XV. Temptation & 4 of Air & 4 of Fire & 8 of Fire & 9 of Water & fő energia: XIX. Sun

A tegnapi szárnyalás után, ma nagyon kézzel fogható feladatot kaptunk: belső nagytakarításra hívnak minket az égiek! A mindent átható fő energia - a Nap - nagyon jó előjel a mai napra... Egyszerre jelöl aktív cselekvést, pozitív életszemléletet, önbizalmat, kreatív energiákat és önkibontakoztatást. Jelentését fontos, rögtön a legelején összekapcsolni az Ördög lapjával. Amennyiben a kísértés - azaz a negatív, lehúzó energiák kerülnek túlsúlyba -; akkor a Nap kártyája, már egészen másról szól: az ego mértéktelenségéről, önbizalomhiányról, önmarcangolásról, és önhittségről. Fő energiaként, fókuszáljunk a Nap tisztázó minőségére; hogy általa tisztán ráláthatunk a bennünk végbemenő lelki-és gondolati tartalmakra... A Nap sugarai minden eldugott, rejtett, poros zugra rálátást biztosítanak; semmit nem fedhet a homály bizonytalansága; semmi nem bújhat el figyelő tekintetünk elől. 

Kulcs-gondolatok a mai napra érkezett kártyákhoz:

• XV. Ördög: Küszöbön álló sorsforduló. Az érme árnyékos - sötét oldalára hívja fel a figyelmünk. Talán a legerősebben tisztító lap; ha valóban képesek vagyunk önmagunkba nézni..., úgymond "kegyetlenül őszinték" vagyunk magunkkal: felismerhetjük saját mértéktelenségeinket, függőségeinket, titkos vágyainkat, önámításunkat, önhittségünket, a felelősség elhárításunkat; manipulációinkat...
• Kardok 4: Elménk tisztításának - a szellemi regenerálódás - ideje. A pihenés, gyógyító és tisztázó erejére hívja fel figyelmünk. Helyezzük a fókuszunkat a belső világunkra; csendesedjünk le, hogy megtalálhassuk a bennünk szunnyadó nyugalmat.
• Botok 4: Mérföldkőhöz érkeztünk. Az ellentétek feloldásának; és konfliktusok megoldásának az ideje. Képesek vagyunk megteremteni a harmóniát kapcsolódásainkban.
• Botok 8: Gyors változások lapja. A problémák váratlanul megoldódnak: néha az élet cselekszik helyettünk. Képesek vagyunk nyitni magasabb szellemi horizontok felé. Kiemelt jelentőséget kap a kommunikáció fontossága. 
• Kelyhek 9: Hálás szívünk képes minden álmunkat valóra váltani: a boldogság megtapasztalására kapunk lehetőséget.
• Fő energia, XIX. Nap: Védelmező kártya. "IGEN" - kártyalapként is emlegetik... Ez nagyon kedvező előjel, hogy a ránk váró feladatot képesek leszünk elvégezni: égi védelem alatt áll önismereti utazásunk. A lelki harmónia; boldogság és derű kártyája; mely a megvalósult álmokról és tervekről beszél...

Sorsforduló; mérföldkő; gyors változások, és minőségi átalakulás. Ezek mind visszatérő minőségek mostanában, már elkerülhetetlen, hogy írjak róla... Az égi helyzet sem tér el a kártyák üzeneteitől. A Föld és a Pluto jelenlegi kapcsolata, támogatja a mély önismereti munkánkat - amiről szinte az egész hetünk szólt. Pluto a mélyreható, gyökeres változások bolygója. A bolygó; aki "minden szinten; szinte mindent" kipucol és megtisztít; minőségi átalakulást, és változást hozva életünkbe. Énünk legmélyebb régióiba is beférkőzik; nem foglalkozik "mimózasáunkkal"; szembesít mindennel: amit féltve, őrizve rejtegetünk magunkban. Egyszerre hordozza magában az értelmet (tűz), és az érzelmet (víz); az egyetlen kettős elemi minőséggel rendelkező planéta; mondhatjuk, hogy ő maga "a nagy varázsló"! Kíméletlenül szembesít önmagunkkal... Időként elérünk olyan mérföldkövekhez; amikor minden gyökeresen megváltozik; átrendeződik életünkben. "Vándorlásunk" során; ezért is fontos az önismereti munka; hogy az ilyen "fordulatoknál", "változásoknál" lehetőség szerint "jó helyzetből induljunk". Nincs annál fárasztóbb és kimerítőbb, mint amikor felkészületlenül talál ránk egy "forgószél"... Eljött az ideje, hogy tisztázzuk gondolatainkat; kicsit vonuljunk vissza csendes magányunkba; és engedjük felszínre a lelkünk mélyére "temetett" vágyakat, félelmeket, titkokat, érzelmeket. Tiszta, őszinte tekintettel vegyük őket szemügyre; próbáljuk megérteni létezésük okát. Próbáljuk megérteni azt is, hogy miért temettük magunkba olyan mélyre, hogy már létezésükről sem nagyon tudunk. Nézzünk szembe saját démonjainkkal; nézzünk rá kapcsolódásaink minőségére, és működésére; és keressük meg az elveszettnek hitt álmainkat, vágyainkat!

