XVII. Star & XVIII. Moon & XIX. Sun & Fő energia: XI. Strength & VI. Love - 28. HÉT
Csillag, Hold, Nap... hátborzongatóan gyönyörű kártya kombináció. A legtávolabbi pontokban fedezhetjük fel a legbensőbb csodákat. Az égitestek minőségét mind magunkban hordozzunk, mint rejtett, elfeledett kincseket. Fényük áttöri a sötétséget, szétfeszíti az illúzió ketrecét, meglelve a lelkünk mélyén szunnyadó, türelmesen várakozó forrást. Az ehhez szükséges ERŐ, lelkünk munkájában rejlik...
"A szerelem, a tavasz, minden szép dallam, a hegy, aHold, a tenger legalább egyetlenegyszer az emberi szívhez szól - ha a szív hagyja szóhoz jutni." /Nietzsche/
Kulcs-gondolatok a 28. hétre érkezett Tarot kártyákhoz:
- XVII. Csillag:
Az inspiráció - misztikus védelmező - kártyája; reményt és hitet ad, ugyanakkor türelemre int. A nehéz időkben, bölcsességgel, és szeretettel tudsz sikert aratni a félelemek felett. A lehetőségek tárháza végtelen - mint égen a csillag - te választasz közülük. Ismerd fel önön kapcsolatodat az univerzum energiáival, hogy megteremthesd az egyensúlyt magadban. Belső harmóniához vezető felismerések; melyek a gyógyulásunkat jelentik a teljesség felé vezető úton. Engedd, hogy az égiek irányítsák "lépteid".
Vízöntő zodiákusához köthető két legfontosabb kulcsszó: a szabadság és karmatiszítás. Minél kevesebb karmikus feladat nyomja a vállad - minél "tisztább vagy! - annál szabadabban létezhetsz...
"Szükséged van káoszra a lelkedben, hogy táncoló csillagot szülj." /Nietzsche/ - XVIII. Hold:
A BEAVATÁS kártyája. Legmélyebb félelmeinkkel való szembenézés; valódi énünk felfedezése. A Hold lélekszimbólum; a hozzá kapcsolható fogalmak: rejtély, titok, homály, álmok, változás, átalakulás... Valódi énünk felfedezése. Átlépjük a "félelem küszöbét": felismerve a mélyben húzódó félelmeket; már képesek vagyunk meghaladni őket. A rejtett igazságok meglelése; a korlátozó helyzetek feloldása. Az anya archetípusa.
Halak zodiákusa: tudatosodás, elmélyülés, titokkutatás, összegzés.
"Minden ember Hold: megvan a sötét oldala, amit sose mutat meg senkinek." /Mark Twain/
- XIX. Nap:
Védelmező kártya. Az életöröm, a boldogság, a siker, a szellemi letisztultság, és a tisztán látás jelölője; a lelki harmónia jelképe. Önbizalom, kreativitás és aktív cselekvést jelöl. Szellemi újjászületés előhírnöke. "Cselekvő én" jelölő; az apa archetípusa.
Nem meglepő módon a Nap tarot kártyához, a NAP kapcsolható. A legfényesebben ragyogó csillagóriás... A Nap maga a cselekvő én (a fizikai én). A hozzá kapcsolható fogalmak: világosságra törekvés, rálátás, uralás, és a feltételek nélküli szeretet - a fény megjelenítője.
"Három dolog van, amit nem lehet sokáig rejtegetni: a Nap, a Hold és az igazság." /Buddha/
- Fő energia, XI. Erő/Vágy & VI. Szeretők: A szeretet ereje az egyetlen, valódi földi, és égi hatalom.
XI. Erő/Vágy: Bátran szembenézni önmagunkkal; a rejtett - titkos - oldalunk megismerése, felderítése. Vágyaink tudatosítása. Érzelmeink és gondolataink tisztázása; tisztasága kerül előtérbe. Szenvedélyes odaadással lenni valami, vagy valaki iránt. Mély lelki nyugalomban - a szeretet erejével - minden előttem álló akadály megszűnik. A valódi ERŐ a lélek munkájában rejlik. Oroszlán zodiákusa: Rálátni életünk dolgaira. Uralni az életünket, a szeretet teremtő ereje által. Hangsúlyos szerepet kap az alkotás, a teremtés.
