XVIII. A Hold és Kardok Kettes - Béke

A tegnapihoz hasonlóan - és a február havi lappal teljes összhangban - újból csak azt tudom tanácsolni, hogy ma se hozzunk nagy horderejű döntéseket, mert nem érett meg rá az idő. Valószínűleg nem látunk teljesen tisztán. Vagy nem áll rendelkezésünkre minden információ, vagy a megosztottság és az ehhez kapcsolódó félelmeink, aggodalmaink miatt a saját gondolataink zsákutcájába kerültünk. Az elbizonytalanodás többnyire a túlagyalás következménye..., de amíg ebben az állapotban vagyunk, addig jobb "nyugton maradnunk". Próbáljuk meg elménk, gondolataink lecsendesíteni, hogy képesek legyünk felülemelkedni a kétségeinken és át tudjuk lépni önmagunk árnyékát - saját belső, feszítő félelmeinket. A félelem is csak egy túlburjánzott negatív gondolat, hatalmas érzelmi töltettel. Tudatosan állítsuk le magunkat, álljunk meg egy pillanatra és nézzünk körül magunk körül - vegyük észre, hogy fejben teljesen máshol kószálunk, mint ami a körülöttünk létező valóság. Semmi nem kötelez arra minket, hogy dötsünk bármiről, amíg nem találjuk meg magunkban a bizonyosságot. Legyünk türelmesek és nyugodtak, mindennek eljön a maga ideje. Ne adjuk meg magunk a félelemnek!

"Azt hihetnénk, hogy a világot az értelem, a józan ész és a jó szándék irányítja, holott ez távolról sincs így. A világot - legalábbis anyagi szinten - érzelmi hatások, érzelmi döntések, érzelmi csúcsok és mélységek irányítják - a tapasztalat szerint nagyon is hullámvasútszerű úton. A hullámvasúton pedig a lefelé, a kellemetlen élmények felé vezető úton, minden negatív érzelem hátterében mindig ugyanazt a mozgatórugót találjuk. A neve: FÉLELEM!" /Balogh Béla/