását. Tetszik-e, vagy sem: függünk a matériától... Csak nem mindegy a mérték. Nem mindegy, hogy tudatosak vagyunk-e rá, tudjuk-e a másik oldalt is? Mi a döntésünk? Melyiket, milyen mértékben éljük az életünkben? Szabad kezet adunk-e a matéria démonainak? Képesek vagyunk-e megteremteni az egyensúlyt? 'Test - lélek - szellem' harmóniában vannak-e bennünk? Ismerjük, és éljük-e mindhármat? Külön-külön is; és a megfelelő egyensúlyban alkalmazva is? 

A 'tudatalatti-tudat-tudatfeletti' hármasáról beszélünk. Melyiknek adtuk át az életünk? Melyik uralja párkapcsolatunkat? Egyáltalán látjuk, hogy miben létezünk? Hogyan élünk? Képesek vagyunk-e, a marcangoló bűntudatot levetkőzni, és átadni a helyet az aktív cselekvésnek? Egyáltalán a bennünk lévő mély bűntudat engedi-e, hogy rálássunk életünk minőségére? Vagy annyira elhatalmasodott bennünk ez a kegyetlen érzés, hogy inkább hazudunk?!  Mert úgy érezzük, hogy a bűntudat súlya; vagy az igazság felfedése alatt összeomlanánk?! 
Mindenki sérül, és mindenki okoz sérüléseket. Ezt fogadjuk el axiómaként. Ha sérültünk, akkor minimum neheztelünk, vagy haragszunk, dühösek vagyunk... A lelkünket mélyen érintő fájdalmakra adott reakcióinkat, többnyire elfojtjuk. (Gyerekként nincs is nagyon más választásunk.) Amennyiben elfojtottad, egészen biztos lehetsz benne, hogy te is fogsz sérülést okozni másoknak. Hiába nem vagy rá esetleg tudatos, vagy pusztán nem nézel szembe vele..., a lelked tud mindent! Az elfojtás lényege, hogy elrejtsd. Önmagad elől is! A lelked nem tudod becsapni, átverni. Tudja mit érzel, mit teszel, mit gondolsz, mi él benned; tudja mi fáj, mit nyomtál el, és mire vágysz valójában. Megvan az a nagyszerű tulajdonságunk, hogy csak a felszínen tudjuk átverni önmagunkat. Viszont ha a valóság, és mutatott képe összeütközésbe kerül, akkor jön a bűntudat. Van társadalmilag generált, felesleges, csupán belénk nevelt bűntudat; és van amikor a lelked nem hagy békén; hiszen ő ismer, ő tud mindent rólad. Azt is amit mutatsz, és azt is ami a valóságban vagy..., csak még nem találtál vissza hozzá. 

Mit választottál? Mit élsz? A földi poklot? A földi paradicsomot? A földi pokol mennyországát? Lehetőségeidnek pusztán saját magad szabsz határt. Te választod az utad; azt, hogy milyen sebességgel haladsz rajta. Egyet nem tehetsz meg. Nem ugorhatsz át "lépcsőfokokat". A teljességhez, a teljesség megtapasztalása által lehet eljutni... Hol tartasz? Melyik "lépcsőfokon" meddig pihensz? Mennyi idő után indulsz tovább? Mind-mind egyedi. Egyek vagyunk; de nem vagyunk egyformák! A közös, hogy mind utazunk! Mind tapasztalunk. Mind létezünk. Mind egy felfedező kalandtúra részesei vagyunk. Mind hordozzuk a saját puttonyunk. Minden puttony tele van. Tele van terhekkel, tele van csodákkal, és tele van végtelen lehetőségekkel... 
Egymás fényében, rálelhetünk önmagunk világosságára. Ha fény van, akkor van árnyék is... Barátkozzunk meg vele, lássuk meg a benne rejlő varázslatot. Mennyire csodálatos a fény, s árnyék játéka! Nézd meg a természetben megjelenő apró misztikus csodákat. Milyen csodálatos tud lenni a fény, és milyen izgalmas az árnyék. Közös táncuk, maga az élet. Néha rálátunk egy részletre, mert elönti a fény, de a másik oldalra az árnyék fátyla von félhomályt..., a részletek elvesznek, de csak ideiglenesen. Előbb-utóbb minden pici részletre fény derül. Az árny körbejár; de a fény kíséri útját. Ne félj! Minden úgy jó, ahogy van... Mindennek megvan a maga ideje... 

"Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításának; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje van a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek. /Biblia; Károli Gáspár revideált fordítása - A prédikátor Salamon könyve 3. fejezet/

Írásom, eredetileg itt véget ért. De, valamit szükséges még tisztáznom a "mindennek rendelt ideje" van kapcsán. 
Különbséget kell tenni a belső, és külső folyamatok; az aktív és a passzív cselekvés - azaz elfogadás - között. A belső felismeréseken aktívan kell dolgozzunk, nem fog a sült galamb a szánkba repülni. Mindent tegyél meg, amire lehetőséged van, de ne vidd túlzásba. Meg kell találni az arany középutat. A harmónia a legfontosabb mérték: mindig, minden körülmények között. A belső munka, elkezd megjelenni a külvilágodban is. Van, ami azonnal. Van, ami csak sokára. Ez már passzív cselekvés. Ne akard a saját akaratod erőszakos áldozatává tenni a világot! Aminek el kell jönnie, meg kell történnie életedben, az meg fog történni. Amit el akarsz kerülni, de ennek ellenére helye, értelme, és célja van az életedben, az meg fog történni! Tudni kell elfogadni. Elfogadni az univerzum törvényeit. Meg kell hajolni akarata előtt, és alázatosan, hálával a szívünkben el kell tudni fogadni: tudva, hogy minden értünk történik, általunk. Tegyük meg a szükséges felismeréseket; lássuk meg, mit kellett tanuljunk az adott helyzetből. Teljesen mindegy, hogy aktuálisan milyen érzelmeket vált ki belőled az adott élethelyzet. "Fel kell tudni adni az égieknek" azt, amire nincs ráhatásunk. Mert van ilyen. Van, amikor megáll a "tudomány". Nem tudsz aktívan cselekedni; nincs lehetőséged rálátni az egészre, ezért nem érted a külső folyamatokat; nem láthatod, nem értheted se az összefüggéséket, se a lehetséges kimeneteleket. Az elme korlátozott. Van, amit nem tudsz kikalkulálni! Utólag, megláthatod a dolgok értelmét; hogy miért arra az útra kellett lépjél, miért azt kellett megtapasztald, amit "kaptál". Felfedezheted mi érteleme volt, és hol szerepeltél te az egész energiamintázatban, hol indítottad te magad útjára a cselekmények sorozatát.
Meg kell tanulni elfogadni a passzivitás csendjét, a várakozását; és néha még a fájdalmát is. Mindennek ideje van..., a sírásnak, a nevetésnek; ideje van a beteljesülésnek, és a beteljesületlenségnek. Tudni kell mikor van itt az aktív, és mikor a passzív cselekvés ideje! Az elfogadás is - mint oly sok dolog az életben -, csak gyakorlat kérdése; előbb-utóbb megtanulható, elsajátítható.
A siker érdekében: el kell hallgattasd az elméd, és meg kell nyisd a szíved! Bíznod kell önmagadban, és bíznod kell az isteni gondviselésben.

Szeretettel, Mika Gabi