VI. Szeretők: Két lélek összefonódása a teljes odaadás - meztelen - varázslatában. Eggyé válok a választásommal; és hű maradok hozzá örökre. A halandó és halhatatlan egyesítése a szerelem misztikumában. A földi szerelem, és a lelki egyesülés varázslata: az EGY csodája. Tiszta szívből hozott, érzelmi alapú döntés. Kövesd a szíved sugallatát!
Ikrek zodiákusa: ismerni a dualizmust; azaz TUDNI a halhatatlan és halandó egységét létezésünkben; szerelmünkben... A 6-os szám, mint Vénusz száma: a szerelem, harmónia, művészet, kreativitás és termékenység jelölője.
"Csillagok, rejtsétek el tüzeiteket; A fény ne lássa fekete és mély vágyaimat." /William Shakespeare/
Egészen kislány korom óta különleges módon vonzódom a Holdhoz; tudom nem vagyok ezzel egyedül... A Hold tökéletesen megtestesítette számomra azt, amit szimbolikusan is jelent: a nőiességet, az anyaságot, és a családot. A nagymamán messze lakott tőlünk. Többnyire este indultunk útnak, amit én különösen kedveltem. Az autó hátsó ülésén, az orrom az ablaküvegnek szegeztem, szinte matricaként ragadtam az ablak tükörsima felületére, és bámultam a Holdat, a csillagokat. Elvesztem az éjszaka sötét káprázatában, csodálva a végtelenség kapuját: a Tejutat, és a sok fényesen ragyogó apró kis fénypontot. A Hold, mint az éjszakai égbolt koronázatlan királynője mindig magára vonta a tekintetem. Nem tudtam, nem áhítattal csodálni szépségét, misztikumát, sejtelmességét, és állandóan változó; hol kecsesen, hol gömbölydeden ragyogó illúzióját. Néha engedte, hogy meglássam titkos kertjét, melybe ki tudja hány kutya, és farkas költözött földi élete után... Mire megérkeztünk, az égbolt sokkal élettel telibbé vált, mintha menetközben megsokszorozták volna a csillagok számát; még fényesebben ragyogott, még végtelenebbnek, és varázslatosabbnak hatott. Nem tudtam betelni a látványával. Ugyanez az égi tünemény, pillanatok alatt vált félelmetes sötétséggé; ijesztő árnyak rémületévé; a kilátástalanság, és reményvesztettség labirintusának útvesztőjévé. Képtelenség volt egyedül, gyermekként kimenni a vad, legfeketébb-feketeség, a mély kétségbeesés torokszorító valóságába... A láthatatlan illúziója elém varázsolta a félelmetes láthatót, ami szintén csak a fantázia szüleményének bizonyult... A bizonytalanság, és úttalanság érzetét keltve, hirtelen mintha eltűnt volna az összes csillag az égboltról. A legnagyobb fájdalmat mégis a KIRÁLYNŐ, az ÉDESANYA, a HOLD hiánya jelentette. Mintha egyetlen valóságként, csak a koromfekete sötétség - a hiány - ölelt volna át. A 'holdnyi kert' végtelen fekete óceánnak tűnt, mintha egy feketelyuk tátongott volna előttem: egyszerre vonzott, és taszított. Lebénította lábaim; befagyasztotta elmém a félelem ketrecébe. Lelkem melegségét, és hitét: a csillagok fényét; a Hold ragyogását, mindig édesanyám, vagy nagymamám megjelenése jelentette. Aprócska kezemet megfogva, kivezettek a kilátástalanság tengeréből... Újból fényesen ragyogtak a csillagok, a Hold is előbújt valamely huncut árny mögül; láttam az előttem heverő utat, és már biztosan lépkedtem előre a sötétségben. Szívem megtelt melegséggel, reménnyel, és szeretettel.