Kezdjük is el szépen sorjában... Ismerjük fel; "Isten árnyékos oldalát" önmagunkban! Nézzünk szembe saját sötét oldalunkkal; a részünket képező démonnal. Az érmének mindig két oldala van; földi létezésben nem lehet másképp. Minden ember rendelkezik minden minőséggel; és a szabad akaratára van bízva, hogy mit valósít meg; mit él meg belőle a mindennapokban . Élheted a fényt; de élheted a sötétséget is; egyedül a te döntésed! Tisztában kell legyünk azzal, hogy a szabad akarat, nem mentesít minket a személyes felelősség alól. Felelősséggel tartozunk életünkért: önmagunknak! Egyedül saját magunkkal kell majd elszámoljunk az út végén. 
A függőségekről már írtam régebben... Vannak a természetes függőségeink, amiket nem lehet megítélni, és negatív "bélyeget sütni rájuk"; mert létezésünk alapfeltételeiként szolgálnak; mint például a légzés; az ivóvíz, a napfény melege... Vannak a szükségtelen, kóros-és káros függőségek. Hát, ezekből aztán nincs hiány: dohány, alkohol, energiaital, játékszenvedély, kapcsolatfüggés, szexfüggőség, drogok, gyógyszerfüggőség, hatalomvágy... Egytől-egyik mind pótszerek, vagy pótcselekvések. A felmerült hiányt; a tátongó "lyukat" szívünk közepén "hivatottak" betölteni; elfedni... Függőségeink gyökere a szeretethiány illúziója. Rabjai azok; akik kívül keresik a SZERETETET, "Isten táplálékát". Egy-két kivételtől eltekintve; többnyire a felsorolt dolgok a mértékletesség fényében nem végeznek pusztítást életünkben; de a függőségek lényeg pont a mértéktelenségben gyökerezik. A mértéktelenség minden esetben romboló, pusztító erővel bír életünkben. Rálátni önmagunkra - tisztán és őszintén - a legnagyobb kincs, amit elérhetünk az életben. Igyekezzünk felfedezni a bennünk élő "kisördögöt"; húzzuk meg számára az egészséges határokat; ne engedjünk mertéktelenségre buzdító csábításának. Beleesve a csapdájában sem veszett el minden...; egyszerűen csak nehezebb megéléseket, és tapasztalásokat biztosítottunk vele önmagunk számára; de ez ugyanúgy az egység és a szeretet felé terel minket... Az önpusztítás, az önsorsrontás..., előbb-utóbb olyan mértékű szenvedést generál az egyén számára; hogy eljut a " már nem bírom el pontig"; akkor, és ott minden megváltozik; átfordul önmaga negatívjába a "történet"...; azaz önmagától indul el fejlődési folyamat a szeretet irányába. Ez egy kegyetlen, és pokolian fájó folyamat; érdemes időben észbe kapni; és tudatosodni a bennünk zajló félelmekre, hárításokra, és hiányérzésekre! Akármennyire is erőt próbáló feladat szembenézni saját hiányosságainkkal, félelmeinkkel, rosszul rögzül működésünkkel; még mindig kevésbé kínkeserves; mint belecsúszni egy pusztító, lehúzó örvénybe. Itt jönnek a képbe emberi kapcsolataink..., mert minden baj gyökerét, félelmeinkben és társas kapcsolatainkban kell elkezdeni felderíteni; és a felismerések fényében lehet elkezdeni tudatosodni, és gyógyulni. Minden embernek szüksége van a gyógyulásra; egészen addig, amíg nem tud isteni szeretetben létezni...

