XVII. Csillag és VII. Diadalszekér (Napi fő energia - II. Főpapnő)
A mai napra, a két legszebb védelmező kártya érkezett: a Csillag és a Főpapnő. Gyönyörű, gyengéd, szeretetteljes energiák, amik az aktuális éltehelyzetünktől függetlenül, arra bíztatnak minket, hogy adjuk át magunk az égi vezettetésnek! Mindig, minden okkal történik és a mi érdekünket szolgálja, még akkor is, ha épp nem látjuk a nagyobb összefüggést, a teljes képet. Most semmit ne egóból döntsünk, engedjük áromolni magunkban az univerzumi tudás energiáit, halljuk meg intuíciónkat, adjuk át magunk a bölcsesség mindent elrendező erejének, annak a kozmikus igazságnak, amire földi létezésünkből nem vagyunk képesek rálátni. Az élet folyamtatosan próbák elé állít minket. Teszteli, hogy hiszünk-e önmagunkban, az erőnkben, bízunk-e az égi oltalomban, van-e elég önuralmunk, hogy urrá legyünk féleleminken, kétségeinken, kishitűségünkön!? Egónk zajos, harsogásán keresztül meghalljuk-e az átszűrődő megérzésünk halk, lágy, csendes hangját? Bele tudjuk-e engedni magunk az univerzum áramlásába, vagy harcolunk és küzdünk egóból?! A napi, aprónak tűnő próbák a legnagyobbak, hisz minden nap megkapjuk a lehetőséget, minden nap döntenünk kell, hogy milyen energiát választunk, mit "etetünk" magunkban, milyen "hullám hátára ülünk fel". A sok apró döntésünk meg fogja határozni a nagyobb horderejű döntéseink minőségét is. Legyünk kitartóak, állhatatosak. Rendíthetetlenül haladjunk célunk felé, bízzunk a belső hangunkban és az égiek támogatásában. Minden egyes ember a Földön tisztában van vele - lelke legmélyén - hogy milyen energiákat működtet, mi motiválja, minek enged teret az életében, milyen erőket "etet" önmagában. Lehet erre nem tudatosnak lenni, de a lelkiismeretünk mindent tud! A tiszta energiák, a szeretet mindenek felett áll - nincs olyan erő, energia, ami erősebb lenne.
Erre most szeretnék egy személyes példát hozni. Vettünk a kisfiammal, két jácintot - ugyanakkorák voltak, csak a "várható" színükben különböztek (még olyan kicsik voltak, hogy nem volt látható a színük). A kisfiam a saját virágját bevitte a szobájába, tett a cserépre egy papírt, amire ráírta, hogy szereti és nevet is adott a virágnak. Én a sajátomat odatettem az övé mellé, minden ráírt jegyzet nélkül. A virágok ugyanannyi napfényt kaptak (egymás mellet voltak az ablakpárkányon), a hőmérséklet is megegyezett, és fejlettségi szintjük is. De az egyik extra szeretet enregiát is kapott a kis cetlivel... Nem akartam hinni a szememnek, mikor két nap múlva azt láttam, hogy az én virágom nagyjából akkora, mint amikor megvettük, de a kisfiamé dupla nagyra nőtt és már elkezdett virágozni! Hallottam már ilyen kísérletekről, de ezt személyesen még soha nem tapasztaltam meg eddig. Varázslatos!
A mindent meghatározó és átminősítő, univerzumi, isteni minőségű energia, ami mindenre képes, minden akadályt legyőz, minden sebet begyógyít, és bármilyen csodára képes: a SZERETET! Éljetek a bennetek lakozó varázserőtökkel - szeressétek önmagatok és egymást!
Szeretettel, Mika Gabi
"Én szeretet nélkül nem tudok élni. Félek. Keserű és reménytelen vagyok. Fuldoklom. Fázom. Ha csak egyetlen módom van rá - elmenekülök. Persze van, amikor nincs erre mód. Maradni kell. Akkor is keresem azoknak az embereknek a közelségét, akik szeretnek, és akiket én is tudok szeretni. Lehet, hogy csak pár emberről van szó. Manapság az is nagy szó. Olyan, mint az Északi-sarkon egy működő kályha: odabújok mellé." /Müller Péter/