A nagymamámnak volt egy gyönyörű fülbevalója. Nem is annyira a fülbevaló, sokkal inkább a benne lévő kő varázsolt el. Lenyűgözött a fény játéka a felületén: néha fehérnek hatott, időnként kékesnek, máskor pedig lilásnak. A ráeső fény mindig újabb-és újabb ruhába öltöztette; állandóan változott, soha nem volt pontosan ugyanaz. Az átváltozás nagy művésze volt az a 3-3 aprócska HOLDKŐ; pontosan úgy, mint égi névadója... Egyetlen biztos pont van az életben, és ezt nem kívül leljük meg. A stabilitás, a biztonság, a szeretet; az állandó változás uralása: belső minőség. Az egyetlen ember, aki valódi biztonságot jelenthet: mi magunk vagyunk. Egy ember van mindig veled, aki soha nem hagy el, hisz nem hagyhat el; aki minden lépésedet követi, és veled tart utad során mindenhová: az önvalód. A biztonságot adó minőséget az anya jelöli földi létezésünkben. Az anyai minőséget magunkban kell megtaláljuk - függetlenül biológiai nemünktől... Amikor megleled magadban az anyát, akkor megleled a belső békét; a harmóniát, és a belső bizonyosságból fakadó biztonságot. A yin (férfi minőség, a világosság), és yang (a női minőség, a sötétség) minden emberben egyformán megtalálható, hiszen ketten együtt alkotják a teljességet, az egészet.
A Hold időnként teljességében pompázik, néha viszont a teljes sötétség homályába vész.
A nagymamám már rég a Tejút fényességébe lépett. Édesanyánk sem lehet velünk, mindig, minden körülmények között. Az anyák is egyszer megfogják saját édesanyjuk ködkesztyűs gyengéd, szeretetteljes kezét, és átköltöznek a fátylon túlra... A HOLD, az ANYA itt él bennünk; a saját belső minőségünkben kell felfedezzük biztonságát, és a szeretetét. Földi édesanyáink a tanítóink, akik segítségünkre lehetnek ezen csoda felfedezésében. Utat, és irányt mutathatnak; de a minőség, amire tanítanak: bennünk fellelhető valóság. Önmagunkban kell életre keltsük, hogy mikor reggel felkel a Nap, öröm és boldogság járhassa át lelkünk.
Valódi önmagunk, egy kőfallal elzárt várban rejtőzik; egonk építette köré saját védelmi bástyáit. A lelkünkben lakó igazság fénye; a szeretet odaadó ereje képes lerombolni az ódon, zárkát jelentő falakat. Belső napsugarunk a valóság... Megannyi tapasztalás után: szerelem-szenvedés; jó-rossz; öröm-bánat; világosság-sötétség; végtelen-véges; örök-múlandó...; kiszakadva a kétségbeesés torkából; a reménytelenség útvesztőjéből, és a bizalmatlanság bizonytalanságából, érkezhetünk meg a saját Napunkhoz; önvalónk ragyogó egyszerűségéhez, halhatatlanságához, isteni minőségéhez. Az önismeret rögös, sokszor fájdalmakkal, és szenvedéssel teli útja szabadít ki, az önmagunk által gerjesztett rabságból; és ébredhetünk rá, hogy kik is vagyunk valójában. Napként születtünk; de a feledés homályába veszett eredetünk, és múltunk.
Kezdjünk el emlékezni; találjuk meg vezérlő csillagunk: az irányadó fényt. A csillagos égbolt egészét hordozza lelkünk. Nézzünk a végtelen magasság mélységébe; hogy megtaláljuk azt az EGYET, akit és amit mindig is kerestünk!
"Ha a Hold, midőn bejárja örökkévaló pályáját a Föld körül, öntudattal volna megáldva, melyen meg volna győződve, hogy saját jószántából rója útját... ugyanígy egy Lény, aki nagyobb belátással és tökéletesebb intelligenciával volna megáldva, az embert és tetteit figyelve megmosolyogná azt az emberi illúziót, hogy a saját szabad akaratunk szerint cselekszünk." /Albert Einstein/