Talán a legfontosabb, hogy rendezetlen kapcsolatainkat elkezdjük "rendbe tenni". Kapcsolataink hordozzák magukban a karmikus feladatainkat. Ezek tisztázását; tisztításást "nem ússzuk meg"; erre akár "mérget is vehetünk"! A fennálló konfliktusokat, ideje megoldani. Az ellentéteket oldjuk fel a megértés, és szeretet erejével. Minden problémát meg lehet oldani; ha van bennünk együttérzés, szeretet és empátia. Az empátia; elengedhetetlen ahhoz, hogy kapcsolataink kiegyensúlyozottan, harmonikusan működjenek. Megérteni a másik nézőpontját; közelíteni az ő álláspontjához: belehelyezkedni, a gondolat-és érzelemvilágába. Nem azonosulni kell a másik emberrel - erre semmi szükség. Egyszerűen csak a megértésre kell törekedni; illetve kölcsönösen tiszteletben tartani a másik helyzetét, és érzelmeit. Ez szokta a legtöbb nehézséget okozni! Ha nem szívből élünk; akkor állandóan arra vagyunk ösztönözve egonk általa, hogy "mi nyerjünk", "nekünk legyen igazunk", "minden úgy legyen, ahogy mi akarjuk". Észre sem vesszük, de kapcsolódásain csak "játszmák", és erőpróbák csataterévé válik. Mindenáron győzedelmeskedni akarunk a másik felett; hogy miénk legyen az "uralkodói" pozíció. Elvárásokat támasztunk, és kegyetlenül behajtjuk a megfelelés kényszerét. A szeretetünket függővé tesszük...; "csak akkor szeretlek, ha... így csinálod,.. így gondolod...; ezt teszed..., azt nem teszed...". Itt "kibújt a szög a zsákból", lelepleztük önmagunk, mert: ez nem szeretet! Értékeld át emberi kapcsolataidat; vedd észre a működések gyökerét; fedezd fel; ki-hogyan viszonyul hozzád, hogyan viselkedik veled; mit mond és ehhez képest mit csinál...; vedd észre az önellentmondásokat! A nehezebb feladat, hogy ugyanezt tedd meg önmagaddal is! Vizsgáld meg: te magad, hogyan működsz a kapcsolódásaidban! Mennyire mondható a viselkedésed, és működésed: szeretetteljesnek?! Ezek azok a szembenézések, amik elől olyan messzire szeretnék menekülni, amilyen messze csak lehetéséges... De ne csüggedjünk! Az őszinte szembenézés, hatalmas felszabadító erővel bír! Ha már tudod, hogy hol a "hiba"; csak akkor van lehetőséged a korrigálásra, a kijavításra. Pontosan ezért; ne is hibaként tekints rá, hanem isteni ajándékként; a legnagyobb lehetőséget kapod általa: a minőségi változtatás lehetőségét! Minden csupán nézőpont kérdése! Mindig keresd meg az ösztönző, előre vivő; a megoldáshoz vezető perspektívát! A többinek nincs értelme; haszontalan és romboló! 

"A mai ember oly mértékben a zűrzavar gyermeke, hogy a normális életre, vagyis a belső harmóniára, a szeretetre és a szorongásmentes életre képtelen. Ilyen lelkülettel nehéz megfogni, és magamhoz húzni a másik kezét, aki ugyanilyen. De legalább tudjuk, hogy így van. S törekedjünk arra, hogy ne így legyen." /Müller Péter/ 

Kapcsolataink tisztázásához a legfontosabb: a tiszta, korrekt kommunikáció. Ne gondold, hogy ez annyira egyszerű! A tiszta kommunikációban benne van az is, hogy meg kell tanulni beszélni a bennünk zajló folyamatokról, érzelmekről és érzésekről. Azokról a dolgokról, amikre sokszor mi magunk is nehezen nézünk rá; vesszük észre, vagy ismerjük be saját magunknak... Na, ezekről a dolgokról okvetlenül kell beszéljünk - elsősorban a párunkkal: legyen az élettársunk, férjünk, feleségünk, szerelmünk...
Emberek, képesek úgy leélni egy életet, hogy igazából semmi közük nincs egymáshoz! Fogalmuk sincs mi van a másikban; mire vágyik, miről álmodik; mit rejt a lelke legmélyén... Hogyan is lenne, ha nem beszél róla; ha nem mer megnyílni... Állandó önvédelemben élünk; nem vállaljuk fel önmagunk; azt amit gondolunk; azt meg végképp nem, hogy mit érzünk! Mintha minden bennünk zajló folyamat egy "titkos akta" lenne, amit az életünk árán is meg akarunk védeni; közben nem vesszük észre, hogy ezzel a hatalmas önvédelemmel - FÉLELEMMEL - zárjuk el magunkat az egyetlen igazán fontos dologtól, a SZERETETTŐL! Tetszik, vagy sem...; a számunkra fontos emberekkel - párkapcsolatunkban feltétlenül(!) - meg kell tanuljuk kimondani, amit érzünk; amire vágyunk; amivel elégedettek, vagy éppen elégedetlenek vagyunk; ami számunkra jó, és azt is ami számunkra fájó és bántó... Mindent; mindent, ami belülről emészt, marcangol; vagy épp örömmel és boldogsággal tölt el bennünket.
Tudom; olyan szintű önfelvállalásról, és őszinteségről írok; amire nem sokan vállalkoznak; mert félelmetes, mert kiszolgáltatottnak és védtelennek gondolja az ego magát. De ez csak az ego hangja! A szeretetben, a teljes odaadásban, nincs semmi félelmetes. Vágyaink, álmaink csak akkor válhatnak valóra, ha tudatosítjuk őket; mindent megteszünk értük; és fel is merjük vállalni őket! Ki kell tudni állni a napfényre; azt mondva: "ez vagyok én". E mögött a mondat mögött, viszont kell rendelkezz tudással: önmagadról! Kell ismerned a lelked hangját - legmélyebb önvalód; tisztában kell legyél életed értelmével; bele kell tudnod állnod a változásokba; le kell vesd az álarcodat; el kell hagyd félelmeidet; és tudnod kell, hogy milyen TISZTA SZÍVBŐL SZERETNI! 

Szeretettel, Mika Gabi

"A másik ember megismerése és megértése nélkül nincs igazi szeretet. Az érzés nem elég, a szimpátia sem elég. Meg kell ismerni a másikat, föl kell fedezni, mint egy távoli, idegen bolygót, s amikor már ismerős, meg kell érteni, hogy miért ilyen." /Müller Péter/